"Mi, emberek, mindig is történetekre támaszkodtunk, hogy kordában tartsuk az ismeretlentől való félelmünket."
Egy fiatal férfi a távoli jövőben a kultúrája és múltja végső megsemmisülése ellen küzd a Mono no aware című történetben, amiért 2013-ban odaítélték Liunak a Hugo-díjat. A papírseregletben egy varázslatos origami tigris döbbenti rá a főszereplőt, hogy a szeretet nem ismer határokat. Ez a novella volt az első az irodalmi díjak történetében, ami egyszerre kapta meg a Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjakat, és mindmáig sokan hivatkoznak rá, hogy szívszaggató végkifejlete a fantasztikumot egészen új módon ábrázolja. A Jó vadászatot! című ázsiai steampunk történetben az olvasó végigkísérheti a mágia különböző korokhoz való csodálatos alkalmazkodását. A kötet további részeiben is igazi műfajkavalkáddal találkozunk: egyaránt olvashatunk űroperát (Hullámok), Black Mirror-szerű disztópikus rémálmot (A visszatérő vendég) és szépirodalmi alkotást (A betűmágus), illetve a mágikus realizmus és az időutazás segítségével Kína történelmébe is betekintést nyerhetünk (Aki lezárta a történelmet).
A könyvet nagyon szépen köszönöm az Agave kiadónak!
Ken Liu A papírsereglet és más történetek kötete 15 novellát tartalmaz, amelyek középpontjában a kultúrák és nézőpontok közti különbségek és azok tiszteletben tartása vagy elutasítása áll. Számomra ez a kötet sokkal többet adott egy hétköznapi olvasási élménynél: elgondolkodtatott és mély érzelmeket váltott ki belőlem.
A szerző írásmódja tökéletesen illik a novellák hangulatához. Gyönyörű, mégsem lírai, gyengéd, ám mégis hiánytalanul, brutális egyenességgel közvetíti az üzenetet, amit át akar adni. A novellák egy nagy egységet alkotnak, azonban mégis változatosak, egyediek.
Ha a témákat tekintjük, két olyan elem volt, ami az egész köteten végigfutott: a hosszú emlékezet, és a különböző lények közti társadalmi konfliktusok. Ezeket az ellentéteket a szerző néha feloldja, vagy legalábbis olyan ponton hagyja abba az adott történetet, ahol még elhiheti az olvasó, hogy boldog befejezést kaptak a szereplők – ám pont ezek azok a történetek, ahol a történelmet használva alapul tudatosítja az olvasóban, hogy a valóság nem annyira kegyes, mint ahogy a fantáziánk szeretné.
Ken Liu nem csupán a jövőbe tekint előre, hanem gyakran a múltat használja novellái alapjául. A Jó vadászatot! története a régi szokások és hiedelmek valamint a jövő technológiai fejlődéséből fakadó különbségeket használja konfliktusforrásnak. A betűmágus egy ártatlan történetként indul, ám sokkal sötétebbé válik. A világ ízei egy összetett novella a kínai-amerikai több évszázados konfliktusának egy aspektusáról. A Csendes-óceáni-alagút rövid története alternatív történelmi fikció, amely a gazdasági világválság idején tér el a mi valóságunktól, s teszi semmissé a II. világháborút és Hitler diktatúráját.
A szerző gyakran olyan történelmi eseményeket épített be novelláiba, amelyekről nem sokat hallhatott az átlag – elsősorban európai vagy amerikai - olvasó, majd azokat sci-fi köntösbe helyezte. Ilyen szempontból az Aki lezárta a történelmet: Dokumentumfilm novellát érdemes kiemelni, amely a 731-es alakulat II. világháborúban folytatott tevékenységét tárja az olvasó elé, majd összeköti az időutazás lehetőségével. Ez a novella nagyon komplex jelentéstartalommal rendelkezik, és nem is lehet leszűkíteni csak a világháborús rémtettekre, a nemzeti emlékezettudatra vagy csak a történelem politikai szerepére.
Engem elsősorban a novella történelmi aspektusa fogott meg. A történelemben az oral historyt mindig is forráskritikával kellett illetni, ám mégis ez az az eleme a történelemnek, amely közel hozza hozzánk, amely a legtöbbet tanítja az emberiségről. Nagyon érdekes volt olvasni a különböző szemtanúkra adott reakciókat, amelyek pontosan azokat a pontokat emelik ki, amit a történészek alapvetően.
A kérdés, hogy kit illet meg a történelem birtoklása, szintén egy állandó konfliktusforrást jelentett egyén és egyén, illetve egyén és társadalom között. Ez a kérdés volt a legérdekesebb számomra. A szerző igyekezett ezt a kérdéskört több nézőpontból is megvizsgálni, mindegyik oldal érvelését bemutatni, hogy az olvasó maga döntse el, egyetért-e azzal a végkifejlettel, ami megvalósult. Számomra ez egy reális eredmény volt, amely nagyban emlékeztetett a nemzetközi atomcsend egyezményre. Hasonló kontextus, hasonlóan veszélyes elemek megzabolázása volt a cél.
A jövővel foglalkozó novellák közül a Hullámokat és a Mono no aware történeteit érdemes kiemelni. A Hullámok az emberiség fejlődésével foglalkozik, de már a novella eleje felvet egy olyan kérdést, amely az emberiség egyik legnagyobb dilemmájának tekinthető: választanád-e az örök életet, ha van rá lehetőség. Még akkor is, ha ezért a saját gyermekedtől veszed el a lehetőséget? A szerző több szempontból is megvizsgálja ezt a kérdéskört, folyamatosan ütközteti a különböző egyének véleményeit. A végén azonban a fő kérdés arra korlátozódik le, hogy képes-e az egyén elfogadni az újat vagy ragaszkodik a régihez? (A Jó vadászatot! is hasonló kérdésre, de más perspektívából válaszol.)
A novellák mindegyike hatással volt rám. Még azok a novellák is, amelynek tényleges cselekménye nincsen – ilyen volt a Bizonyos fajok könyvgyártási szokásai és a Kognitív képességek Breviáriuma. Ezekben a művek egyfajta katalógusok, amelyek sokkal mélyebb tartalommal bírnak, s itt is megjelennek azok a kérdések, amelyek a többi novellában is. Itt azonban a választ teljes mértékben ránk bízza Ken Liu, ő lép is tovább.
Érzelmileg leginkább azok a történetek viseltek meg, amelyek a társadalmi és kulturális különbségeket az egyén szintjén mutatták be. Például a Hugo- a Nebula és a World Fantasy díjat is elnyerő A papírsereglet, amely a különböző kultúrákból származó család személyes tragédiájáról szólt. A szerző érzékletesen mutatta be, hogy mennyire elutasítóak tudunk lenni mások kultúrájával, szokásaival szemben. Hogy mennyire kegyetlenek tudunk lenni saját önzőségünkből (nem gondolom, hogy ez utóbbi a szerző szándéka lehetett, de nagyon fájdalmas volt olvasni a gyermek édesanyja iránti elutasításáról.)
„Ha azt mondom, „szeretet”, érzem itt. – Az ajkára mutatott. – Ha azt mondom, „ai”, érzem itt. – És a szívére tette a kezét.”
Ám a novella nem csupán a kulturális kérdést feszegette, hanem az emberek előítéleteire is rávilágított. Gyakori elem novellákban, hogy csattanóként egy másik nézőpont is napvilágot lát, amely ráébreszti az eredeti narrátort saját tetteire. Itt azonban ez működött, nem éreztem azt, hogy már sokadszorra történik ugyanaz. Egyszerűen csak sajnáltam az édesanyát azért az elszigeteltségért, amelybe került.
Nem mondható el, hogy minden esetben tudományosan teljesen megállja a helyét mindaz, amiről Ken Liu ír, de nem is ezen van a hangsúly. Az emberiség fontos kérdéseit feszegeti; feleleveníti a múltat, hogy elgondolkodtassa a jelen embereit, s a jövőbe tekint, hogy kiderítse, képesek vagyunk-e a változásra. Mindezt szépirodalmi minőségben, érzékletesen teszi. Megidézte számomra Ursula K. Le Guint ebben a tekintetben.
Számomra ez a novelláskötet az idei évem egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye volt, s mérhetetlenül örülök, hogy itthon megjelenhetett ez a kötet. Biztosan vissza fogok még térni Ken Liu novelláihoz, s bármihez, amit ír.
Könyv adatai
Eredeti cím: Paper Menagerie and Other Stories (2016)
Kiadó: Agave könyvek (2018)
Oldalszám: 390
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése