Nem bírunk magunkkal Ryannel, szükségünk van a mi kis házi versenyünkre (nekem házi győzelemsorozatra), hogy inspiráljuk magunkat az olvasásra (és biztosítsam dominanciámat, és MM-könyvekkel bombázzam Ryant).*
Ezért is, január 1-jével elkezdtük a mi kis versenyünk harmadik felvonását, ahol Ryan kategóriái alapján választottunk ki nyolc regényt.
Úgy érzem, jó esélyekkel indulok a verseny jelenlegi állása alapján. Ugyanis míg Ryan a harmadik olvasmányát kezdte, én az ötödiket. Ha nagyon felvágós akarnék lenni, nekivágnék egy nem versenyes könyvnek (a Ghosts of Heavennek, amiről már a legutóbbi friss megjelenésekben írtam). Oké, előfordulhat, hogy már bele is olvastam... de csak egy icipicit. Komolyan!
De nézzük, hogy is jutottunk el idáig! (Ryan beszámolóját itt olvashatjátok)
Január 1-jén rögtön egy cserével indítottam, és így kezdtem el olvasni Rachel Vincent: Before I Wake könyvét. Ez remek ötlet volt részemről, hiszen másnapra ki is olvastam, sőt bejegyzést is írtam róla. Azóta sem sikerült megismételnem ezt a produkciót.
Itt Ryan még előttem volt, ugyanis egy nap alatt, már január 1-jén befejezte a trilógiája első részét (ami egyébként nálam is listás, úgyhogy féltékenykedtem kicsit).
Ezután azonban lejtmenet kezdődött mindkettőnknek, ugyanis úgy döntöttünk, hogy a klasszikussal folytatjuk... mondjuk, itt jobban jöttem ki, mert a Klasszikus rémtörténetekkel lehetett haladni, amikor épp érdekes történet volt. Így sikerült behoznom a lemaradásomat, sőt egy kicsi előnyre is szert tettem.
Ezután én is elkezdtem a trilógiámat, és nagyjából három nap alatt kiolvastam Scott Westerfeld: The Secret Hour könyvét. Nem is tudom, mit gondoljak róla - szerettem, de egyszerűen nem tudok értelmes véleményt formálni, amíg végig nem gondolom újra, mi is volt ebben a szépségben.
Valamikor ekkortájt fejezte be Ryan a klasszikus könyvét (kicsit talán előbb, de a lényeg, hogy végre vezettem!)
Ennek örömére elkezdtem a negyedik regényemet is, amely a kevesebb, mint fél éve jelent meg kategóriából került ki: Ryan regényét. Szerdán kezdtem, és csütörtök délután már be is fejeztem, amivel csak még tovább növeltem az előnyömet. Juppi, juppi!
Ezek után merek reménykedni, hogy Ryan nem ér be a verseny hátralévő részében. Kérlek, tudom, hogy szeretnéd olvasni Elizabeth Chandler könyveit. *-* Frenetikusak, garantálom!
Úgyhogy a jelenlegi olvasmányom:
Nos, ezek után csak annyit mondhatok, hogy jó olvasást mindkettőnknek, és...
De nézzük, hogy is jutottunk el idáig! (Ryan beszámolóját itt olvashatjátok)
Január 1-jén rögtön egy cserével indítottam, és így kezdtem el olvasni Rachel Vincent: Before I Wake könyvét. Ez remek ötlet volt részemről, hiszen másnapra ki is olvastam, sőt bejegyzést is írtam róla. Azóta sem sikerült megismételnem ezt a produkciót.
Itt Ryan még előttem volt, ugyanis egy nap alatt, már január 1-jén befejezte a trilógiája első részét (ami egyébként nálam is listás, úgyhogy féltékenykedtem kicsit).
Ezután azonban lejtmenet kezdődött mindkettőnknek, ugyanis úgy döntöttünk, hogy a klasszikussal folytatjuk... mondjuk, itt jobban jöttem ki, mert a Klasszikus rémtörténetekkel lehetett haladni, amikor épp érdekes történet volt. Így sikerült behoznom a lemaradásomat, sőt egy kicsi előnyre is szert tettem.
Ezután én is elkezdtem a trilógiámat, és nagyjából három nap alatt kiolvastam Scott Westerfeld: The Secret Hour könyvét. Nem is tudom, mit gondoljak róla - szerettem, de egyszerűen nem tudok értelmes véleményt formálni, amíg végig nem gondolom újra, mi is volt ebben a szépségben.
Valamikor ekkortájt fejezte be Ryan a klasszikus könyvét (kicsit talán előbb, de a lényeg, hogy végre vezettem!)
Ennek örömére elkezdtem a negyedik regényemet is, amely a kevesebb, mint fél éve jelent meg kategóriából került ki: Ryan regényét. Szerdán kezdtem, és csütörtök délután már be is fejeztem, amivel csak még tovább növeltem az előnyömet. Juppi, juppi!
Ezek után merek reménykedni, hogy Ryan nem ér be a verseny hátralévő részében. Kérlek, tudom, hogy szeretnéd olvasni Elizabeth Chandler könyveit. *-* Frenetikusak, garantálom!
Úgyhogy a jelenlegi olvasmányom:
Még nem kezdtem el, de már több éve a polcomon van, úgyhogy nagyon örülök, amiért Ryan ezt a könyvet választotta nekem.
És a maradék könyveim, amiket jövő héten tervezek kiolvasni ebben a sorrendben:
Nos, ezek után csak annyit mondhatok, hogy jó olvasást mindkettőnknek, és...
Zoo Cityyyyy! *-*
VálaszTörlésBocs az értelmes kommentért! Már olyan régóta akarom én is olvasni. :) Majd kíváncsi leszek, mit írsz róla.
Nagyon bizakodó vagyok, mert a Tündöklő lányokat imádtam. Csak kicsit nehezen veszem rá magam, hogy olvassak.
VálaszTörlés