2018. augusztus 21., kedd

Erika Johansen: Tear végzete

"A szeretetért meg kell dolgozni, és mindenkitől megköveteli az árát. A szeretet munka; ezért értékes."

Sorozat: Tear királynője #3

Kelsea Glynn alig egy év alatt félszeg kamaszból dicső uralkodóvá és céltudatos vezetővé vált. Azzal, hogy vállalta Tear királynői tisztségével járó szerepét, a birodalma is megváltozott. De azzal, hogy eltökélte, véget vet a romlásnak, és igazságot szolgáltat, számos ellenségre tett szert – köztük a gonosz és rettegett Vörös Királynőre, aki elrendelte, hogy Mortmesne serege vonuljon Tear ellen, és tegye a földdel egyenlővé.

E mindent elsöprő ostrom megakadályozására Kelsea elképzelhetetlen áldozatot vállalt: kinevezte Buzogányt, személyes testőrsége hű rangidősét, hogy kormányzóként helyettesítse, míg ő bűverejű zafírjaival együtt az ellenség kezére adta magát. De Buzogány és csapata nem nyugszik, amíg ki nem szabadítják úrnőjüket mortmesne-i börtönéből. Így veszi kezdetét Kelsea királynő – és vele együtt Tear – végjátéka, mely során mindenre fény derül…

A könyvet köszönöm az Agave könyveknek!


Erika Johansen Tear királynője sorozata az itthon megjelent YA fantasyk egyik rejtett gyöngyszeme, ami tökéletes választás, ha a YA és a felnőtt fantasy közti átjárót keresi valaki. A sorozatban lévő szereplők érett gondolkodásúak és komoly problémákkal kell szembenézniük, a történet pedig sötétebb az átlagosnál. Ugyanakkor megőriz néhány YA könyvekre jellemző történetelemet és karaktertípust is.

Legalábbis az első két részben ez jellemezte a sorozatot. A befejezésre azonban az előző kötetekben indult fejlődés a végéhez ért, és maga mögött hagyta a YA kategóriához kötődő elemeit. A Tear végzete ugyanis sokkal reménytelenebb, a szereplők szenvednek, a világot pedig az Árva fenyegeti, aki nem riad vissza a legbűnösebb tettektől sem. A célközönség változásán kívül a műfaji besorolásban is kisebb átalakuláson ment keresztül a sorozat – a fantasy mellett más műfajok jegyeit is magán viseli.

A Tear végzetében az írónő a második részben megjelent disztópikus világból kiszakadva egy utópisztikus világ kialakítására törekedett, amellyel együtt komoly társadalomkritikát fogalmazott meg. Az írónő ebben a történelem ismétlő erejére, az emberi természet önzőségére és befolyásolhatóságára helyezte a hangsúlyt; a múltban játszódó történetszál ezeket az elemeket használta fel, hogy bemutassa annak a dekonstruktív folyamatnak a kezdetét, ami a jelenre apokaliptikus állapotot alakított ki. A múltban játszódó események emellett választ adtak a korábban felmerült kérdésekre, s átláthatóvá tették a mágiarendszer működését.

A jelenben játszódó történetszál a politikai intrikák és a háború után az egyén démonaival foglalkozott. Minden fegyveres esemény a háttérben zajlott, egyedüli szerepük a főszereplők mozgásának irányításában vagy választási lehetőségeik korlátozásában merült ki. A történések ebben az idősíkban egyszerűbbek lettek – a várható csavarokat korábban ki lehetett találni, néhány esemény pedig sokkal kisebb jelentőséget kapott, mint indokolt lett volna. Ettől függetlenül a főszereplők morális dilemmái lekötötték a figyelmemet végig.

A könyv befejezése volt egyedül az, amivel kapcsolatban nem tudom eldönteni, mennyire volt ideális. Maga a „megoldás” sokaknak csalódást okozhat, ugyanakkor az írónő kihozta a maximumot ebből a lehetőségből: a szereplőknek ugyanis szembe kell néznie a döntésük következményével, ami ritka jelenség könyvekben. Számomra a megoldás logikája volt, ami kérdéseket vetett fel, már csak azért is, mert szembement azzal a hipotézissel, amit az emberi természetről fogalmazott meg az írónő korábban.

Ha a karaktereket nézem, ebben a kötetben Kelsea karakterfejlődése volt a legszembetűnőbb. A nőnek folyamatosan a külső és belső démonaival is meg kellett küzdenie, ami miatt a sorsa annyira ütős volt. Vele ellentétben a Vörös királynő kissé csalódás volt. Az írónő nem bánt jól a karakterével, ő egy komolyabb regresszión ment keresztül ebben a részben. A többiek közül Aisa és Penn kapott egy saját történetszálat, mindkettejüknek a saját erejük megtalálása volt a karakterfejlődésük célja.

Mindent összevetve a Tear végzete egy erős sorozatzáró kötet lett nem mindennapi, de valahol illő befejezéssel. Ebben a kötetben az egyén küzdelmeire helyezte az írónő a hangsúlyt, a szereplők mindegyikének az életüket meghatározó döntéseket kell hoznia, ami egy állandó feszültséget biztosít. A történet ugyan nem sokkoló, de erős mondanivalóval rendelkezik az emberiség természetével kapcsolatban. Számomra ez a sorozat nagyszerű élmény volt, és nagyon remélem, hogy idővel több olvasó felfedezi magának ezt a sötét hangulatú, YA és felnőtt fantasy határán elhelyezkedő sorozatot tökéletlen szereplőkkel és nemes(nek tűnő) célokkal.



Könyv adatai
Eredeti cím: The Fate of the Tearling (2016)
Kiadó: Agave könyvek (2018)
Oldalszám: 384

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése