"Találd meg a válaszokat. Oldd meg a problémát. Addig nem lesz életed, amíg olyanná nem teszed, amit érdemes is élni."
Sorozat: Részlegesek #2
Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.
Nemrég jelent meg idehaza Dan Wells Részlegesek sorozatának utolsó része, úgyhogy elérkezett egy kis maraton ideje. Múlt hónapban már elolvastam az első részt (Partials - Részben ember), pár napja pedig a folytatást is.
Be kell vallanom, habár az első rész kiemelkedő minőségű volt, nekem hiányzott az a kis plusz, amivel teljessé válna az iránta érzett szeretetem. Ennek ellenére nagy reményeim voltak a folytatással szemben, hiszen arról még jobbakat olvastam. És bejött! Végre, végre, végre!
Kezdjük a világgal. Az első részben elég korlátozott területen ismertük meg a helyzetet, és bár Dan Wells leírja, mi a helyzet globális szinten, mégis érdekelt, hogy pontosan mi maradt a világból. Úgyhogy nagy volt az öröm, mikor Kiráék elindultak Amerika nyugati részébe. Sajnos nem vagyok nagyon topon Amerika földrajzában, de ha amerikai lennék, bizonyosan kirázott volna még jobban a hideg. De így is megdöbbentett az az Amerika, amit Dan Wells bemutatott itt. És mindezt úgy, hogy annyira reálisnak érződött. Egyszerűen imádtam.
Ebben a részben is több, különösen a részlegesekhez köthető, dolog magyarázatra került. Ismét csak dicsérni tudom a szerzőt, mert bár tudományosan írt, mégis átlag olvasó számára is érthetően fogalmazott. Nagyra értékeltem. Ráadásul olyan érdekes információkat osztott meg, amelyek még a történetet is befolyásolják! Viszont olyan érdekes volt, hogy velünk mindent tudatott, de a szereplők már közel sincsenek ennyire képben. Ez pedig néha hevesebb érzelmi reakciókat váltott ki belőlem – pl. Vigyázz!, Ne-ne-ne-ne-ne! – Csak a szokásosak.
Mr. Wells a regényben több fontos kérdést vetett fel, némelyek egyenesen etikai és morális vetületűek voltak. Ezek közül hármat emelnék ki, ugyanis ezek alkotják a Fragments vázát.
- Béke vagy háború útján érvényesíthető az akarat?
Érdekes volt látni, hogy mennyire befolyásolta a véleményeket a múltbeli tapasztalatok. Tetszett, hogy mindennek ellenére mind a két lehetőségre épít magyarázatot Mr. Wells. Ráadásul mindkét oldalt meg tudtam érteni valamilyen szinten.
- Az vagy, akinek születtél, vagy az, akinek neveltek?
Az előző kötet vége igencsak szörnyű meglepetést tartogatott Kirának, amit a lány ebben a részben igyekszik feldolgozni. Különösen értékeltem, hogy Kira identitászavara milyen tökéletesen van bemutatva. Ugyanakkor nagyon sajnáltam a lányt, hiszen egy részről az élt benne, amit egész életében tanítottak neki, saját magát is emberként definiálta, és egyszer csak mindezt elvették tőle. Gyönyörűen építette fel Dan Wells, ahogy fokozatosan újra elfogadja önmagát, kialakítja a saját énképét. Csodálatos volt.
- Ember vagy Részleges?
A könyv egyik legnagyobb etikai és morális kérdése ez volt. Melyik a fontosabb? Ki számít előrébbvalónak. Kiválóan levezette az író a karakterek folyamatos belső és külső csatározását ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Mindkét faj különböző alapokból kiindulva magát felsőbbrendűnek tekintette, ami az attitűdjükön is megfelelőképpen látszódik is. Gyakorlatilag minden oldalról megvizsgált kérdés, amelyre olvasóként is szinte lehetetlen válaszolni. Imádtam az ilyen részeket.
A történet ebben a részben tovább bonyolódott, ami kifejezetten a könyv előnyére vált. Emellett most már két (vagy még inkább három) szálon fut a cselekményszál, így mindig volt miért izgalomban lenni. Természetesen Mr. Wells volt olyan kedves, hogy a legnagyobb izgalmak közepette váltott át a másik szálra. Ezen kívül nagyon élveztem a kalandokat, hogy rengetegszer csak izgultam a karakterekért (Dan Wellst ismerve ez nem meglepő). A fordulatok pedig – ezt egyáltalán nem gondoltam volna soha! És a legvégén az mi volt? Nagyon kíváncsi vagyok, milyen következményei lesznek a harmadik részben.
Be kell valljam, engem Kira része kicsit jobban érdekelt; az utazás, az „új” tájak felfedezése, a folyamatos veszélyek, és mindaz a borzasztó dolog (beleértve bizonyos kutyákat is – az volt a pillanat, mikor hivatalosan is szerelmes lettem a sorozatba), ami végigkísérte őket. Amúgy olyan volt, mintha az író összevont volna két, általában külön kötetben tálalt történetelemet, és mindegyikből a legsokkolóbbat, a leglényegesebbet nyújtotta volna nekünk.
A karakterek miatt legszívesebben megölelném Mr. Wellst. Csodálatos karakterfejlődéseket kísérhetünk végig ebben a részben, s az új karakterek sem voltak egysíkúak. Semmi rosszat nem tudok róluk mondani – mintakarakterek.
Kirát már az előző részben is kedveltem, de ebben a részben még tovább nőtt az iránta érzett szimpátiám. Olyan erős lány, és példaértékű, ahogy a céljaiért, a vágyaiért és a közjó érdekében mindenre képes. Főleg amellett, hogy gyakorlatilag a semmiből kell ismét felépítenie a személyiségét. Gyönyörűség volt végigkísérni a személyiségfejlődését, a kitartása pedig lenyűgöző.
Marcus is sokat változott, ám mégis megmaradt egy olyan fiúnak, aki ha tehetné, nem vetné a minden közepébe magát. Ő az, akivel elvileg legkönnyebben kellene azonosulni – a hétköznapi fiú, aki kevésbé hétköznapi hőssé válik. Marcus nagyon hűséges, kedves fiú, de valamiért még mindig nem szeretem annyira, mint Kirát. Lehet azért, mert a lány karaktere elnyomja az övét, és mellékes szerepbe helyezi.
Samm a rész nagy részében elég semleges szereplő volt. Csak volt. Mármint ideális volt, hiszen ő Részleges, akik nem gesztikulálnak, nem kommunikálják szóban az érzelmeiket. Úgyhogy Dan Wells kiváló munkát végzett Sammel. Ugyanakkor emiatt csak a rész vége felé kapcsoltam vele rendesen (he-he), úgyhogy őt is nagyon szeretem. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz vele a következő részben, mi történik vele.
Nem is tudom, érdemes-e a romantikát említeni. Nagyon élvezem, hogy Mr. Wells nem rontotta el valami rosszul megírt romantikával ezt a küzdelmes rész. Ugyanakkor azért egy csipetnyit még kapunk belőle, és az tökéletes volt. Annyira, de annyira imádtam!
Összességében ez a könyv még jobban tetszett az első résznél. Imádtam azt a kalandos utazást, amit megtettek a főhőseink; imádtam magukat a főszereplőket, mert nem hibátlanok, de mégis olyan erősek; imádtam mindent. De már most félek a befejezéstől, mert már tanultam az író másik sorozatából. Kérlek, legyen egy sima happy end!
Be kell vallanom, habár az első rész kiemelkedő minőségű volt, nekem hiányzott az a kis plusz, amivel teljessé válna az iránta érzett szeretetem. Ennek ellenére nagy reményeim voltak a folytatással szemben, hiszen arról még jobbakat olvastam. És bejött! Végre, végre, végre!
Kezdjük a világgal. Az első részben elég korlátozott területen ismertük meg a helyzetet, és bár Dan Wells leírja, mi a helyzet globális szinten, mégis érdekelt, hogy pontosan mi maradt a világból. Úgyhogy nagy volt az öröm, mikor Kiráék elindultak Amerika nyugati részébe. Sajnos nem vagyok nagyon topon Amerika földrajzában, de ha amerikai lennék, bizonyosan kirázott volna még jobban a hideg. De így is megdöbbentett az az Amerika, amit Dan Wells bemutatott itt. És mindezt úgy, hogy annyira reálisnak érződött. Egyszerűen imádtam.
Ebben a részben is több, különösen a részlegesekhez köthető, dolog magyarázatra került. Ismét csak dicsérni tudom a szerzőt, mert bár tudományosan írt, mégis átlag olvasó számára is érthetően fogalmazott. Nagyra értékeltem. Ráadásul olyan érdekes információkat osztott meg, amelyek még a történetet is befolyásolják! Viszont olyan érdekes volt, hogy velünk mindent tudatott, de a szereplők már közel sincsenek ennyire képben. Ez pedig néha hevesebb érzelmi reakciókat váltott ki belőlem – pl. Vigyázz!, Ne-ne-ne-ne-ne! – Csak a szokásosak.
Mr. Wells a regényben több fontos kérdést vetett fel, némelyek egyenesen etikai és morális vetületűek voltak. Ezek közül hármat emelnék ki, ugyanis ezek alkotják a Fragments vázát.
- Béke vagy háború útján érvényesíthető az akarat?
Érdekes volt látni, hogy mennyire befolyásolta a véleményeket a múltbeli tapasztalatok. Tetszett, hogy mindennek ellenére mind a két lehetőségre épít magyarázatot Mr. Wells. Ráadásul mindkét oldalt meg tudtam érteni valamilyen szinten.
- Az vagy, akinek születtél, vagy az, akinek neveltek?
Az előző kötet vége igencsak szörnyű meglepetést tartogatott Kirának, amit a lány ebben a részben igyekszik feldolgozni. Különösen értékeltem, hogy Kira identitászavara milyen tökéletesen van bemutatva. Ugyanakkor nagyon sajnáltam a lányt, hiszen egy részről az élt benne, amit egész életében tanítottak neki, saját magát is emberként definiálta, és egyszer csak mindezt elvették tőle. Gyönyörűen építette fel Dan Wells, ahogy fokozatosan újra elfogadja önmagát, kialakítja a saját énképét. Csodálatos volt.
- Ember vagy Részleges?
A könyv egyik legnagyobb etikai és morális kérdése ez volt. Melyik a fontosabb? Ki számít előrébbvalónak. Kiválóan levezette az író a karakterek folyamatos belső és külső csatározását ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Mindkét faj különböző alapokból kiindulva magát felsőbbrendűnek tekintette, ami az attitűdjükön is megfelelőképpen látszódik is. Gyakorlatilag minden oldalról megvizsgált kérdés, amelyre olvasóként is szinte lehetetlen válaszolni. Imádtam az ilyen részeket.
A történet ebben a részben tovább bonyolódott, ami kifejezetten a könyv előnyére vált. Emellett most már két (vagy még inkább három) szálon fut a cselekményszál, így mindig volt miért izgalomban lenni. Természetesen Mr. Wells volt olyan kedves, hogy a legnagyobb izgalmak közepette váltott át a másik szálra. Ezen kívül nagyon élveztem a kalandokat, hogy rengetegszer csak izgultam a karakterekért (Dan Wellst ismerve ez nem meglepő). A fordulatok pedig – ezt egyáltalán nem gondoltam volna soha! És a legvégén az mi volt? Nagyon kíváncsi vagyok, milyen következményei lesznek a harmadik részben.
Be kell valljam, engem Kira része kicsit jobban érdekelt; az utazás, az „új” tájak felfedezése, a folyamatos veszélyek, és mindaz a borzasztó dolog (beleértve bizonyos kutyákat is – az volt a pillanat, mikor hivatalosan is szerelmes lettem a sorozatba), ami végigkísérte őket. Amúgy olyan volt, mintha az író összevont volna két, általában külön kötetben tálalt történetelemet, és mindegyikből a legsokkolóbbat, a leglényegesebbet nyújtotta volna nekünk.
A karakterek miatt legszívesebben megölelném Mr. Wellst. Csodálatos karakterfejlődéseket kísérhetünk végig ebben a részben, s az új karakterek sem voltak egysíkúak. Semmi rosszat nem tudok róluk mondani – mintakarakterek.
Kirát már az előző részben is kedveltem, de ebben a részben még tovább nőtt az iránta érzett szimpátiám. Olyan erős lány, és példaértékű, ahogy a céljaiért, a vágyaiért és a közjó érdekében mindenre képes. Főleg amellett, hogy gyakorlatilag a semmiből kell ismét felépítenie a személyiségét. Gyönyörűség volt végigkísérni a személyiségfejlődését, a kitartása pedig lenyűgöző.
Marcus is sokat változott, ám mégis megmaradt egy olyan fiúnak, aki ha tehetné, nem vetné a minden közepébe magát. Ő az, akivel elvileg legkönnyebben kellene azonosulni – a hétköznapi fiú, aki kevésbé hétköznapi hőssé válik. Marcus nagyon hűséges, kedves fiú, de valamiért még mindig nem szeretem annyira, mint Kirát. Lehet azért, mert a lány karaktere elnyomja az övét, és mellékes szerepbe helyezi.
Samm a rész nagy részében elég semleges szereplő volt. Csak volt. Mármint ideális volt, hiszen ő Részleges, akik nem gesztikulálnak, nem kommunikálják szóban az érzelmeiket. Úgyhogy Dan Wells kiváló munkát végzett Sammel. Ugyanakkor emiatt csak a rész vége felé kapcsoltam vele rendesen (he-he), úgyhogy őt is nagyon szeretem. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz vele a következő részben, mi történik vele.
Nem is tudom, érdemes-e a romantikát említeni. Nagyon élvezem, hogy Mr. Wells nem rontotta el valami rosszul megírt romantikával ezt a küzdelmes rész. Ugyanakkor azért egy csipetnyit még kapunk belőle, és az tökéletes volt. Annyira, de annyira imádtam!
Összességében ez a könyv még jobban tetszett az első résznél. Imádtam azt a kalandos utazást, amit megtettek a főhőseink; imádtam magukat a főszereplőket, mert nem hibátlanok, de mégis olyan erősek; imádtam mindent. De már most félek a befejezéstől, mert már tanultam az író másik sorozatából. Kérlek, legyen egy sima happy end!
Könyv adatai
Eredeti cím: Fragments (2013)
Kiadó: Fumax (2013)
Oldalszám: 524
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése