"Mikor a világ őrültnek hisz, mindig emlékeztetned kell magad az igazságra. Mindig."
Sorozat: Embassy Row #1
Grace Blakely három dologban biztos:
1. Nem őrült.
2. Az anyját megölték.
3. Egy nap megtalálja a gyilkost, és megfizet neki.
Bármennyire is biztos Grace ezekben, senki más nem hisz neki. Ami azt is jelenti, hogy nincs senki, akiben teljesen megbízhatna. Mindenki azt várja Gracetől, hogy csinos ruhába bújjon, mosolyogjon és kizárja a csúf gondolatait. De nem irányíthatják a lányt - pont úgy, ahogy ő sem tudja kontrollálni, mit is tud, és mit is kell tennie.
A múltja visszatért, hogy levadássza... és, ha nem állítja meg, nem csak Grace sérülhet meg. Ugyanis a világ minden országát magába foglaló Követségi sor úgy áll, mint a dominók: egy rossz lépés, és minden összeomolhat.
Ally Carterrel még 2011-ben ismerkedtem meg, mikor is elolvastam a szép hosszú nevű Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek könyvet. Azonnal szerelmes is lettem, és alig vártam, hogy több regényt is olvassak az írónőtől. Azóta befejeztem a Gallagher Girls / Cammie, a kaméleon sorozatot (mindegyik rész öt csillagot kapott), és a rajongásom csak tovább növekedett. Az All Fall Down-ról már írtam korábban, a legjobban várt 2015-ös megjelenések közt is szerepelt, és már ott is alig bírtam kivárni, hogy olvashassam.
Megjegyzés: annyira tudtam, hogy imádni fogom!
A könyv Adriában játszódik, ahol a világ összes követsége megtalálható, és csak egy-egy fal választja el őket egymástól. Nagyon tetszett ez a megoldás, különösen, hogy kiváló humor- és konfliktusforrásként funkcionálhatott. Ráadásul sokkal több van itt, mint amit elsőre hinné az ember lánya. De ez már spoileres információ lenne.
Ally Carter könyveinél azt vettem észre, hogy az újabb regényei mindig egy fokkal komorabbak, mint az előzőek. Például a Gallagher Girlsnél az első rész még a végtelen humoráról és könnyedségéről ismert, az utolsó már kevésbé. Az All Fall Down pedig még ennél is komorabbra sikerült. Nem azt mondom, hogy nem vicces és könnyed még mindig, mert az (és ezt imádtam is benne), de olyan témát dolgoz fel, amely szomorkássá teszi magát a regényt. De tudjátok, mi igazán furcsa? Hogy ez a regény úgy volt képes megnevettetni, hogy közben sírtam volna. Érdekes kombináció ez, amiről nem hittem volna, hogy működhet.
A történet igazán fordulatos és izgalmakban gazdag volt, és te jó ég! Imádtam, hogy a narrátor nem teljesen megbízható, mert soha nem lehettem biztos, hogy a cselekedeteinek indíttatása valós, vagy sem. Ami egy nyomozás esetén nem épp utolsó szempont. Nagyon tetszett, hogy a főhősnő és csipet csapata nem volt professzionális, és sokszor csak csetlettek-botlottak. Viszont éppen ettől könnyebben szerethetővé váltak.
Leginkább a főhősnő vívódása fogott meg. Habár Grace csinált jó néhány dolgot, amitől a szemem forgattam, ám valahol megértettem a gyötrődését. Egyértelmű volt, hogy mennyire kétségbeesett, ráadásul még a folyamatos bizonytalanság is mind a családja, mind az olvasó részéről (jó, én néha bizonytalan voltam benne, na!). Az viselt meg leginkább, hogy Grace annyiszor mondja mindenkinek, hogy gyerünk, mondd ki, hogy őrült vagyok. És közben tudtam, hogyha bárki is megtenné, valószínűleg összeomlana. Igen, mondhatni érzelmileg beszippantott a regény.
A karakterek annyira imádnivalók voltak! Mondjuk még nem valami sokat tudok róluk, kissé még egysíkúak, de bízom benne, hogy a következő részekben jobban megismerhetek mindenkit. Grace nekem elsőre olyannak tűnt, mint Cammie, de hamar rájöttem, hogy a függetlenségen kívül nem sok hasonlóság van köztük. Grace kicsit nehezen megkedvelhető volt, valószínűleg, mert nem minden esetben láttam, mit miért csinál. Ugyanakkor legszívesebben csak megöleltem volna, és biztosítottam volna, hogy senki nem hiszi őrültnek, és minden rendben lesz. Persze nem kell ám lebecsülni ezt a leányzót, mert belül nagyon erős és makacs, sőt mindent megtesz, hogy véghezvigye, amit akar. Noah-val kissé több gondom volt a regény nagy részében, sőt még most sem teljesen rajongok érte – ugyanakkor értékeltem, hogy ennyire őszinte típus, és igyekszik megvédeni Gracet mindentől. Viszont, ha összejönnek, én legyilkolok valakit. Ők annyira legjobb barátoknak lettek teremtve! Nem úgy, mint Alexei-jel. Ó, te jóság, nem tudom, Ally Carter miként kreál ilyen hímnemű egyedeket, de Zachtől is elolvadtam anno, és most Alexeitől is. Annyira imádtam, hogy gyengéd Grace-szel, és mindent meg akar tenni, hogy megvédje őt.
Viszont megnyugtathatok mindenkit, a romantika huszadrangú szerepet játszik ebben a regényben, és ezért is imádtam. A főhősnőnek van elég gondja, eléggé furán vette volna ki magát egy új szerelem is mindennek tetejébe. Csak tudjátok, a shipper-énem elkezdett azonnal rajongani az Alexei/Grace párosért, és imádnám, ha sokkal több lenne köztük, mint ami most van.
Mindent összevetve imádtam ezt a regényt! Az egyik legjobb januári olvasmányom, sőt szerintem az idei Top 10 regény közt is benne lesz. Nagyszerű háttértörténet, pörgős események, csodálatos karakterek és Alexei. Mi mást is kérhetnék egy öt csillagos regénytől? Ally Carter ismét magasra tette a lécet.
Megjegyzés: annyira tudtam, hogy imádni fogom!
A könyv Adriában játszódik, ahol a világ összes követsége megtalálható, és csak egy-egy fal választja el őket egymástól. Nagyon tetszett ez a megoldás, különösen, hogy kiváló humor- és konfliktusforrásként funkcionálhatott. Ráadásul sokkal több van itt, mint amit elsőre hinné az ember lánya. De ez már spoileres információ lenne.
Ally Carter könyveinél azt vettem észre, hogy az újabb regényei mindig egy fokkal komorabbak, mint az előzőek. Például a Gallagher Girlsnél az első rész még a végtelen humoráról és könnyedségéről ismert, az utolsó már kevésbé. Az All Fall Down pedig még ennél is komorabbra sikerült. Nem azt mondom, hogy nem vicces és könnyed még mindig, mert az (és ezt imádtam is benne), de olyan témát dolgoz fel, amely szomorkássá teszi magát a regényt. De tudjátok, mi igazán furcsa? Hogy ez a regény úgy volt képes megnevettetni, hogy közben sírtam volna. Érdekes kombináció ez, amiről nem hittem volna, hogy működhet.
A történet igazán fordulatos és izgalmakban gazdag volt, és te jó ég! Imádtam, hogy a narrátor nem teljesen megbízható, mert soha nem lehettem biztos, hogy a cselekedeteinek indíttatása valós, vagy sem. Ami egy nyomozás esetén nem épp utolsó szempont. Nagyon tetszett, hogy a főhősnő és csipet csapata nem volt professzionális, és sokszor csak csetlettek-botlottak. Viszont éppen ettől könnyebben szerethetővé váltak.
Leginkább a főhősnő vívódása fogott meg. Habár Grace csinált jó néhány dolgot, amitől a szemem forgattam, ám valahol megértettem a gyötrődését. Egyértelmű volt, hogy mennyire kétségbeesett, ráadásul még a folyamatos bizonytalanság is mind a családja, mind az olvasó részéről (jó, én néha bizonytalan voltam benne, na!). Az viselt meg leginkább, hogy Grace annyiszor mondja mindenkinek, hogy gyerünk, mondd ki, hogy őrült vagyok. És közben tudtam, hogyha bárki is megtenné, valószínűleg összeomlana. Igen, mondhatni érzelmileg beszippantott a regény.
A karakterek annyira imádnivalók voltak! Mondjuk még nem valami sokat tudok róluk, kissé még egysíkúak, de bízom benne, hogy a következő részekben jobban megismerhetek mindenkit. Grace nekem elsőre olyannak tűnt, mint Cammie, de hamar rájöttem, hogy a függetlenségen kívül nem sok hasonlóság van köztük. Grace kicsit nehezen megkedvelhető volt, valószínűleg, mert nem minden esetben láttam, mit miért csinál. Ugyanakkor legszívesebben csak megöleltem volna, és biztosítottam volna, hogy senki nem hiszi őrültnek, és minden rendben lesz. Persze nem kell ám lebecsülni ezt a leányzót, mert belül nagyon erős és makacs, sőt mindent megtesz, hogy véghezvigye, amit akar. Noah-val kissé több gondom volt a regény nagy részében, sőt még most sem teljesen rajongok érte – ugyanakkor értékeltem, hogy ennyire őszinte típus, és igyekszik megvédeni Gracet mindentől. Viszont, ha összejönnek, én legyilkolok valakit. Ők annyira legjobb barátoknak lettek teremtve! Nem úgy, mint Alexei-jel. Ó, te jóság, nem tudom, Ally Carter miként kreál ilyen hímnemű egyedeket, de Zachtől is elolvadtam anno, és most Alexeitől is. Annyira imádtam, hogy gyengéd Grace-szel, és mindent meg akar tenni, hogy megvédje őt.
Viszont megnyugtathatok mindenkit, a romantika huszadrangú szerepet játszik ebben a regényben, és ezért is imádtam. A főhősnőnek van elég gondja, eléggé furán vette volna ki magát egy új szerelem is mindennek tetejébe. Csak tudjátok, a shipper-énem elkezdett azonnal rajongani az Alexei/Grace párosért, és imádnám, ha sokkal több lenne köztük, mint ami most van.
Mindent összevetve imádtam ezt a regényt! Az egyik legjobb januári olvasmányom, sőt szerintem az idei Top 10 regény közt is benne lesz. Nagyszerű háttértörténet, pörgős események, csodálatos karakterek és Alexei. Mi mást is kérhetnék egy öt csillagos regénytől? Ally Carter ismét magasra tette a lécet.
Könyv adatai
Eredeti cím: All Fall Down (2015)
Kiadó: Scholastic
Oldalszám: 320
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése