"– Tudod, katona, hogy mit csinálsz, amikor nem tudsz felállni és menetelni? – kérdezi Vosch. – Mászol."
Sorozat: Az ötödik hullám #3
Az ötödik hullám végigtarolta a világot, és elpusztított szinte mindenkit, aki az első négy hullám után még életben maradt. A túlélők maroknyi csapatára már csak a világvége vár. Mindegy, hogy emberek vagy az Azok soraiból származó, hibás programozású lények, továbbfejlesztett szuperhősök. Öt napjuk van, aztán az égen lebegő zöld anyahajóból záporozni kezdenek a bombák, amelyek egyszer s mindenkorra eltakarítják a Föld felszínéről az emberi civilizáció minden nyomát – a fertőzést, aminek Azok az emberiséget tekintik.
Cassie, Adu, Zombi, Evan, Dumbo és Sam együtt és egyenként is szembesül a dilemmával: vajon mi a fontosabb, menteni az életüket, vagy menteni azt, ami emberré teszi őket? Rejtőzködés vagy harc? Megküzdenek még egy-egy Némítóval, védelmezik a gondjaikra bízott gyerekeket, igyekeznek betartani régi ígéreteiket, és ráébrednek, hogy a szeretet a világvége fenyegetésétől sem sorvad el. Végül Cassie megpróbálkozik a lehetetlennel: egy utolsó küldetésben, akár az élete árán is megkísérli elpusztítani a mélyében bombákat rejtő anyahajót…
Utolsó részéhez érkezett Az ötödik hullám trilógia, és a Cartaphilus Kiadónak hála végre magyarul is olvashatjuk a nagy lezárást! Együtt követtük végig Evan, Cassie, Adu, Zombi és a többiek kalandjait, így természetesen az utolsó kötetre sem indultok egyedül: a Blogturné Klub tagjai négy állomáson keresztül tartanak veletek, minden izgalmon és nehézségen át.
Ó, Rick Yancey…
Azt hiszem, valamilyen szinten szerettem a regényed, mert tartogatott meglepetéseket, és mert az írásmódodat egyszerűen imádom – olyan lírai néha, elgondolkodtat. De legyünk őszinték, egyáltalán nem erre számítottam, és tudsz te ennél sokkal jobbat is. Miért kellett így befejezned ezt a sorozatot, azt nem hiszem, hogy valaha is megértem.
Azt kérdezed, miért vagyok elégedetlen? A karaktereidnél kell kezdenem, akik a szívem csücskei voltak, és azoknak is kellett volna maradniuk. Erre mit teszel? Fogod az első részben bemutatott erős, független, szerethető Cassiet és teljesen kifordítod magából. Annyira képtelen voltam elfogadni, hogy az egyik kedvenc karakterem ilyen karakter-visszafejlődésen mehet keresztül, hogy a magyar kiadást hibáztattam érte. Sajnos csupán egy ideig volt fenntartható ez az illúzió, mert a főszereplőnőd tetteitől néha a falra másztam, különösen akkor, mikor olyan döntéseket hoz, amelyek a személyiségének alapjait kérdőjelezik meg. És igen, nagyon szép volt, amivel próbálkoztál később, de hiába, mert már hiteltelenné vált a főszereplőd. Az utolsó csillagod kihunyt a könyv első lapjain.
A többi szereplőd szerencsére nem változott olyan brutálisan, bár többször is olyan érzésem támadt, mintha skizofréniások lennének. Értem én, hogy a régi életükben mások voltak, de ez nem ok arra, hogy visszaváltozzanak olyanokká ilyen veszélyes időszakban. Persze azért kitartottam mellettük, mert az előző részekben annyira a szívemhez nőttek, hogy képtelen lettem volna nem szeretni őket. A legvégéig. Mr. Yancey, erről még fogunk beszélni, mert a végével tönkretetted minden reményemet.
Még szeretnék a szereplőidnél maradni, mert nem csupán önmagukat mérgezted meg, hanem a köztük lévő kapcsolatokat is. Nem, Mr. Yancey, nem. Annyira csodálatosan indítottál, elkerekedett szemekkel olvastam Evan Walker vallomását és Cassie kérdéseit, mert igen, azok valóságosak voltak. Olyan volt minden, mint régen – és imádtam minden egyes pillanatát. Sajnos nem hagytad, hogy túlságosan beleéljem magam, mert pálfordulással rátértél a klisésség útjára, engem pedig cserben hagytál. A másik romantikus párosról pedig ne is tegyünk a szükségesnél több említést, mert legyünk őszinték – két kanál közt is több kémia van, mint köztük. Kidolgozatlan, logikátlan és szükségtelen volt ennek a szálnak az erőltetése. Miért kell mindenkinek szerelmesnek lennie a világ végén? Azért remélem, tudod, hogy egy shipet azért mégis adtál nekem – persze esélyük sem volt, mégis jó volt beleképzelni többet a jeleneteikben.
A világodat kedvelem, leginkább azért, mert igen komoly morális kérdések mentén építetted fel. Egy-két alkalommal elvesztettem ugyan a fonalat, de alapvetően nagyon szerettem az általad bemutatott poszt-apokaliptikus tájat, de leginkább az abban élő emberek pszichéjének elemzését. Ez volt anno az egyik indok, amiért beleszerettem a könyvedbe, és ez a harmadik rész végére sem változott. Ha látnád, hány cetlit pakoltam ebbe a regénybe is! Többet mondanak minden szónál.
Mivel utolsó részről van szó, elég sok izgalmat vártam – a főszereplők elég kellemetlen (= halálos, reménytelen) helyzetben voltak, és valamit kellett tenni ennek a feloldására. Ki kell mondanom Mr. Yancey, húszra húztál lapot, és bár eleinte úgy tűnt, nyerni fogsz, végül vesztesen kerültél ki a csatából. A végtelenségig nem lehet ugyanazt eljátszani, te mégis megpróbáltad.
A legsúlyosabb gondom a legvégével volt, úgyhogy Spoileres bekezdés következik.
Először megöltél egy karaktert. Aztán mégsem. Majd egy másikat… de mégsem. Aztán egy harmadikat – ó, nem, nem, őt sem. És végül egyedül egy főszereplőt öltél meg, és az ő halálát is annyira furcsán mutattad be. De tudod, teljesen elégedett lettem volna, ha utána nem láttam volna az összes többi szereplőt élni (köztük Evant, ami mi? Ennek mi értelme volt?), illetve Adut és Bent együtt. Utáltam az utolsó oldalakat, azzal pedig hogy ennyiszer bejátszottad, hogy „oopsz, meghalt, de mégsem” csavart, csak újfent csalódtam. Kiszámíthatóvá és üresebbé vált a történet.
Spoileres rész vége.
Mindent összevetve Mr. Yancey, egyfelől jó olvasmánynak tartom a könyved, elsősorban a morális dilemmái végett, ugyanakkor tudom, hogy ennél sokkal jobb műveid is vannak. Ez egyáltalán nem volt méltó befejezése a sorozatnak. Ettől függetlenül hiányozni fog Az ötödik hullám, hihetetlen, hogy véget ért. Köszönöm neked a szép élményeket, a rosszabbakat meg megbocsátom. És ne felejtsd, már nálam van a másik sorozatod is, úgyhogy hamarosan találkozunk, Uram.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Last Star (2016)
Kiadó: Cartaphilus (2016)
Oldalszám: 318
Nyereményjáték
Bejáratott Az ötödik hullám rajongóknak ezúttal nem lesz nehéz dolga a játékkal, de azért bárki jól teljesíthet egy kis nyomozással.
A turné minden egyes állomásán egy képet találtok, ami valamilyen módon... nos, eltorzult kissé a külső behatásoktól. Mindegyik kép Az ötödik hullám egyik szereplője látható - filmes jelenetfotók -, a feladat pedig annyi, hogy kitaláljátok, vajon ki van a képen.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
További állomások
12.29 Always Love a Wild Book
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése