"Néha arra gondolok, hogy valami nincs rendben. Nem lenne szabad ennyire a tudatomnál lennem. Utána viszont rájövök, hogy a tudatos állapot csupán egy pillanatig tartott. És miközben ezt realizálom, elmerülök egy másik álomban."
Sorozat: Túl a végtelenen #1
Mi kell ahhoz, hogy valaki életben maradhasson egy hazugsággal teli űrhajó fedélzetén?
A tizenéves Amyt lefagyasztották, hogy az Isten Útja űrhajó fedélzetén évszázados út után eljuthasson egy távoli csillag bolygójára. A fiatal lánynak mindenről le kellett mondania. Hátrahagyta a fiúját, a barátait és az egész bolygóját, hogy a szüleivel együtt a Csillagközi Életbárka Program résztvevője lehessen. Azzal a szilárd meggyőződéssel merültek el a fagyasztómedence dermesztő folyadékában, hogy három évszázad múlva egy új bolygón, a Centauri Földjén ébresztik fel a családot. Mielőtt azonban az Isten Útja célba érhetett volna, valami történt a lefagyasztott testeket őrző raktárban. Valaki titokzatos módon hozzányúlt a negyvenkettedik számú fagyasztótartályhoz és Amy kis híján meghalt, amikor erőszakosan kirángatták fagyott álmai közül. Ötven év magány vár rá.
Ráadásul valaki meg akarta gyilkolni.
A földi tizenéves egy különös, zárt világban találta magát. Az űrhajó fedélzetén minden értelmetlennek tűnik. Az Isten Áldása 2312 utasa vakon hallgat zsarnoki, félelmetes vezetőjük szavára. A könyörtelen kiskirály lázadó utódját, Korost viszont valósággal lenyűgözte a lány. Az ifjú arra is szeretne rájönni, hogy alkalmas-e az űrhajó vezetésére.
Amy annyira szeretne megbízni Korosban. De hát hogy a csudában bízhatna meg egy olyan fiúban, aki még sosem járt a hajó hideg, fém falain kívül?
Beth Revis Túl a végtelenen regénye elég nagy népszerűségnek örvend külföldön, és bár tavaly véget ért a sorozat, még most is napi szinten találkozom vele Goodreadsen, külföldi blogokon/vlogokon. Épp ezért nem mertem túlságosan reménykedni abban, hogy jó lesz. Aztán elkezdtem a könyvet, és nagyon gyorsan elrepült 100 oldal. Aztán a maradék. És végül teljes mértékben szerelembe estem.
De kezdjük először a világgal. A történet az űrben játszódik az Isten áldása nevű hajón, ahol egy kommuna alakult ki sajátos szabályokkal és struktúrával. Leginkább az tetszett a világban, hogy felettébb kidolgozott lett - és mostanában nem igazán találkoztam ilyen regénnyel.
Megtudtunk többet a hajó múltjáról, a jelenéről, stb. - és az írónő annyira részletes leírást készített erről a minivilágról, hogy simán el tudtam képzelni magam benne.
Ami külön bónusz, hogy imádtam az írónő által kitalált világot! Annyira érdekes volt megismerni, hogy milyen az élet a fedélzeten, a sok-sok miértre választ kapni. Teljes mértékben elégedett vagyok, és már csak emiatt megérte elolvasni a könyvet.
A társadalmi rész szintén kiválóra sikeredett. Tetszett, hogy a hajó és a mostani világunk közt elsőre semmi párhuzamot nem találhatunk. Bevallom, annyira szürreális volt elsőre az egész társadalom, hogy mennyire más ez a kommuna, mint a mostani világ. És! Az írónőnek sikerült a hatalomról és az emberi természetről is beszélnie a könyvben, így valós társadalomkritikát tartalmaz - mondhatni vérbeli disztópia volt. Vagy antiutópia?
A történet szintén tartalmazott izgalmakat. Ahhoz képest, hogy egy korlátolt térben játszódik a regény, igen sok izgalmat tartogatott számomra. Az alapszál egy gyilkossági nyomozás, de emellett Koros és Amy azt a feladatot is vállalják, hogy a hajó titkait megfejtsék. Megannyi miért-tel kezdődő kérdést vet fel az írónő, hogy már magában ez mozgásban tartja a történetet.
Mondjuk egy dolog volt, ami elég nyilvánvaló volt a kötet elejétől kezdve. És igen, ő lenne a pici negatívumom. Viszont ezen kívül az írónő az orromnál fogva vezetett, és szinte minden csavar - amiből egyébként igencsak sok volt - meglepett. Különösen az a bizonyos mondat. Azt hiszem, az volt az a pillanat, mikor végérvényesen szerelmes lettem ebbe a sorozatba.
A karakterek terén szintén elégedett vagyok. Amy számomra olyan szereplő, akivel könnyedén azonosulni tudtam. Bár szerintem jóval erősebb személyiség, mint amilyennek elsőre tűnik. El sem tudom képzelni, mennyi szenvedésen kell keresztülmenni - és hogy ilyen fiatalon ilyen komoly döntéseket kell hoznia. Nagyra értékelem őt, és a szívemhez nőtt. Emellett még sok potenciált látok benne - úgy gondolom, igazi hősnő, aki ilyen nehéz sorsot kapott az élettől.
Koros. Ó, Koros. Azt hiszem a tökéletlensége és az alkalmankénti esetlensége volt az, amitől annyira megkedveltem. De komolyan - Korosnak jópár hibája van, ő pedig ezeket elismeri. Ugyanakkor csodálom, hogy ilyen "családi" háttér ellenére ennyire jó és tiszta szívűvé vált.
A másik kedvenc karakterem Harvey volt, Koros legjobb barátja. Ő igazi művészlélek, aki jobban átlát dolgokat, mint a többiek. Ráadásul a története is annyira szívbemarkoló. A csillagok iránti szerelme pedig.
A gonoszokkal kapcsolatban szintén csak pozitívat tudok mondani - ahogy a lejjebb olvasható interjúban is mondta, úgy szerette volna megalkotni őket, hogy "majdnem" szeressük őket. És igaza van - nekem egyikük szinte végig nagy kedvencem volt.
És Dearies, a Romantika! Annyira mellékes szerepet töltött be, és mégis olyan érzelemdús és megható lett. A körülmények miatt annyira kiemelkedik az ottani normák közül, ami még különlegesebbé teszi Amy és Koros érzéseit. Nem merném szerelemnek nevezni ráadásul, és ők sem ugrottak egyből fejest a vízbe, ez pedig az egyik legjobb dolog. A lassan kiépülő romantika mindig is nagy kedvencem tud lenni, úgyhogy újabb pluszpont az írónőnek.
Mit is mondhatnék összesítve erről a regényről? Csodálatos, fordulatos, izgalmakban gazdag, ugyanakkor érzelmekben dús és szívet gyönyörködtető - vagy épp fájdalmakat okozó. Jelenleg úgy érzem, ez az egyik legjobban összerakott YA disztópia regény, amihez valaha is szerencsém volt. A top10-es listámra legalább is mindenképp rákerül.
Szerelmes vagyok. És ez a regény megér minden hype-t amit csak kaphat.
De kezdjük először a világgal. A történet az űrben játszódik az Isten áldása nevű hajón, ahol egy kommuna alakult ki sajátos szabályokkal és struktúrával. Leginkább az tetszett a világban, hogy felettébb kidolgozott lett - és mostanában nem igazán találkoztam ilyen regénnyel.
Megtudtunk többet a hajó múltjáról, a jelenéről, stb. - és az írónő annyira részletes leírást készített erről a minivilágról, hogy simán el tudtam képzelni magam benne.
Ami külön bónusz, hogy imádtam az írónő által kitalált világot! Annyira érdekes volt megismerni, hogy milyen az élet a fedélzeten, a sok-sok miértre választ kapni. Teljes mértékben elégedett vagyok, és már csak emiatt megérte elolvasni a könyvet.
A társadalmi rész szintén kiválóra sikeredett. Tetszett, hogy a hajó és a mostani világunk közt elsőre semmi párhuzamot nem találhatunk. Bevallom, annyira szürreális volt elsőre az egész társadalom, hogy mennyire más ez a kommuna, mint a mostani világ. És! Az írónőnek sikerült a hatalomról és az emberi természetről is beszélnie a könyvben, így valós társadalomkritikát tartalmaz - mondhatni vérbeli disztópia volt. Vagy antiutópia?
A történet szintén tartalmazott izgalmakat. Ahhoz képest, hogy egy korlátolt térben játszódik a regény, igen sok izgalmat tartogatott számomra. Az alapszál egy gyilkossági nyomozás, de emellett Koros és Amy azt a feladatot is vállalják, hogy a hajó titkait megfejtsék. Megannyi miért-tel kezdődő kérdést vet fel az írónő, hogy már magában ez mozgásban tartja a történetet.
Mondjuk egy dolog volt, ami elég nyilvánvaló volt a kötet elejétől kezdve. És igen, ő lenne a pici negatívumom. Viszont ezen kívül az írónő az orromnál fogva vezetett, és szinte minden csavar - amiből egyébként igencsak sok volt - meglepett. Különösen az a bizonyos mondat. Azt hiszem, az volt az a pillanat, mikor végérvényesen szerelmes lettem ebbe a sorozatba.
"Itt minden hamis. Megviselt. Megtört.
Mint a fény.
Mint én.
Sosem gondoltam arra, hogy mennyire fontos az égbolt, csak most, amikor elveszítettem.
Minden oldalról falak vettek körül.
Hát csak azért kerültem ki az egyik dobozból, hogy körbefogjon egy másik!"
A karakterek terén szintén elégedett vagyok. Amy számomra olyan szereplő, akivel könnyedén azonosulni tudtam. Bár szerintem jóval erősebb személyiség, mint amilyennek elsőre tűnik. El sem tudom képzelni, mennyi szenvedésen kell keresztülmenni - és hogy ilyen fiatalon ilyen komoly döntéseket kell hoznia. Nagyra értékelem őt, és a szívemhez nőtt. Emellett még sok potenciált látok benne - úgy gondolom, igazi hősnő, aki ilyen nehéz sorsot kapott az élettől.
Koros. Ó, Koros. Azt hiszem a tökéletlensége és az alkalmankénti esetlensége volt az, amitől annyira megkedveltem. De komolyan - Korosnak jópár hibája van, ő pedig ezeket elismeri. Ugyanakkor csodálom, hogy ilyen "családi" háttér ellenére ennyire jó és tiszta szívűvé vált.
A másik kedvenc karakterem Harvey volt, Koros legjobb barátja. Ő igazi művészlélek, aki jobban átlát dolgokat, mint a többiek. Ráadásul a története is annyira szívbemarkoló. A csillagok iránti szerelme pedig.
A gonoszokkal kapcsolatban szintén csak pozitívat tudok mondani - ahogy a lejjebb olvasható interjúban is mondta, úgy szerette volna megalkotni őket, hogy "majdnem" szeressük őket. És igaza van - nekem egyikük szinte végig nagy kedvencem volt.
És Dearies, a Romantika! Annyira mellékes szerepet töltött be, és mégis olyan érzelemdús és megható lett. A körülmények miatt annyira kiemelkedik az ottani normák közül, ami még különlegesebbé teszi Amy és Koros érzéseit. Nem merném szerelemnek nevezni ráadásul, és ők sem ugrottak egyből fejest a vízbe, ez pedig az egyik legjobb dolog. A lassan kiépülő romantika mindig is nagy kedvencem tud lenni, úgyhogy újabb pluszpont az írónőnek.
Mit is mondhatnék összesítve erről a regényről? Csodálatos, fordulatos, izgalmakban gazdag, ugyanakkor érzelmekben dús és szívet gyönyörködtető - vagy épp fájdalmakat okozó. Jelenleg úgy érzem, ez az egyik legjobban összerakott YA disztópia regény, amihez valaha is szerencsém volt. A top10-es listámra legalább is mindenképp rákerül.
Szerelmes vagyok. És ez a regény megér minden hype-t amit csak kaphat.
Könyv adatai
Eredeti cím: Across the Universe (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző (2014)
Oldalszám: 416
Megrendelés
Extra - Interjú Beth Revis-szel
Dél-Karolinában nőttél fel. Megszállottja voltál az űrnek és a csillagoknak?
Mindig is rajongtam az éjszakai égboltért. Más gyerekek barbie-babákat akartak - én teleszkópot. A szüleim ÓRÁKAT töltöttek azzal, hogy leszedjék a plafonomra ragasztott valóságű konstellációkat formáló foszforeszkáló csillagokat, miután elköltöztem. A Sailor Moont csak a címe miatt kezdtem nézni.
Viszont: borzalmas vagyok matekból és természettudományokból. Úgyhogy esélyem sem volt, hogy asztronómiát válasszam jövőbeli karrieremként. Szerencsére, mikor sci-fi-t írsz, csomó dolgot kitalálhatsz, és számok helyett szavakkal oldhatod meg a tudományos részeket.
A könyvben nem igazán tudjuk meg, miért is indult útnak Isten áldása. Az oldaladon azt írtad, hogy csupán felfedezőútra indult, de a blogodon azt írják, hogy egy "olyan jövőt mutat be, ahol a Föld, amit ismertünk megváltozott, eltűnt." Megtudunk többet is Nap-Földről a további részekben?
Ha! Igazából van egy kis rész a könyvben, ahol szerepel, hogy felfedezőútra indult a hajó (különösen abban a reményben, hogy új energiaforrásokat találhatnak), de olyan rövid szegmens, hogy páran észre sem vették. Az alapfeltételezés, hogy a Föld haldoklik, de ez nem így van. Ez pedig igen fontos lesz a folytatásokban...
Röviden: A Föld még mindig a Föld. A regény a jövőben játszódik egy gazdasági összeomlást követően, mikor is egy globális gazdasági unió alakult ki, hogy helyreállítsák a rendet. Szóval, nem egészen az a Föld, amelyet most ismersz... de nem áll olyan messze tőle.
Mikor Amy felébred, a hajón lévő embereket úgy írja le, hogy egy etnikumból származnak és dallamos intonációval beszélnek. Gondoltál egy bizonyos régióra vagy helyre, mikor leírást készítettél a hajón lévő emberekről?
Igen! Az akcentus (a fejemben) David Tennant, mint a Tizedik Doktor, mikor nagyon gyorsan próbál beszélni, hogy elmagyarázza az ötleteit. Először is, szeretem David Tennantet (megj.: Én is imádom *-*) és a skót akcentust. Másodszor pedig, azt gondoltam, hogy Amy azt gondolja, mindenki gyorsabban beszél, mint az ő idejében. Úgy tűnik, mindent felgyorsítunk, ahogy haladunk előre az időben. Úgyhogy, ha tudni szeretni, hogy hangzott Koros a fejemben: nézz meg egy Doctor Who (Ki vagy Doki) részt, ahol David Tennant-nek gyorsan kell beszélnie.
Ősfőt a morcos nagypapádról mintáztad? Vagy valaki másról?
Nem igazán. Az egyetlen inspiráció vele kapcsolatban Joss Whedon kommentárjából ered, mikor a Serenity DVD-n azt mondja: a legfontosabb dolog a gonosszal kapcsolatban, hogy olyan legyen, akivel "majdnem" szimpatizálsz. Úgyhogy próbáltam olyanná tenni, akinek az ötletei - még ha extrémek is - olyanok, amelyeket majdnem megtennél, ha hasonló helyzetbe kerülnél.
Mindig is rajongtam az éjszakai égboltért. Más gyerekek barbie-babákat akartak - én teleszkópot. A szüleim ÓRÁKAT töltöttek azzal, hogy leszedjék a plafonomra ragasztott valóságű konstellációkat formáló foszforeszkáló csillagokat, miután elköltöztem. A Sailor Moont csak a címe miatt kezdtem nézni.
Viszont: borzalmas vagyok matekból és természettudományokból. Úgyhogy esélyem sem volt, hogy asztronómiát válasszam jövőbeli karrieremként. Szerencsére, mikor sci-fi-t írsz, csomó dolgot kitalálhatsz, és számok helyett szavakkal oldhatod meg a tudományos részeket.
A könyvben nem igazán tudjuk meg, miért is indult útnak Isten áldása. Az oldaladon azt írtad, hogy csupán felfedezőútra indult, de a blogodon azt írják, hogy egy "olyan jövőt mutat be, ahol a Föld, amit ismertünk megváltozott, eltűnt." Megtudunk többet is Nap-Földről a további részekben?
Ha! Igazából van egy kis rész a könyvben, ahol szerepel, hogy felfedezőútra indult a hajó (különösen abban a reményben, hogy új energiaforrásokat találhatnak), de olyan rövid szegmens, hogy páran észre sem vették. Az alapfeltételezés, hogy a Föld haldoklik, de ez nem így van. Ez pedig igen fontos lesz a folytatásokban...
Röviden: A Föld még mindig a Föld. A regény a jövőben játszódik egy gazdasági összeomlást követően, mikor is egy globális gazdasági unió alakult ki, hogy helyreállítsák a rendet. Szóval, nem egészen az a Föld, amelyet most ismersz... de nem áll olyan messze tőle.
Mikor Amy felébred, a hajón lévő embereket úgy írja le, hogy egy etnikumból származnak és dallamos intonációval beszélnek. Gondoltál egy bizonyos régióra vagy helyre, mikor leírást készítettél a hajón lévő emberekről?
Igen! Az akcentus (a fejemben) David Tennant, mint a Tizedik Doktor, mikor nagyon gyorsan próbál beszélni, hogy elmagyarázza az ötleteit. Először is, szeretem David Tennantet (megj.: Én is imádom *-*) és a skót akcentust. Másodszor pedig, azt gondoltam, hogy Amy azt gondolja, mindenki gyorsabban beszél, mint az ő idejében. Úgy tűnik, mindent felgyorsítunk, ahogy haladunk előre az időben. Úgyhogy, ha tudni szeretni, hogy hangzott Koros a fejemben: nézz meg egy Doctor Who (Ki vagy Doki) részt, ahol David Tennant-nek gyorsan kell beszélnie.Ősfőt a morcos nagypapádról mintáztad? Vagy valaki másról?
Nem igazán. Az egyetlen inspiráció vele kapcsolatban Joss Whedon kommentárjából ered, mikor a Serenity DVD-n azt mondja: a legfontosabb dolog a gonosszal kapcsolatban, hogy olyan legyen, akivel "majdnem" szimpatizálsz. Úgyhogy próbáltam olyanná tenni, akinek az ötletei - még ha extrémek is - olyanok, amelyeket majdnem megtennél, ha hasonló helyzetbe kerülnél.
Nyereményjáték
Szeretnél te is részese lenni az űrutazásnak? - Itt a remek alkalom, hogy nyerhess egy példányt Beth Revis – Túl a végtelenen című könyvéből!
Mit kell ehhez tenned? Semmi mást, mint lájkolni a Könyvmolyképző és a Blogturné Facebook adatlapját, és utána mindennap az adott szókeresőben elrejtett szereplőt, esetleg helyiség nevet megtalálni.
(A kiadó csak Magyarország területére postáz!)
A mai napi szókereső a kedvenc karakternevemet tartalmazza. :)
További állomások
04/10. Media Addict
04/12. Always Love a Wild Book
04/15. Insane Life
04/17. MFKata gondolatai
04/19. Kelly & Lupi olvas
04/21. Deszy Könyvajánlója
04/24. Függővég
Koros??? :D Tényleg lefordították az Eldert? Értem, hogy fontos a név jelentése, de ez így elég furán hangzik.... bár lehet hogy ha valaki nem ismeri az eredeti nevet, akkor nem olyan zavaró, mint nekem. De maga a regény tényleg jó, főleg arra emlékszem belőle, hogy ügyesen piszkálgatja azt a kérdést, hogy vajon az emberek különbözősége jó dolog-e.
VálaszTörlés(Amúgy van egy ugyanilyen című film is, én anno onnét lyukadtam ki a könyvhöz.:) )
Igen, szinte minden le lett fordítva magyarra. Amúgy nekem alapból fura volt ez a Koros, de a végére egészen megszoktam ezt a nevet.
VálaszTörlésEgyébként nekem is nagyon tetszett, hogy tudott jelentést belevinni a regénybe. *-* Komolyan imádom az írónőt és a regényét is - alig várom, hogy olvashassam a folytatásokat!