2017. december 8., péntek

Hétvégi Olvasónapló (128) Aye, aye, ismét az olvasás tengerén!

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.





Új hónap, új lendület olvasásban! Ugyanakkor megint szembesültem valamivel - mégpedig, hogy annyi mindent szeretek csinálni, hogy a bőség zavarában szenvedek.
Mármint most pusztán szabadidős, egyedül végezhető hobbikról beszélek - pl. imádok színezni; a héten kaptam 2 színezőt is, illetve elkezdtem a karácsonyit, mert mégiscsak karácsony hónapja van. Bőség zavara. Szeretek puzzlezni, a héten kaptam egyet (já, ez a hét nagyon jó volt), és neki is álltam kirakni. Szeretem a számítógépes játékokat - elkezdtem Wow-ozni munkatársam motiválására, emellett Hearthstone-nak is kijött az új kiegészítője.
Valamint ott van az olvasás. Könyvek, fanficek hada vár arra, hogy elolvassam végre őket. Úgyhogy ja... túl jó dolgom van, és ezért "panaszkodom". De tudjátok, az alvás a gyengéknek való. :))

Na de, na de, na de. A héten volt időm adózni a legtöbb hobbimnak, ugyanis végre akadt egy kis szabadidőm. Nagy szükségem volt erre, mert az utóbbi időben úgy éreztem, minden összeesküdött ellenem. Most viszont készen állok, hogy visszarázódjak. Azért bevallom, így is mérhetetlenül várom a téli szünetet - 2 hét szabadságom lesz ott. Ki fogom használni, az biztos.

De nem is vesztegetem a szót, beszéljünk az olvasásaimról - mert végre, végre(!) haladást értem el.

A héten olvastam



   

December első és második napján két könyvet is befejeztem, mindkettőt Neil Gaimantől. Arra jutottam, hogy minden hónapban egy kis Gaiman jót tesz a lelki világomnak. Elsején az Északi mitológiát olvastam, amely nem vált a kedvencemmé, de örülök, hogy elolvastam. Sokat megtudtam a skandináv mitológiáról (a Marvel filmeken edződtem, aka semmit nem tudtam), és érdekes volt olvasni, miként képzelték el ezeket az isteneket. Ugyanakkor olyan jó lett volna, ha Gaiman ír pár saját történetet bele, hogy ő az egyes történeteket miként képzeli el.

A másodikán olvasott mese viszont telitalálat volt. A Fortunately the Milk (itthon Szerencsére a tej címen jelent meg) felidézte a gyerekkoromat, és a papám meséit, amelyek hasonlóan abszurd kategóriába estek. (Mondtam már, hogy nekem van a legjobb papám?) Maga a történet nagyon aranyos volt, imádtam minden egyes elemét.

Valamint félbehagytam Alexandra Bracken: The Dreadful Tale of Prosper Reddinget. 46%-ig elolvastam, de nem fogott meg eléggé; volt benne logikai hiba is... jobb nem erőltetni. Pláne, hogy sorozat.

Aktuális olvasmányok


      

Simon Sebag Montefiore: The Romanovs
Haladás: 508. oldal (+156 oldal)

Minden nap elolvasok 10 oldalt a The Romanovs-ból projekt egész jól megy, nem gondoljátok? A mai adagot még el sem olvastam, úgyhogy még előrébb leszek estére. Rengeteget jelent, hogy az első hetet így megtoltam, mert látom a fényt az alagút végén (149 oldal maradt) - és már II. Miklósnál tartok, akinek most született meg negyedik lánya, Anastasia. (Volt egy régi decembeeeer.)
A könyvben viszont egyre inkább a cárok magánéletére megy rá... tudtátok, hogy Miklós egy január 25-i napon vesztette el a szüzességét? Persze arról már nem szól a fáma, hogy a franciákkal kötött egyezmény miről szól. Bár azt sem említette meg a szerző, hogy nem csak egy, hanem három egyezmény is született a két ország közt - egy gazdasági, egy politikai és egy katonai.
Volt benne dátumbeli tévedés is - mégpedig az 1849-es magyar szabadságharccal kapcsolatban -, ami azért kissé kiábrándító.
Azért értékelem a könyvet, de főleg azért, mert rávilágít arra, hogy mennyire tudja befolyásolni a személy egy egész ország (vagy egy világ) sorsát.

Margaret Atwood: Alias Grace
Haladás: 346. oldal (+90 oldal)

Az Alias Gracet csak a hét első felében olvastam, így nem haladtam vele túl sokat. Viszont minden kétséget kizárólag IMÁDOM. Teljesen más élmény, mint A szolgálólány meséje volt, de ezt nem is bánom. Kellett persze egy kis idő, míg átálltam rá, de rabja lettem. :)
A Margaret Atwood könyvekről olyan nehéz nyilatkoznom, mert egyértelmű, hogy odáig vagyok értük, de olyan személyes élmény is ez - rengeteg érzelemmel kísérve.

Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017
Haladás: 30. oldal (+30 oldal)

Elkezdtem, de a The Romanovs-hullám miatt nem tudtam még a teljes figyelmemet ráfordítani. Pedig Valente novellája kiemelkedő! Már amiatt megéri elolvasni az egész kötetet.
Talán jövő héten több lehetőségem lesz olvasni a kicsikét.

Tervek


   

Jövő héten két fő célom van:
1. befejezni az Alias Gracet
2. haladni min. 70 oldalt a The Romanovs-zal

Ugyanakkor szeretnék valami mást is, ami belevisz valami újdonságot is a keverékbe - ez lenne Andy Weir: Artemis könyve.  És Tavi Kata: Szívkeringő. Kell egy kis cukiság a jövő hétre, s ez a könyv garantáltan fel fogja dobni a hangulatomat.

Ha pedig minden jól alakult, már csak 3 olyan könyv lesz, amit nem kezdtem még el olvasni, de rajta van a decemberi TBR-on. Tetszik ez a haladás, nagyon-nagyon tetszik.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése