2017. június 7., szerda

Renée Ahdieh: Harag & hajnal

"Az ember csupán annak ura, amit maga tesz az éltével."

Sorozat: Harag & hajnal #1

A ​véreskezű, ifjú uralkodó birodalmában minden hajnal szívszaggató bánattal köszönt egy újabb szerencsétlen családra. Kálid, Koraszán tizennyolc éves kalifája egy szörnyeteg. Minden éjszaka új feleséget választ, ám amint felvirrad a reggel, selyemzsinórral kioltják a nő életét. Amikor a tizenhat esztendős Sahrazád legkedvesebb barátnője is áldozatul esik, a lány bosszút esküszik, és önként vállalja a következő menyasszony tragikus szerepét.
Éjszakáról éjszakára sikerül bűvöletbe ejtenie férjét varázslatos történeteivel, így kerülve el a végzetét. Lassan felfedezi, hogy Kálid egészen más, mint amilyennek képzelte. A rettegett szörnyeteg valójában egy megkínzott szívű ifjú. Sahrazád kész érzelmei ellenére is bosszút állni Kálidon a megannyi elvett életért. Vajon győzedelmeskedhet szerelmük a mesékből és titkokból szőtt világban?


Renée Ahdieh Harag & hajnal regénye 2015 egyik legnagyobb YA megjelenése volt, amelyről azóta is folyamatosan is csak pozitív kritikákat olvastam (aka hatalmas hype vette / veszi körül). Így érthető, hogy én is arra számítottam, hogy egy igazán különleges olvasási élmény lesz. Igen, tudom már rég, hogy nem szabad hinni a hypenak, de lehetetlen, hogy ne befolyásoljon valamennyire, bármennyire is szeretnél pártatlan maradni.

Alapvetően jó volt ez a könyv, egy átlagos feldolgozás, amely olvasás remek szórakozást nyújt és kikapcsol. Számomra ezen a szinten állt meg a könyv, ezen túl nem nyújtott nekem semmi mást, és ezért valamilyen szinten csalódott vagyok. Mondjuk főleg azért, mert olvasás közben két másik regény jutott eszembe, amelyeket ráadásul jobban szerettem. A cselekményszál nagyban emlékeztetett Rosamund Hodge: Kegyetlen szépségre, míg a hangulata Marie Rutkoski: A nyertes átkára. Ezzel nem azt mondom, hogy másolás lenne, csak azt, hogy ez bizonyítja, mennyire nem éreztem egyedinek és különlegesnek ezt a művet.

De nézzük kicsit részletesebben. Az alaptörténet az Ezeregy éjszaka feldolgozása, és ez látszik is. A mesék ugyanazok voltak, egyedül Sahrazád helyzete volt más. A probléma számomra az volt ezzel, hogy szerintem ebből kifolyólag indokolatlan volt, miért maradt életben a lány két éjszakánál tovább. Persze, az emberi kíváncsiság nagy úr, de nem voltak annyira függővégesek azok a mesék, hogy Khalid kockáztassa, amiért eddig küzdött.

Ehhez köthető az is, hogy nem csupán Khalid, de több másik szereplő is érthetetlen döntéseket hozott a történet előrehaladtával, valamint többször is annyira ostobák voltak. Például senki nem tud rájönni, miért jelentkezett önként Sahrazád. Vajon miért? Fogalmam sincs… biztos mazochista… Nagyon nem szeretem, amikor a történet érdekében lebutítanak karaktereket, miközben alapvetően nem azok.

Úgyhogy hiába minden, a történet elég sok sebből vérzik, és nálam nem is állja így meg a helyét. Hasonlóan éreztem a világgal kapcsolatban is. Tudtátok, hogy található mágia is ebben a könyvben? Mert ezzel úgy igazán senki nem foglalkozott. Persze, biztos a folytatásban bővebben nagyobb szerepet kap, de legyünk őszinték: ha kiderülne, hogy képesek lennénk valamiképp a mágiára, nem próbálkoznánk vele nonstop?

Nagyobb problémám még a romantikával adódott, ami a regény központi eleme. Már ott elakadtam, hogy szerelmi háromszög van a könyvben, bár ez szerencsére nem volt annyira hangsúlyos, mint elsőre tűnt. Viszont Khalid és Sahrazád kapcsolatának alakulásától néha kirázott a hideg. A történetben meglévő irracionalitás miatt ez a szerelmi szál is vesztett a vonzerejéből. Ráadásul Sahrazád gondolatai Khaliddal kapcsolatban annyira irritáltak – sokkal inkább éreztem műdrámának, mint valós fájdalomnak. Persze én is örültem nekik, csak a kedvenc részem, az odáig vezető út, szenvedett nagyon. 

Mindennek ellenére nem volt borzalmas élmény számomra a könyv. A karakterek önmagukban például sokat hozzátettek a történethez - Tarik kivételével. Az ő szálát a végletekig untam, ráadásul az, hogy mennyire nem hallgatott Sahrazádra, hiába mondott bármit neki a lány. Ezzel végképp nem tudtam szimpatizálni vele. Sahrazád viszont kedvelhető főszereplő, akinél elsősorban a megnyilvánulásait szerettem. Olyan beszólásokat ejtett el, ami frissítő volt. És, amit hiányolni szoktam, van működő női-női barátság! Annyira jó volt, hogy belekerült egy ilyen is a regénybe.

Mindent összevetve számomra ez a regény nem nyújtott olyan kiemelkedő teljesítményt, mint szinte mindenki másnak. Ez egy átlagos, jó feldolgozás, ami szórakoztató – a romantika szerelmeseinek pedig mini-Kánaán is. Azt hiszem, ez egyszer olvasós kategória marad.

Könyv adatai
Eredeti cím: The Wrath & the Dawn (2015)
Kiadó: Ventus Libro (2017)
Oldalszám: 384

2 megjegyzés:

  1. Pedig annyira reménykedtem, hogy ez egy kiemelkedően jó regény lesz! Kezdem azt érezni, hogy a külföldi booktuberek eladták magukat, mert amit felhypeolnak regényeket, annyira nem is jó. Vagy nekünk magyaroknak teljesen más elvárásaink vannak a könyvekkel. Több hazait kéne olvasnom, akkor talán tudmám a választ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, de, de mindenki imádja! Lehet, hogy megint én vagyok ilyen kis defektes. Viszont nekem attól, hogy más országban játszódik egy többször olvasott történet, nem lesz csodálatos és egyedi.
      Én nem tudom, hazaival mennyivel lennék előrébb - bár bevallom, én nem nagyon szeretek - vagy inkább merek - magyar szerzőktől olvasni. Nagyon nehezen veszem rá magam, hogy az 1-2 megkedvelt szerzőn kívül próbálkozzak.
      Egyébként nálunk néha tényleg kicsit másképp működnek a dolgok. Csomó külföldi bestseller nálunk alig fog - pl. Cinder, Under the Never Sky, Daughter of Smoke and Bone...stb. Ami igazán érdekes jelenség.

      Törlés