"A tapasztalatai alapján a gonosz továbbélt, míg az ártatlan meghalt."
Sorozat: Seven Realms #2
Édesanyja és nővére elvesztésétől sújtva Han Alister délre indul, hogy megkezdje tanulmányait a Mystwerk házban Oden's Fordban. Azonban azzal, hogy hátrahagyta Fellst, a veszélyt nem hagyta maga mögött. Hant folyamatosan üldözik a Bayarok, akik vissza akarják szerezni az amulettet, amit Han ellopott tőlük. És Mystwerk háznak is megvannak a maga veszélyei. Ott találkozik Han Crow-val, egy titokzatos mágussal, aki tanítani kezdi Hant a mágia sötétebb oldaláról.
Eközben Raisa ana'Marianna hercegnő Amon és kadétjai társaságában menekül Fellsből a kényszerházassága elől. A legbiztonságosabb hely a lány számára Wein ház, a katonai akadémia Oden's Fordban. Ha Raisanak sikerül egyszerű tanulónak adnia magát, Wein ház menedéket és oktatást is nyújt Raisanak, amihez szüksége van, hogy ő lehessen a következő Gray Wolf királynő.
Múlt hónapban fejeztem be életem első Cinda Williams Chima regényét, a The Demon Kinget, ami annyira magával ragadott, hogy neki is álltam a következő résznek, a The Exiled Queen-nek. Nem tudom, mire számítottam a folytatást tekintve, de az írónő ismét fantasztikus művet alkotott, amivel csak még tovább növelte a sorozat iránti rajongásomat.
De miket is szerettem benne annyira?
Az első részben még csak kisebb ízelítőt kaptam a világból, amelyben a történet játszódik, most azonban Cinda Williams Chima sokkal több időt töltött az univerzuma bővítésével. Már maga a Hét királyság izgalmas hely volt, ahol folyamatosan háborúk és politikai csatározások zajlottak. Ebben a részben, ahogy felfedeztem a Hét királyság néhány uradalmát, érthetőbbé vált a kialakult helyzet, és átfogóbb képet kaptam arról, milyen valójában a helyzet. Az intrikát tekintve is igazán ütőset alkotott az írónő, ugyanis olyan szövevényes és kényes szituációt generált, amit nem tudom, miképpen fognak megoldani a szereplők.
Ebben a részben a mágia is egyre nagyobb szerepet kapott, amit imádtam! Chima alaposan kidolgozott rendszert és szabályokat alkotott. Nem mondom, hogy ez a legkülönlegesebb, leglenyűgözőbb mágia, de nagyon tetszik a működései és persze az a rengeteg lehetőség, amiből már kaphattam is ízelítőt ebben a részben.
Maga a történet az első részhez hasonlóan lassú folyású volt, elég későn indultak be az események. Ennek ellenére egyáltalán nem unatkoztam olvasás közben, hiszen a szereplők és az új ismeretek bőven pótoltak a nagy izgalmak kezdeti hiányáért. A regény második felében pörögtek fel az események, ott az írónő mindent beleadott, hogy még inkább magával ragadjon a könyve. Folyamatosan újabb és újabb impulzusok értek, a történet egyre fordulatosabbá vált, és a szálak, amiket lassanként szövögetett, most összeértek, és hatalmas robbanást eredményeztek, majd újabb tucatnyi kérdéssel hagytak maguk mögött. Egyedül egy apróság nem tetszett, de ennek az volt az oka, hogy én másként döntöttem volna (a karakterhűség szempontjából azonban a kanon döntés volt a megfelelő).
A legtöbb szereplőt a The Demon King-ben már megkedveltem, így nagyon vártam, hogy több időt tölthessek el velük. Ebben a részben az írónő még tovább árnyalta a személyiségüket, és igen jelentős karakterfejlődésen mentek keresztül. Érződött, hogy egyre erősebbé, és ami még fontosabb, érettebbé váltak, ami nem jelentette azt, hogy mindenben tökéletessé fejlődtek volna. Épp ellenkezőleg – egyik karakter sem tett túl a másikon, mindenkinek megvolt a saját tehetsége, és ezzel ellensúlyozták a másikat. Például, Raisa nem vált szuperkatonává, de nagyon jól értett a stratégiákhoz. Amon kiemelkedő vezető volt, de nem ő volt a legerősebb vagy legügyesebb. Han pedig kivételes mágusként tanult, de ez részint az amulettjének volt köszönhető, így ő sem lógott ki, mint a „legjobb tanítvány”.
Ezek mellett, mindenkinek megvolt a maga története, saját motivációja és álmai. És, ami még fontosabb, egyik szereplőt sem lehetett beskatulyázni, hogy ő most jó, ő most rossz. A legtöbben a szürke zónában voltak, amiket a döntéseik is alátámasztottak. Az egyik hétvégi olvasónaplóban írtam, hogy szeretnék belelátni Micah Bayar fejébe, aminek pont ez az aspektus volt az oka. Micah, akit elvileg gonoszként lehetne elképzelni (családja és döntései miatt), néha olyan dolgokat tett, amivel megingatta a róla kialakult képet. Vagy épp Han, aki lehetne a hős is, azonban gyilkolt ő már, és ez alól senki nem mentette fel.
Ebben a kötetben már hangsúlyosabb szerepet kapott a romantika is, de még mindig sokadrangú eleme a regénynek. Az viszont tény, hogy felettébb kusza kapcsolati hálót lehetne rajzolni abból, hogy ki kivel kavart. Személy szerint nincsenek komoly shipjeim – látom a potenciált egyes kapcsolatokban, de meglátjuk, mi lesz a vége.
Mindent összevetve, odáig vagyok ezért a sorozatért, teljesen ráfüggtem. Tény, hogy a szokásos YA és fantasy elemekből építkezett, azonban egyáltalán nem érződött klisésnek – a szereplők reakció pont, hogy a valóságnak feleltek meg, aminek köszönhetően sokkal hitelesebbnek éreztem a történetet. A világ, amiben a Hét királyság sorozat játszódik folyamatosan lenyűgöz, és bár nem ez a legpörgősebb regény, végig fenntartotta az érdeklődésem, majd teljes mértékben letaglózott. Jöhet a folytatás.
De miket is szerettem benne annyira?
Az első részben még csak kisebb ízelítőt kaptam a világból, amelyben a történet játszódik, most azonban Cinda Williams Chima sokkal több időt töltött az univerzuma bővítésével. Már maga a Hét királyság izgalmas hely volt, ahol folyamatosan háborúk és politikai csatározások zajlottak. Ebben a részben, ahogy felfedeztem a Hét királyság néhány uradalmát, érthetőbbé vált a kialakult helyzet, és átfogóbb képet kaptam arról, milyen valójában a helyzet. Az intrikát tekintve is igazán ütőset alkotott az írónő, ugyanis olyan szövevényes és kényes szituációt generált, amit nem tudom, miképpen fognak megoldani a szereplők.
Ebben a részben a mágia is egyre nagyobb szerepet kapott, amit imádtam! Chima alaposan kidolgozott rendszert és szabályokat alkotott. Nem mondom, hogy ez a legkülönlegesebb, leglenyűgözőbb mágia, de nagyon tetszik a működései és persze az a rengeteg lehetőség, amiből már kaphattam is ízelítőt ebben a részben.
Maga a történet az első részhez hasonlóan lassú folyású volt, elég későn indultak be az események. Ennek ellenére egyáltalán nem unatkoztam olvasás közben, hiszen a szereplők és az új ismeretek bőven pótoltak a nagy izgalmak kezdeti hiányáért. A regény második felében pörögtek fel az események, ott az írónő mindent beleadott, hogy még inkább magával ragadjon a könyve. Folyamatosan újabb és újabb impulzusok értek, a történet egyre fordulatosabbá vált, és a szálak, amiket lassanként szövögetett, most összeértek, és hatalmas robbanást eredményeztek, majd újabb tucatnyi kérdéssel hagytak maguk mögött. Egyedül egy apróság nem tetszett, de ennek az volt az oka, hogy én másként döntöttem volna (a karakterhűség szempontjából azonban a kanon döntés volt a megfelelő).
A legtöbb szereplőt a The Demon King-ben már megkedveltem, így nagyon vártam, hogy több időt tölthessek el velük. Ebben a részben az írónő még tovább árnyalta a személyiségüket, és igen jelentős karakterfejlődésen mentek keresztül. Érződött, hogy egyre erősebbé, és ami még fontosabb, érettebbé váltak, ami nem jelentette azt, hogy mindenben tökéletessé fejlődtek volna. Épp ellenkezőleg – egyik karakter sem tett túl a másikon, mindenkinek megvolt a saját tehetsége, és ezzel ellensúlyozták a másikat. Például, Raisa nem vált szuperkatonává, de nagyon jól értett a stratégiákhoz. Amon kiemelkedő vezető volt, de nem ő volt a legerősebb vagy legügyesebb. Han pedig kivételes mágusként tanult, de ez részint az amulettjének volt köszönhető, így ő sem lógott ki, mint a „legjobb tanítvány”.
Ezek mellett, mindenkinek megvolt a maga története, saját motivációja és álmai. És, ami még fontosabb, egyik szereplőt sem lehetett beskatulyázni, hogy ő most jó, ő most rossz. A legtöbben a szürke zónában voltak, amiket a döntéseik is alátámasztottak. Az egyik hétvégi olvasónaplóban írtam, hogy szeretnék belelátni Micah Bayar fejébe, aminek pont ez az aspektus volt az oka. Micah, akit elvileg gonoszként lehetne elképzelni (családja és döntései miatt), néha olyan dolgokat tett, amivel megingatta a róla kialakult képet. Vagy épp Han, aki lehetne a hős is, azonban gyilkolt ő már, és ez alól senki nem mentette fel.
Ebben a kötetben már hangsúlyosabb szerepet kapott a romantika is, de még mindig sokadrangú eleme a regénynek. Az viszont tény, hogy felettébb kusza kapcsolati hálót lehetne rajzolni abból, hogy ki kivel kavart. Személy szerint nincsenek komoly shipjeim – látom a potenciált egyes kapcsolatokban, de meglátjuk, mi lesz a vége.
Mindent összevetve, odáig vagyok ezért a sorozatért, teljesen ráfüggtem. Tény, hogy a szokásos YA és fantasy elemekből építkezett, azonban egyáltalán nem érződött klisésnek – a szereplők reakció pont, hogy a valóságnak feleltek meg, aminek köszönhetően sokkal hitelesebbnek éreztem a történetet. A világ, amiben a Hét királyság sorozat játszódik folyamatosan lenyűgöz, és bár nem ez a legpörgősebb regény, végig fenntartotta az érdeklődésem, majd teljes mértékben letaglózott. Jöhet a folytatás.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Exiled Queen (2010)
Kiadó: Hyperion Books
Oldalszám: 586
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése