2016. május 11., szerda

Kiera Cass: The One - Az Igazi

"De America, neked főként szörnyű ötleteid vannak. Csodálatosak a szándékaid, de az ötleteidről inkább ne is beszéljünk."

Sorozat: A Párválasztó #3

A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet.
Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.


Tavaly szeptemberben olvastam A Párválasztó sorozat második részét, Az Elitet, amely vegyes érzelmeket ébresztett bennem. Ezért nem is éreztem szükségét, hogy azonnal folytassam a sorozatot – különösképp, mert tudtam, kivel fogja végezni America a végén. Azonban, amikor a könyvtárban jártam, valami csoda folytán bent találtam Az Igazit, amit jelnek vettem, és ki is kölcsönöztem.

Az előző kötetekhez hasonlóan ezen a részen is szinte átsuhantam, hiszen annyira addiktív volt. És bár voltak problémáim a könyvvel, ez tetszett legjobban az egész sorozatból.

Pedig egyáltalán nem indult valami jól a kapcsolatunk. A legelső fejezetek miatt forgattam a szemem, hiszen America viselkedésével nem a legmegfelelőbb üzenetet közvetítette. Ezt az attitűdöt szerencsére hamar levetkőzte, onnantól pedig élvezetesebbé is vált a regény.

Ebben a részben végre előkerültek a lázadók, ha már eddig emlegették őket. Természetesen olyan sok szerepük nem akadt ebben a részben sem – a könyv közepén és végén találhatók hozzájuk köthető események csupán. Velük kapcsolatban jött le rosszul, hogy csak egy szemszögből olvashattuk a történetet, hiszen ahhoz, hogy megismerjük őket, valamiképp Americát is be kellett vonni a buliba. És kissé sután sikerült a dolog, hogy őszinte legyek.

Annak ellenére, hogy a történet nagy része a romantikus szál elrendezéséről szólt, az írónő igazán izgalmassá tette a végét. Számítottam arra, hogy valami történik még, de arra nem, hogy ennyire megdöbbentő lesz (önmagához képest). Én legalábbis nem számítottam rá, hogy ilyen irányt vesznek az események.

A most következő rész spoileres lehet azok számára, akik nem tudják, America melyik fiút választja. Nem nevezem nevén az illetőt, de kikövetkeztethető lehet.

Ebben a kötetben leginkább a romantika zavart – igen, végül is csak a lényeg. Már említettem a második részről írt értékelésemben is, hogy nincsenek átmenetek America érzéseiben. Itt ez még hangsúlyosabban megjelent, és egyáltalán nem értettem, hogy jutottunk el ezekhez a nagyon mély és heves érzelmekhez. Ez nem zavart volna, ha nem a lány szemszögéből olvastam volna az egész sorozatot. Mivel így azt az érzetet keltette bennem, hogy egyik napról a másikra jutottunk el ide – vagy legalábbis a két kötet között. És annyira frusztráló volt, mert már a legelső oldalon azt gondoltam, hogy kihagytam volna egy részt? Hiszen America egyáltalán nem itt tartott az érzelmei rendezésével. Ha nem a romantika lett volna a fő mozgatórugója az egész sorozatnak, nem érdekelt volna annyira, de gyakorlatilag ez volt a lényege az egésznek – nem Maxon választása, hiszen ismertük a herceg érzéseit, hanem hogy a lányt kihez húzza a szíve. Emiatt pedig képtelen voltam elhinni America szerelmének őszinteségét és komolyságát.

A másik, ami zavart, az a szerelmi háromszög lerendezése volt. Nem kertelek, valami borzalmasan sikerült ezt megoldani – konkrétan nulla magyarázattal. És ha még csak az lett volna, hogy egyik nap szerette X-t, a másik nap már nem! De American eljutott arra a szintre, hogy képes lett volna X-t biztonsági opcióként megtartani. Ez volt az önzőség legmagasabb szintje.

Mint számítottam is rá, ebben a részben kiderült a titok is Aspen és America kapcsolatáról. Az volt szerintem a legklisésebb jelenet az egész sorozatban, és csak a szememet forgattam. Abban a jelenetben Maxon teljesen kifordult magából, és ez csak még tovább csökkentette a páros iránti rajongásomat. Igen, én eredetileg Maxonnak drukkoltam, de ebben a részben már annyira nem érdekelt a dolog. Azért persze a végső választásnak örültem, mert elég meghatóra sikeredett.

Idáig tartott a spoileresebb rész, most pedig nézzük meg külön-külön a szereplőket.

Ebben a kötetben jobban kedveltem a karaktereket, mint korábban. Leginkább az tetszett, hogy az Elit ennyire összebarátkozott – habár hasonlóan a romantikus szálakhoz, itt is derült égből villámcsapásnak érződött. Ennek ellenére örültem, hogy a barátságnak is hagyott teret az írónő.

America ebben a részben volt a legelviselhetőbb. Néhány irritáló szokása ugyan megmaradt, de legalább az a bizonytalanság és következetlenség kiveszett belőle. Maxon azonban ebben a kötetben volt az egyik legrosszabb. Annyira nem értettem bizonyos döntéseit, mert pont ellentétes volt a szavaival. Ráadásul még nem is látta, hogy bizony vele is vannak gondok. Kissé csalódtam benne, pedig az első részben még ő volt a kedvencem. Persze most is akadtak nagyon édes jelenetei, amikor ismét az a herceg volt, akit anno szerettem – csak nem elegendő. Aspen pedig elfogyott – én legalábbis így éreztem. Őt nem kedveltem sosem, de azért elég észrevehető volt ez a hiánya. Gyakorlatilag gyertyatartóként funkcionált a regény nagy részében.

Mindent összevetve, úgy gondolom, hogy Az Igazi méltó zárása lett volna A Párválasztónak. Egyértelműen a legkiemelkedőbb darabja volt a sorozatnak, amelyben az írónő minden szálat egészen jól lezárt. A történet ezúttal izgalmasabban alakult, mint az előző részeknél – különösen az utolsó oldalakon, amikor a nagy finálé zajlott le. Problémáim csak a romantikával és egy-két szereplővel akadtak, de minden jó, ha a vége jó. Ennek a könyvnek pedig igazán nagyszerű lezárása lett.



Könyv adatai
Eredeti cím: The One (2014)
Kiadó: Gabo (2014)
Oldalszám: 346

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése