"– Mert amikor csak valami baj üt be, először mindig az jut eszembe, hogy Loki hibája. Ezzel sok időt megspórolok."
Egy új klasszikus: a jól ismert skandináv mítoszok a történetmesélés nagymestere, Neil Gaiman elképesztő átiratában.
Az ősi történetekből Gaiman regényszerű ívet kovácsol, kezdve a kilenc világ legendás megteremtésével, majd sorra veszi a félistenek, törpék és óriások tetteit. Például Thor pörölyének ellopását, aki ezután kénytelen nőnek öltözni – ez az ő szakállával és étvágyával nem kis feladat –, és úgy visszalopni. De elmeséli a legmeghatóbb történetet is, amikor Kvasir, a legbölcsebb isten véréből megfőzik azt a sört, amely aztán létrehozza a költészetet. A számtalan kaland Ragnarökkel, az istenek alkonyával, új idők és emberek születésével zárul.
Gaiman keze alatt a régi poros mítoszok újra élettel telnek meg. A regény mesteri és szellemes prózája kiemeli az istenek versengő énjét, megmutatja hajlamukat arra, hogy átverjenek másokat, és őket is átverjék, valamint megismerteti az olvasót azzal a tulajdonságukkal, hogy a szenvedélyt mindig hagyják felülkerekedni a józan eszükön.
Az elmúlt időszakban felettébb sok Neil Gaiman könyvet olvasok - teljesen elbűvölt a Tükör és füst kötetével, és azóta folyamatosan újabb és újabb művébe szeretnék elmerülni. Ebben a mámoros hangulatban került a kezembe az idén megjelent Északi mitológia; egy 200 oldalas gyűjtemény az északi istenek néhány történetéről Gaiman tolmácsolásában.
Ennél a műnél két csoportba lehet sorolni az olvasókat – akik behatóbban ismerik a skandináv mitológiát, és akik nem. Azok számára, akik ismerik, ez a kötet igazából semmi újdonságot nem kínál. Számukra addig is ismert történeteket olvashatnak, csak ezúttal Neil Gaiman szavaival. Szerintem megéri így is elolvasni, de ha valaki ebből szeretné elmélyíteni a tudását a mitológiával kapcsolatban, vagy azt várja, hogy Gaiman saját történetekkel gazdagítja a mondakört, csalódni fog.
Én a második csoportba tartozom, azaz a tudásom a Marvel filmeken alapul (magyarul nem létezik). Ilyen szempontból viszont szintén nehéz az átlagos módon véleményt nyilvánítani; mivel Neil Gaiman hozott alapanyagból dolgozott, így bármi, ami nem tetszett, nem feltétlenül az ő lelkén szárad.
Úgyhogy kezdjük az írói stílussal. A mostani kötetben ugyan nem tudott úgy brillírozni, mint az eddigiekben, viszont felettébb olvasmányossá tette ezeket a történeteket. Emellett sikerült neki a legtöbb novellát közelebb hozni hozzám – valamint elérte, hogy belesajduljon némely történésbe a szívem. Úgy gondolom, hogy hozzátett ezekhez a mítoszokhoz a szerző írásmódja. Különösképpen hangos könyvben! Csupán belehallgatásra volt lehetőségem, de azt javaslom, ha van lehetőségetek, hangos könyvben hallgassátok meg ezeket a történeteket (még akkor is, ha úgy nehezebb követni a személyneveket és helyszíneket).
A másik szempont, amiért megérte olvasni a kötetet, az az, hogy sokat tanulhattam ezekből a mítoszokból. Megismerhettem, miként képzelték el a skandináv népek az isteneiket (wow, elég elborult hitvilág ez is, akárcsak a többi társa. Hogy jut ilyesmi az emberek eszébe? Mármint nem akarom becsmérelni természetesen, mert nagyon érdekes világot festettek meg; csak eltűnődtem, hogy az ókorban kialakult vallások miért ennyire brutálisak és perverzek. Miért asszociáltak az istenekről ilyen tettekre?), valamint hogy miként látták a saját világukat és annak sorsát.
Bevallom, nem mindegyik történet ragadott magával – néhol Gaiman stílusa ellenére is eluntam magam, ami visszavett az élvezeti értékéből. Összességében úgy gondolom, a szerző olyan történeteket válogatott össze, amelyek megfelelőképp reprezentálják az isteneket és a természetüket. Néhol humoros, néhol szívszaggató, néhol pedig egyenesen frusztráló élmény volt olvasni. A vége azonban valódi tűzijáték volt, amelynek sikerült elfeledtetnie velem, hogy bizony nem minden pillanatáért rajongtam.
A könyv másik pozitívuma számomra az lett, hogy nem csupán sokat tanultam, hanem eléggé felkeltette az érdeklődésemet a téma iránt, hogy további kutatásokat folytassak – mivel még rengeteg történet vár felfedezésre.
Mindent összevetve az Északi mitológia egy érdekes bevezető volt a skandináv hitvilágba. A témában járatlan emberként úgy gondolom, hogy ideális mű volt, mivel olvasmányos módon mutatja be ennek a világnak az alapjait. Ezért elsősorban a hozzám hasonló olvasóknak ajánlom, akik számára ez egy új világot nyit meg. És persze Neil Gaiman rajongóknak érdemes adni egy esélyt, hogy lássák, miként ír kedvenc írónk egy olyan témáról, amit szeret. Mert a rajongása érződött az oldalakon. Személy szerint épp emiatt örülnék, ha saját történetekkel is gazdagította volna ezt a gyűjteményt, hogy lássuk, miként jelenne meg az ő interpretációban pár elveszett történet.
Könyv adatai
Eredeti cím: Norse Mythology (2017)
Kiadó: Agave könyvek (2017)
Oldalszám: 208
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése