A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
A hetem elég felemásan alakult. A munkahelyem egy káosz volt, aminek szegény diákjaim itták meg a levét. Szerencsére tegnapra már jobb lett a helyzet, és felettébb jó hangulatban telt az egész tanítási nap.
De annyira imádom a diákjaimat - képesek úgy beleélni magukat a töribe, ami az idei évem egyik nagy célja volt, ugyanis egyikük sem szerette ezt a tantárgyat, mikor idekerült. Az ilyet igenis kihívásnak kell tekinteni.
A könyves életem milliószor jobban alakult. Hétfőn könyvtárban jártam, és annyira izgalmas
könyveket vettem ki! Úgy várom, hogy olvashassam őket - még ha egy részük csak jövőre kerül sorra. De itt vannak, bármikor elkezdhetem őket! Aaaa, a legjobb érzés! Imádom a könyvtáramat!
Emellett megejtettem egy kósza könyvrendelést karácsonyra (tőlem-nekem) az Agave kiadótól. Ki kellett használnom ezt a 35%-os akciót!
Végül 3 könyvet rendeltem:
- Max Gladstone: Nagyrészt halott (az idei évem egyik kedvenc olvasmánya, ami végre a polcomon is megvan!)
- Philip K. Dick: Kizökkent idő (csak ez hiányzott a PKD gyűjteményemből - mármint, ami elérhető.)
- Veres Attila: Odakint sötétebb (a beleolvasó meggyőzött. És igen, egy újabb magyarnak adok esélyt, de nagyon bizakodom, hogy nem okoz csalódást, mint a legutóbbi próbálkozásom.)
Are you ready for it?
Hétfőn befejeztem Simon Sebag Montefiore: The Romanovs könyvét! Miiii?! Ne kérdezzétek, miként történt a dolog, egyszerűen csak elkapott a gépszíj. Ráadásul elértem a könyv azon részéhez, amelynek hátterét sokkal jobban ismerem, így sokkal gyorsabban tudtam haladni, hiszen nem kellett annyi új információt feldolgoznom.
Ez a könyv egy élmény volt... nagyon sokat tanultam belőle, és bár közel 10 hónapig az aktuális olvasmányok közt tanyázott, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam. Igaz, nem voltam mindennel elégedett, de egy élmény volt elolvasni ezt a féltéglát.
Szerdán pedig befejeztem a másik december előtt elkezdett könyvemet, Margaret Atwood: Alias Grace-t. Egy korábbi tagben jól jövendöltem meg, hogy ez a könyv kedvenccé válik majd. Nem megyek bele egy újabb kör fangirlködésbe, de lenyűgözött ez a regény! És imádom Margaret Atwoodot!
Andy Weir: Artemis
Haladás: 50. oldal (+50 oldal)
Szerda éjszaka álltam neki Andy Weir könyvének, de a munka miatt sajnos még csak 50 oldalt sikerült elolvasnom. Bevallom, jelenleg még nincs meg a szikra köztünk - várom a pillanatot, amikor a "jóból" átlépek a "hú, imádom" fázisba.
Mert amúgy nincsen semmi gond a regénnyel. Érdekes, a főszereplő is szimpatikus - pláne az attitűdje. Oké, az eleje eléggé info dump volt, de azt hiszem, sikerült túllendülnünk ezen a ponton, és most már kiderül, hogy mi is lesz a "bonyodalom".
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017
Kissé elhanyagoltam ezen a héten ezt a gyűjteményt, de szeretném folytatni - pláne, mert egy nagyszerű novella közepén hagytam félbe az olvasást. Az ideális cél 14 novella lenne, de az azt jelentené, hogy a 309. oldalig kellene eljutni benne. Tekintve, hogy jövő hét az utolsó tanítási hét, még látok is rá egy kis rációt. De nem akarom elkiabálni. Pláne, ha belefutok egy rosszabb novellába, akkor nem fogok semmit se haladni vele.
Richard Morgan: A végzet barlangjai
Már csak 2 könyv van a decemberi TBR-omon, amire rá se néztem, abból ez az egyik. Tekintve, hogy nem egy rövid könyvecske, azt hiszem, eljött az idő, hogy visszatérjek. Oké, ez úgy hangozhat, mintha kényszer hatására történne, de nem! Imádtam a sorozat 1-2. részét, csak tudjátok - én és a befejezések. És ha mégegy sorozatzáró idén csalódást okoz, sírni fogok. Eddig kb. 3 volt, ami nem okozott csalódást idén (a 14-ből!).
Úgyhogy kérlek, kérlek, Richard Morgan, ne okozz csalódást!
De annyira imádom a diákjaimat - képesek úgy beleélni magukat a töribe, ami az idei évem egyik nagy célja volt, ugyanis egyikük sem szerette ezt a tantárgyat, mikor idekerült. Az ilyet igenis kihívásnak kell tekinteni.
A könyves életem milliószor jobban alakult. Hétfőn könyvtárban jártam, és annyira izgalmas
könyveket vettem ki! Úgy várom, hogy olvashassam őket - még ha egy részük csak jövőre kerül sorra. De itt vannak, bármikor elkezdhetem őket! Aaaa, a legjobb érzés! Imádom a könyvtáramat!
Emellett megejtettem egy kósza könyvrendelést karácsonyra (tőlem-nekem) az Agave kiadótól. Ki kellett használnom ezt a 35%-os akciót!
Végül 3 könyvet rendeltem:
- Max Gladstone: Nagyrészt halott (az idei évem egyik kedvenc olvasmánya, ami végre a polcomon is megvan!)
- Philip K. Dick: Kizökkent idő (csak ez hiányzott a PKD gyűjteményemből - mármint, ami elérhető.)
- Veres Attila: Odakint sötétebb (a beleolvasó meggyőzött. És igen, egy újabb magyarnak adok esélyt, de nagyon bizakodom, hogy nem okoz csalódást, mint a legutóbbi próbálkozásom.)
A héten olvastam
Dobpergés.Are you ready for it?
Pénteken történt, hogy nekiálltam Tavi Kata: Szívkeringőjének, és estére végeztem is vele. A Sulijegyzetek zárókötete is hasonlóan addiktív volt, mint a többi része, ezért is muszáj volt egyben elolvasni.
Ugyanakkor nem vagyok teljesen elégedett a lezárással. Nem lett annyira habos babos, de még így is kicsit sok volt nekem. Bár leginkább Márk fejezetét szeretném kitörölni a fejemből. (12.28-án hozok róla blogposztot is, ott majd kiöntöm a szívem alaposabban. :))
Hétfőn befejeztem Simon Sebag Montefiore: The Romanovs könyvét! Miiii?! Ne kérdezzétek, miként történt a dolog, egyszerűen csak elkapott a gépszíj. Ráadásul elértem a könyv azon részéhez, amelynek hátterét sokkal jobban ismerem, így sokkal gyorsabban tudtam haladni, hiszen nem kellett annyi új információt feldolgoznom.
Ez a könyv egy élmény volt... nagyon sokat tanultam belőle, és bár közel 10 hónapig az aktuális olvasmányok közt tanyázott, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam. Igaz, nem voltam mindennel elégedett, de egy élmény volt elolvasni ezt a féltéglát.
Szerdán pedig befejeztem a másik december előtt elkezdett könyvemet, Margaret Atwood: Alias Grace-t. Egy korábbi tagben jól jövendöltem meg, hogy ez a könyv kedvenccé válik majd. Nem megyek bele egy újabb kör fangirlködésbe, de lenyűgözött ez a regény! És imádom Margaret Atwoodot!
Aktuális olvasmányok
Andy Weir: Artemis
Haladás: 50. oldal (+50 oldal)
Szerda éjszaka álltam neki Andy Weir könyvének, de a munka miatt sajnos még csak 50 oldalt sikerült elolvasnom. Bevallom, jelenleg még nincs meg a szikra köztünk - várom a pillanatot, amikor a "jóból" átlépek a "hú, imádom" fázisba.
Mert amúgy nincsen semmi gond a regénnyel. Érdekes, a főszereplő is szimpatikus - pláne az attitűdje. Oké, az eleje eléggé info dump volt, de azt hiszem, sikerült túllendülnünk ezen a ponton, és most már kiderül, hogy mi is lesz a "bonyodalom".
Tervek
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017
Kissé elhanyagoltam ezen a héten ezt a gyűjteményt, de szeretném folytatni - pláne, mert egy nagyszerű novella közepén hagytam félbe az olvasást. Az ideális cél 14 novella lenne, de az azt jelentené, hogy a 309. oldalig kellene eljutni benne. Tekintve, hogy jövő hét az utolsó tanítási hét, még látok is rá egy kis rációt. De nem akarom elkiabálni. Pláne, ha belefutok egy rosszabb novellába, akkor nem fogok semmit se haladni vele.
Richard Morgan: A végzet barlangjai
Már csak 2 könyv van a decemberi TBR-omon, amire rá se néztem, abból ez az egyik. Tekintve, hogy nem egy rövid könyvecske, azt hiszem, eljött az idő, hogy visszatérjek. Oké, ez úgy hangozhat, mintha kényszer hatására történne, de nem! Imádtam a sorozat 1-2. részét, csak tudjátok - én és a befejezések. És ha mégegy sorozatzáró idén csalódást okoz, sírni fogok. Eddig kb. 3 volt, ami nem okozott csalódást idén (a 14-ből!).
Úgyhogy kérlek, kérlek, Richard Morgan, ne okozz csalódást!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése