Danny és a többi monterey-i paisano (indián-spanyol-amerikai keverék) népszerű története egyszerre derűs és megindító, naiv és nagyon is rafinált. Steinbeck Kaliforniája, ahol a Kedves csirkefogók élnek, a jenki Amerika furcsa mediterrán szigete. Danny, a főhős házat örököl, ahová különös, vidám szubtrópusi lumpenek fészkelik be magukat, és alkotnak saját, íratlan törvényeik szerint élő közösséget. Az egyetlen embert, aki dolgozik közülük, a Kalózt azért csábították maguk közé, hogy kiforgassák kis vagyonából. Végül is ők lettek a negyeddollárosokból összekuporgatott kincs védelmezői, mert új barátjuknak különös fogadalmát kell teljesítenie a pénzből.
John Steinbecktől egyelőre csak két könyvet olvastam (Lement a Hold, Egerek és emberek), azonban olyan átütő erejű műnek tartom mindkettőt, hogy elég meglátnom a nevét, és máris olvasni szeretném az adott könyvet. Így történt ez a Kedves csirkefogókkal is, amelynek középpontjában egy baráti társaság sajátos világa áll.
A másik két regényével ellentétben ez a kötet nem volt szerelem első látásra. Sőt! Bosszantott Danny, bosszantottak a barátai, bosszantott a mondanivaló hiánya. Gyakorlatilag a prózán kívül mindennel gondom volt. Steinbeck viszont már a regény elején megteremti a megfelelő hangulatot. Emellett olyan deskriptíven ír a helyről, hogy elhittem, én is ott vagyok a fiúkkal.
A szerző prózájának hála hamarosan azt vettem észre, hogy nem is bosszant semmi, és még mondanivalója is lett a regénynek. De hogy mi?
Vannak olyan regények és történetek, amelyeknél úgy érzi az olvasó, hogy nem szól semmiről, ennek ellenére mégis többé vált tőle. A Kedves csirkefogók is ilyen számomra. Ha csak a történetet nézzük, semmi különlegest nem találunk, leszámítva néhány furcsa barátot, akik folyton lopnak és csalnak. A felszín alatt azonban ott rejtőzik a lényeg, amit minden olvasónak magának kell felfedeznie.
A regény prózáján túl a szereplőket érdemes kiemelni, hiszen igen érdekes jelenség volt mind. Nem tekinthető egyikük sem kiforrott személyiségnek, nem is sokat foglalkozik a szerző azzal, hogy mindegyiküket alaposabban bemutassa. Amit megtudunk róluk, azt egy nagyjából egyoldalas életút-bemutatásból, illetve a jelenbeli cselekedeteiből kerül ki. Ahogy írtam fentebb is, eleinte ki nem állhattam őket.
Először ugyanis egy verekedős, tiszteletlen suhancként jelennek meg, akik restek dolgozni, és mindennek a könnyebb végét akarják megfogni. Ez később sem változik nagyon, viszont mégis azt vettem észre, hogy somolygok némely pimaszságukon, ugyanis nem gonoszságból csinálták mindezt. A való életben teljes mértékben elítélem mindegyik cselekedetüket, de egy fiktív környezetben, ráadásul John Steinbeck által megírva, képes voltam elfojtani a rosszallásomat.
Úgy érzem, ezek a férfiak inkább kisfiúk még, akik elmenekültek a való világ felelősségvállalása elől egy általuk megteremtett álomvilágba. Ha közelebbről megnézzük, minden megvolt itt, amire egy kisfiú vágyhat, még a kincskeresésből sem maradtak ki.
Érdemes még szót emelni a magyar kiadás mellett. Én a Könyvmolyképző által megjelentetett kötetet olvastam, aminek a fordítása és megszerkesztettsége is magas minőségű. Viszont nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a könyv fülszövege a cselekmény 100%-át magába foglalja. Nem gondolom, hogy ez a regény elég híres lenne ahhoz, hogy mindenki ismerje a történetet, s így indokolt legyen a teljes mű összegzése fülszövegként. Kellemetlen meglepetés volt, amikor rájöttem erre. Van elég mondanivalója a műnek ahhoz, hogy ne kelljen ilyen drasztikus megoldásokhoz folyamodni – főleg, mert nem is a regény csavarja adja a mű sóját borsát.
Mindent összevetve a Kedves csirkefogók egy hangulat- és karakterközpontú regény, ahová az olvasó is elmehet kikapcsolódni. Úgy gondolom, ez egy megosztó mű, ugyanis sok múlik azon, hogy meg tudod-e kedvelni a szereplőket. Ha zavar, hogy a szereplők törvényen kívülinek látják magukat, lehet, hogy nem ez a te regényed. Ugyanakkor John Steinbeck prózájáért és az általa teremtett hangulat miatt érdemes kézbe venni ezt a művét is.
Könyv adatai
Eredeti cím: Tortilla Flat (1935)
Kiadó: Könyvmolyképző (2010)
Oldalszám: 188
A másik két regényével ellentétben ez a kötet nem volt szerelem első látásra. Sőt! Bosszantott Danny, bosszantottak a barátai, bosszantott a mondanivaló hiánya. Gyakorlatilag a prózán kívül mindennel gondom volt. Steinbeck viszont már a regény elején megteremti a megfelelő hangulatot. Emellett olyan deskriptíven ír a helyről, hogy elhittem, én is ott vagyok a fiúkkal.
A szerző prózájának hála hamarosan azt vettem észre, hogy nem is bosszant semmi, és még mondanivalója is lett a regénynek. De hogy mi?
„– Nekem tetszik – mondta Pablo –, tetszik, mert semmit nem mond, mégis sokat mond. Hogy mit?… Nem tudnám elmondani.”
A regény prózáján túl a szereplőket érdemes kiemelni, hiszen igen érdekes jelenség volt mind. Nem tekinthető egyikük sem kiforrott személyiségnek, nem is sokat foglalkozik a szerző azzal, hogy mindegyiküket alaposabban bemutassa. Amit megtudunk róluk, azt egy nagyjából egyoldalas életút-bemutatásból, illetve a jelenbeli cselekedeteiből kerül ki. Ahogy írtam fentebb is, eleinte ki nem állhattam őket.
Először ugyanis egy verekedős, tiszteletlen suhancként jelennek meg, akik restek dolgozni, és mindennek a könnyebb végét akarják megfogni. Ez később sem változik nagyon, viszont mégis azt vettem észre, hogy somolygok némely pimaszságukon, ugyanis nem gonoszságból csinálták mindezt. A való életben teljes mértékben elítélem mindegyik cselekedetüket, de egy fiktív környezetben, ráadásul John Steinbeck által megírva, képes voltam elfojtani a rosszallásomat.
Úgy érzem, ezek a férfiak inkább kisfiúk még, akik elmenekültek a való világ felelősségvállalása elől egy általuk megteremtett álomvilágba. Ha közelebbről megnézzük, minden megvolt itt, amire egy kisfiú vágyhat, még a kincskeresésből sem maradtak ki.
Érdemes még szót emelni a magyar kiadás mellett. Én a Könyvmolyképző által megjelentetett kötetet olvastam, aminek a fordítása és megszerkesztettsége is magas minőségű. Viszont nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a könyv fülszövege a cselekmény 100%-át magába foglalja. Nem gondolom, hogy ez a regény elég híres lenne ahhoz, hogy mindenki ismerje a történetet, s így indokolt legyen a teljes mű összegzése fülszövegként. Kellemetlen meglepetés volt, amikor rájöttem erre. Van elég mondanivalója a műnek ahhoz, hogy ne kelljen ilyen drasztikus megoldásokhoz folyamodni – főleg, mert nem is a regény csavarja adja a mű sóját borsát.
Mindent összevetve a Kedves csirkefogók egy hangulat- és karakterközpontú regény, ahová az olvasó is elmehet kikapcsolódni. Úgy gondolom, ez egy megosztó mű, ugyanis sok múlik azon, hogy meg tudod-e kedvelni a szereplőket. Ha zavar, hogy a szereplők törvényen kívülinek látják magukat, lehet, hogy nem ez a te regényed. Ugyanakkor John Steinbeck prózájáért és az általa teremtett hangulat miatt érdemes kézbe venni ezt a művét is.
Eredeti cím: Tortilla Flat (1935)
Kiadó: Könyvmolyképző (2010)
Oldalszám: 188
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése