2017. február 24., péntek

Hétvégi Olvasónapló (92) Az időutazó Romanovok pengéje

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.





Itt volt a tavasz! Jelentem, itt volt a tavasz, és élveztem minden egyes pillanatát! Sőt, ez az egyik fő oka, hogy ennyire élveztem ezt a hetet. 

Úgy tűnik, a tavasz az olvasói kedvemre is hatással volt, ugyanis rengeteget olvastam az elmúlt napokban! Legalábbis a saját mércéimmel nézve nagyon soknak tűnik. Emellett még színezni is volt lehetőségem (az új színeseim remekül néznek ki!), és a héten talán végzek is a Harry Potter színező első képével. 
Lehet abból is írok posztot, mert elég sok gondolatom támadt a színezővel kapcsolatban - bár őszinte leszek, nem valami hízelgők ezek a gondolatok. Azért a cserekönyvet megérte (színezőért bármit. :D). 

A héten kétszer is járt nálam a futár, és micsoda friss megjelenéseket hozott nekem! Szerdán Robert Jackson Bennett: Pengék városát vettem át (amiért mindent eldobtam, ahogy ígértem is), tegnap pedig Sebastien de Castell: Az áruló pengéjét. 
Határozottan el voltam kényeztetve a héten! 

Végre elkezdtem újabb dalokat is hallgatni a héten, amelyhez leginkább az járult hozzá, hogy végre megnéztem a legaktuálisabb Billboard Mainstream Rock listát (Metallicától az Atlas, Rise az első, amit nagyon szeretek tőlük). 
A listán kívül rengeteget hallgattam a Three Days Grace: You Don't Get Me High Anymore coverét, ami finoman szólva is kiválóan sikerült! Néha kissé sirattam Adamet, de ez a dal nagyon illik Matthez,
Highly Suspect: My Name Is Human-hez rengeteg idő kellett nekem, mint a legtöbb Highly Suspect dalhoz. Eléggé alternatív hangzású, ám mégis idővel megtalálják az utat a szívemhez. Ezt a dalt azóta követtem, hogy felkerült a listára, akkor kezdtem el kedvelni, mikor első listán (két hónapja volt ez), és most kezdtem el aktívan  hallgatni. (Bár szerintem ez nem az a dal, amit annyit hallgatnék egyszerre.)
Mastodon: Show Yourself-nek a bridge-e és a refrénje fogott meg először, azért adtam neki egy esélyt. Egy kicsit nekem fura, hogy azonnal elkezdődik a szöveg, de ez legyen a legnagyobb bajom.
Chevelle: Door to Door Cannibals-nak a címe az egyik legjobb része. Ezt a dalt is már láttam korábban a listán, és bár tetszett a részlet, egészen tegnapig nem vettem rá magam, hogy végighallgassam. Micsoda hiba!
The Pretty Reckless: Oh My God instaszerelem lett, ami engem lepett meg leginkább. Ettől a bandától albumonként 1-1 dal tetszik, így nem számítottam arra, hogy pont ez lesz az. De annyira pörgős és feszültségoldó a dal (bár a szövege minden, csak ez a kettő nem). 

A héten olvastam

   

Kristin Hannah: Fülemüle regénye fent volt a múlt heti olvasónapló tervei közt, és már aznap el is kezdtem. Holnap érkezik róla részletes értékelés, viszont alapvetően egy olvasmányos regény volt ez, ami néha megérintett, néha azonban nagyon célt tévesztett. Úgyhogy összességében nálam nem ért fel a hypehoz.

Ezután elővettem az sorozatolvasó-maratonom ehavi kötetét, Richelle Mead: The Golden Lilyt. Eléggé úgy érzem, hogy már nem igazán vonz a paranormális YA, de ez a sorozat telitalálat! Igazi kikapcsolódás, remek szórakozás, és bizony függővé tett. Erről a könyvről is tervezek még februárban egy hosszabb értékelést írni (félig már kész is van), úgyhogy még jövök vele fangirlködni.

Aktuális olvasmányok

Jelenleg 5 könyvet olvasok, mert nem ismerem az önmegtartóztatás szót. Pedig nem ártana, tekintve, hogy azért ez egy picit sok. Picit. Viszont ezen a héten elég sok mindennel haladtam is - egyedül Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványát nem sikerült kézbe vennem. :( 

      


Simon Sebag Montefiore: The Romanovs
Haladás: 26. oldal

A héten sikerült elolvasnom a Romanov dinasztia trónra kerülésének előzményeit, ami nagyon durva volt - és tudom, hogy hasonló szintű események még fognak bőven történni. Még mindig nagyon szeretem ezt a kötetet, annyira más szemszögből mutatja be az eseményeket, és rengeteget tanulok belőle. Tény, hogy nagyon lassan haladok vele, de nem bánom, felkészültem rá, hogy ez akár év végéig az aktuális olvasmányaim közt marad. 

V. E. Schwab: A Darker Shade of Magic
Haladás: 12. oldal

Félig volt indokom elkezdeni ezt a könyvet. Ugyanis néztem a BooktubeSFF Award shortlistjét, és minden jelölthöz készítenek egy közös olvasást. Nekem pedig kedvem támadt részt venni az A Gathering of Shadows olvasásán, csak hát még nem olvastam azt első részt. Amúgy is ideje volt elkezdeni már a sorozatot, a héten jött ki az utolsó része.

Alexandra Bracken: Wayfarer
Haladás: 169. oldal

Hú, Dearies, annyira csalódott vagyok jelenleg! Konkrétan szenvedek Nicholas részein, egyszerűen képtelen vagyok kedvelni a gyereket. Pedig ott van Sophia, aki igyekszik menteni a menthetőt, de nem. Lehet ám, hogy csak ez a rész ilyen lassú, de ahhoz, hogy eljussak erre az oldalra, néha úgy éreztem, meg kell küzdenem. De még van 350 oldal, addig helyrejöhet - helyre fog jönni. 

Robert Jackson Bennett: Pengék városa
Haladás: 74. oldal

A drááágaszágom! Próbálok kitalálni valamit, ami nem töménytelen fangirlködés, de esélytelen a dolog. Ismét egy izgalmas rejtély áll a középpontban, emellett Mulagheshnek is megvan a maga titka. A világot pedig egyszerűen imádom! Ebben a részben például Vúrtyavasztán óvárosa a víz felszínére épült, mert az istenük úgy módosította a valóságot. 
Elvileg amúgy ezt lehet önálló kötetként is olvasni, de szerintem az olvasónak kissé hiányérzete lenne, mert a karakterizálás alapjai az első részben történtek meg, itt már ismerősként köszönthettem a kedvenceimet.

Tervek

Tudjátok, mivel kezdem ezt a részt: Az aktuális olvasmányaim számának csökkentése a fő prioritás! Viszont ezen kívül még két könyvet szeretnék elkezdeni.

   

Sebastien de Castell: Az áruló pengéjéről az a benyomásom támadt, hogy kissé a Riyria-krónikákhoz hasonló, ami nálam már jó jel, hiszen kedvelem azt a sorozatot is. Ezt a könyvet akkor kezdem el, ha befejezem a Pengék városát (szóval biztos elkezdem, mert nem bírom távol tartani magam attól a regénytől).

Cinda Williams Chima: The Exiled Queen sorsa ennél picit bizonytalanabb, ugyanis elvileg akkor szeretném kezdeni, mikor végeztem a Wayfarerrel... viszont lehet nem várom meg, mert túlságosan is érdekel ez a kötet ahhoz, hogy megvárjam, amíg a végére érek annak. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése