"Pangyüi azt írja, hogy néhány ősi szövegben a csodákat nem szabályoknak vagy eszközöknek, hanem élőlényeknek írták le, mintha Szent Ingyombingyom Bűvös Lába vagy mi csak egy hal lenne a tengerükben. Mintha bizonyos csodáknak önálló tudatuk lenne.
Ez aggaszt. Felettébb aggaszt, mert az élőlényeket egyvalami hajtja: a túlélés. Mindenáron."
Sorozat: Isteni városok #3
Bosszú. Egyike azon dolgoknak, amiben Sigrud je Harkvaldsson nagyon-nagyon jó. Talán nincs is más, amihez ennyire ért. Úgyhogy amikor megtudja, hogy legrégebbi barátját és szövetségesét, a korábbi miniszterelnököt, Shara Komaydot meggyilkolták, csak egyetlen dolgot tehet. Semmilyen halandó erő nem akadályozhatja meg Shara gyilkosainak szenvedéssel teli, rettenetes végzetét.
Küldetésének halálos pontossággal való teljesítése közben viszont Sigrud egyre inkább fél attól, hogy ezt a harcot nem nyerheti meg. Rájön ugyanis, hogy Shara gyilkosságának megtorlásához egy titkos, évtizedek óta tartó háborúban kell részt vennie, és legyőznie egy fiatal, dühös istent, valamint fényt derítenie Bulikov, a csodák városának utolsó nagy rejtélyeire. Közben pedig – és talán ez a legijesztőbb – végre a saját elátkozott létezésének értelmére is választ kaphat.
A kötetet köszönöm szépen az Agave kiadónak!
A kötetet köszönöm szépen az Agave kiadónak!
Ahhoz képest, hogy Robert Jackson Bennett eredetileg egykötetesre tervezte az Isteni városok trilógiát, egy igazán minőségi sorozatot hozott ki végül belőle. Számomra ez az első olyan sorozat, ahol mindegyik részt kedvencnek jelölhettem. Nem azért, mert mindegyik ugyanannyira tetszett, hanem mert mindhárom kötetben volt valami, ami kiemelte a többi olvasmányom közül. A Lépcsők városában a világkép és a történelmi aspektus, a Pengék városában a főszereplő, a Csodák városában pedig az istenek, valamint az a rengeteg érzelem, amit átadott az író.
A Csodák városa főszereplője az első részben megismert csendes gyilkos, Sigrud, akinek a két rész alapján két fontos tulajdonságát domborította ki az író: az erőszakra való hajlamát és a hűségét. Ez alapján a Pengék városánál is sokkal brutálisabb, egyfajta véres bosszúállásra számítottam, ami, bár nincs gondom vele, nem illik a sorozathoz. A megvalósításnál valóban nem volt híja a vérontásnak, azonban nem volt szükségtelenül erőszakos a regény; illetve nem is ebből állt a fő cselekményszál.
Az író többek közt arra használta ezt a regényt, hogy Sharahoz és Turjinhoz hasonlóan, bemutassa Sigrud személyiségének más aspektusait is, hogy megértsük teljességében a karakter céljait és motivációit. Ezzel együtt nem kreált Sigrudból egy klasszikus hősi karaktert. Megvoltak azok a személyiségjegyek, amelyek önmagukban felemelték volna őt, a sorsa azonban ezt nem tette lehetővé. Így sokkal reálisabbnak érződött a férfi története is.
A Csodák városában több új szereplőt mutatott be az író, köztük Noxot. A kötet főgonoszának karakterével is részletesen foglalkozott Bennett. Megismertette az olvasókkal a múltját és motivációit, ám nem kínált megváltást karakterének.
Úgy gondolom, a Csodák városa kiválóan egyesítette mindazt, amik az előző részekben is jól működött. (Ráadásul még a kedvenc szereplőm, Turjin Mulaghesh, is tiszteletét tette.) Az első részt a világfelépítéséért szerettem meg elsősorban, ami ebben a kötetben is hangsúlyos szerepet kapott. Habár eddig is teljesnek tűnt a háttérvilág, az író ki tudta még inkább bővíteni. A világot mozgató erő ezúttal a csoda volt, ami még különlegesebbé és egyúttal misztikusabbá is tette a regényt.
A kiadással kapcsolatban egy problémám akadt, mégpedig, hogy a fülszöveg akkora spoilert lő le! Hiába történik az a bizonyos esemény a könyv elején, sokkal hatásosabb lett volna, ha nem a fülszövegből tudom meg. Bár az eredeti kiadás is valamiért fontosnak tartotta kiemelni Shara sorsát. Robert Jackson Bennett azonban a kisujja köré csavarva játszadozott velem és az érzelmeimmel. Folyamatosan újabb rejtélyekkel szembesített, és egészen az utolsó oldalakig nem adott határozott válaszokat. A végén azonban az összes részben felmerült kérdésre kielégítő választ kínált.
Érdekes módon, ez volt az a kötet, ami leginkább hatott rám érzelmileg. A befejezés gyilkos volt – gyönyörű, tökéletes lezárása lett a sorozatnak, de kikészített. Nem voltam felkészülve arra, hogy ennyire szíven üt ez a rész. A karakterek sorsa tökéletesen illett hozzájuk és a sorozatban betöltött szerepükhöz.
Nem hittem volna, hogy lehetséges, de megkaptam mindent (és még annál is többet), amiben csak reménykedtem a sorozat lezárását tekintve. Alig várom, hogy újraolvassam az egész sorozatot, mert ezt nem lehet csak egyszer átélni! Számomra ez a sorozat volt, ami ismét felkeltette az érdeklődésem az urban fantasy iránt. Mindenképp ajánlanám mindenkinek, aki érdeklődik a műfaj iránt, mert egy igényesen megírt, részletgazdag felépítésű világban elhelyezett izgalmas történet istenekkel, egy csipetnyi mágiával és csodával.
A Csodák városa főszereplője az első részben megismert csendes gyilkos, Sigrud, akinek a két rész alapján két fontos tulajdonságát domborította ki az író: az erőszakra való hajlamát és a hűségét. Ez alapján a Pengék városánál is sokkal brutálisabb, egyfajta véres bosszúállásra számítottam, ami, bár nincs gondom vele, nem illik a sorozathoz. A megvalósításnál valóban nem volt híja a vérontásnak, azonban nem volt szükségtelenül erőszakos a regény; illetve nem is ebből állt a fő cselekményszál.
Az író többek közt arra használta ezt a regényt, hogy Sharahoz és Turjinhoz hasonlóan, bemutassa Sigrud személyiségének más aspektusait is, hogy megértsük teljességében a karakter céljait és motivációit. Ezzel együtt nem kreált Sigrudból egy klasszikus hősi karaktert. Megvoltak azok a személyiségjegyek, amelyek önmagukban felemelték volna őt, a sorsa azonban ezt nem tette lehetővé. Így sokkal reálisabbnak érződött a férfi története is.
A Csodák városában több új szereplőt mutatott be az író, köztük Noxot. A kötet főgonoszának karakterével is részletesen foglalkozott Bennett. Megismertette az olvasókkal a múltját és motivációit, ám nem kínált megváltást karakterének.
Úgy gondolom, a Csodák városa kiválóan egyesítette mindazt, amik az előző részekben is jól működött. (Ráadásul még a kedvenc szereplőm, Turjin Mulaghesh, is tiszteletét tette.) Az első részt a világfelépítéséért szerettem meg elsősorban, ami ebben a kötetben is hangsúlyos szerepet kapott. Habár eddig is teljesnek tűnt a háttérvilág, az író ki tudta még inkább bővíteni. A világot mozgató erő ezúttal a csoda volt, ami még különlegesebbé és egyúttal misztikusabbá is tette a regényt.
A kiadással kapcsolatban egy problémám akadt, mégpedig, hogy a fülszöveg akkora spoilert lő le! Hiába történik az a bizonyos esemény a könyv elején, sokkal hatásosabb lett volna, ha nem a fülszövegből tudom meg. Bár az eredeti kiadás is valamiért fontosnak tartotta kiemelni Shara sorsát. Robert Jackson Bennett azonban a kisujja köré csavarva játszadozott velem és az érzelmeimmel. Folyamatosan újabb rejtélyekkel szembesített, és egészen az utolsó oldalakig nem adott határozott válaszokat. A végén azonban az összes részben felmerült kérdésre kielégítő választ kínált.
Érdekes módon, ez volt az a kötet, ami leginkább hatott rám érzelmileg. A befejezés gyilkos volt – gyönyörű, tökéletes lezárása lett a sorozatnak, de kikészített. Nem voltam felkészülve arra, hogy ennyire szíven üt ez a rész. A karakterek sorsa tökéletesen illett hozzájuk és a sorozatban betöltött szerepükhöz.
Nem hittem volna, hogy lehetséges, de megkaptam mindent (és még annál is többet), amiben csak reménykedtem a sorozat lezárását tekintve. Alig várom, hogy újraolvassam az egész sorozatot, mert ezt nem lehet csak egyszer átélni! Számomra ez a sorozat volt, ami ismét felkeltette az érdeklődésem az urban fantasy iránt. Mindenképp ajánlanám mindenkinek, aki érdeklődik a műfaj iránt, mert egy igényesen megírt, részletgazdag felépítésű világban elhelyezett izgalmas történet istenekkel, egy csipetnyi mágiával és csodával.
Könyv adatai
Eredeti cím: City of Miracles (2017)
Kiadó: Agave könyvek (2018)
Oldalszám: 424
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése