A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Csodaszép pénteket Dearies! Micsoda olvasási hét áll mögöttem!
Jó, más szempontból is szép hetem volt, de maradnék most könyves vizeken. Hétfőn például megérkezett a múlt héten rendelt könyvcsomagom, ami már megadta a hét alaphangulatát.
Ennek örömére böngésztem a Jófogást és a molyt is, és belebotlottam három regénybe, amiket be akartam szerezni (ez meg is történt), úgyhogy a héfőn majd végigjárhatom a várost, hogy összegyűjtsem a kicsikéket - Philip K. Dick: Az elektromos Lincoln, Naomi Novik: Őfelsége sárkánya + Puskapor és sárkányvér. Végre teljes a Temeraire sorozatom (már ami itthon megjelent, majd a többi részét angolul beszerzem) és bővül a Philip K. Dick kollekcióm is (ha már a fejembe vettem, hogy beszerzem a könyveit).
A héten négy dalt hallgattam folyton folyvást, amely közül hármat már korábban is hallottam, csak most újra felfedeztem őket.
Saint Asonia: Even Though I Say (Imádom a bandát, mindig felfedezem újra 1-1 dalukat. Adam hangja pedig tökéletes, illik nagyon a dalhoz. Már csak egy új albumot kéne kiadniuk, és boldog lennék. Kedvenc részem: "...and if you're looking at me like I'm the cause of your living hell, take a look at yourself.")
Red: Falling Sky (Red: Of Beauty and Rage albuma telitalálat lett nálam, és mindig jó érzés visszatérni hozzá. Bár kérnék szintén egy újabb albumot most már. A Falling Sky szerelem volt első hallásra, úgyhogy igazából amint meghallottam újra, tudtam, hogy megint elvesztem. Kedvenc rész: "Under a falling sky, hopeless there's nowhere to hide.")
Twenty one Pilots: Tear in My Heart (Ez elég nagy váltás az előzőekhez képest. Egyértelműen megmosolyogtat, akárhányszor hallom, olyan kis hangulatos. Kedvenc rész: "The songs on the radio are okay, but my taste of music is your face.")
AFI: Beautiful Thieves (Snow Cats után újabb dalt fedeztem fel a bandától, ami megfogott. Bár leginkább a refrénje tetszik, az különösen jól sikerült. Kedvenc részem: "We can burn it and leave for we are the beautiful thieves.")
A héten olvastam
Nagyon-nagyon sokat olvastam a héten! Mármint három könyvet is befejeztem, ami elég komoly teljesítmény tőlem. Bár megjegyzem, az első két könyvet nem érdemes egymás után olvasni. Nem kívánom senkinek azt a könyvmoly szívfájdalmat, amit a hétvégén át kellett élnem a két regény miatt.
Hatalmas rajongója voltam már alapból Holly Black és Cassandra Clare Magisztérium sorozatának, de A bronzkulccsal végképp biztosított magának helyet a kedvenceim között. A karakterek, a történet, a vége... Arról nem beszélünk, és csak a hajamat tépem szálanként, mert szeptemberben jelenik meg a negyedik rész. Hogy lehetnek ennyire kegyetlenek, hogy ilyen függővéget adnak a résznek, és elvárják, hogy csak úgy továbblépjek?
Ebben a felfokozott érzelmi állapotban kezdtem bele James Dashner: The Death Cure könyvébe, amit ugyebár már több mint 3 éve halogattam, és tudtam, TUDTAM, hogy a szerző még így a végén meg fog kínozni, mert utálja a karaktereit, ha így szereti szenvedtetni őket... Sajnos más tekintetben ez a rész alulmúlta az előzőket, és bár nem rossz zárórész, de nem méltó a sorozathoz. Logikai hibák, nem létező történet a könyv 70%-áig... Voltak sajnos gondok.
Elszakadva a szívfájdalomtól, elolvastam a második könyvtári könyvemet, Jonathan Lethem: Amerikai amnéziát. Számomra ez egy szolid, egyszer olvasós regény volt. Kicsit hiányoltam belőle, hogy nem igazán gondolkodtatott el. Pedig a potenciál megvolt.
Ha azt vesszük, a múlt heti tervezet felét elolvastam, ami több, mint amit reméltem. Bár sajnos két aktuális olvasmányomhoz hozzá sem szagoltam, de ez jövő héten szerintem változni fog.
Aktuális olvasmány
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
Haladás: 91. oldal
Nekiálltam az utolsó könyvtári könyvemnek is, hogy minél előbb visszavihessem majd a pakkot. De ó jaj, mibe keveredtem! Ugyan ez csak trilógia, de egyben egy 10+ részes univerzumsorozat része is. És tekintve, hogy mennyire tetszik ez a regény, sanszos, hogy idővel mindet akarom majd olvasni. Jaj nekem!
Tervek
Wayfarer és a The Demon King az én két szegény könyvem, amikkel nem haladok. Mintha valami baj lenne velük, pedig nincs - tetszenek még mindig. Nem tudom, miért van ez a szokásom, hogy "újat" kezdjek mindig, amikor végzek egy könyvvel - az aktuálisakkal kellene haladni végre.
Persze ez nem akadályoz meg abban, hogy feltegyek mást is a tervek közé.
Az első könyv, amit szeretnék olvasni, Kristin Hannah: Fülemüle regénye, ami tegnap jelent meg. Rengeteg jót hallottam róla, úgyhogy kíváncsi vagyok, mi fogta meg az embereket. Emellett elég rég olvastam történelmi regényt, kissé elvesztem az SFF világban. :)
Azt viszont nem tudom, hogy megérkezik-e a kicsikém* jövő héten, de ha igen... gondolom, mondanom sem kell, hogy automatikusan dobok félre mindent érte. Annyira kíváncsi vagyok, és már csak 4 nap megjelenésig! :O Egyszerűen hihetetlen, hogy elértünk ide!
*Robert Jackson Bennett: Pengék városa néven is ismerik.
Ez lenne az eheti olvasónaplóm. Kíváncsi vagyok, miként alakul a jövő hetem olvasás szempontjából. Most azért nem számítok ilyen sok befejezett könyvre, hiszen elég hosszú regényeket olvasok, de eggyel mindenképp szeretnék végezni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése