2013. december 9., hétfő

Nick James: Az invázió

"Így csak valamiféle különös féléletet élt, zavaros és életlen volt minden, mint egy álomban. Tudott mozogni. Tudott beszélni. De nem tudott kitörni." (101.oldal)

Sorozat: Éghajó Akadémia #2

Jesse Fisher csupán arra vágyott, hogy végre mindenki békén hagyja. Ám mit tehet az ember, ha egy szép napon kiderül, hogy a bolygó jövőjének sorsa az ő nyiszlett kis vállain nyugszik, a világ megmentéséhez kapott társa pedig újonnan megtalált bátyja, aki nem sokkal korábban még gyilkos terveket szövögetett ellene? Ha pedig mindez nem lenne elég, Jesse Fishernek azzal a ténnyel is szembe kell néznie, hogy minden földhözragadtsága ellenére ő még csak nem is földlakó. Remek.
Az Éghajó Akadémia második kötetében a gyöngyökért folyó harc folytatódik, Jesse és Cassius pedig ismét menekül – ám egymás üldözése helyett a két testvér most kénytelen új ellenségekkel szembenézni: idegen megszállók fenyegetik a Földet, a fiúknak pedig szembesülniük kell az eshetőséggel, hogy talán még ketten együtt is kevesek lesznek a világ ellen.



A gyöngyháborút még tavaly októberben olvastam, és hatalmas szerelem volt. Már akkor szerelmes lettem a világba, imádtam a történetet, de különösen a karakterek (és különösen Cassius) nyűgöztek le. Így mondanom sem kell, mennyire várt, hogy végre olvashassam a folytatást. És legnagyobb örömömre egyáltalán nem csalódtam.

Rendben, finoman fogalmazva a rajongásig imádtam ezt a kötetet. A történet szerintem sokat fejlődött az előző részhez, már nem volt az az érzésem, hogy bármibe kezdenek, az csak rosszul végződhet.
Ellenben tény volt az is, hogy minden rossz volt már a kezdetektől fogva. Van egy olyan elméletem, hogy Nick James azt tűzte ki életcélul, hogy minél rosszabb helyzetbe sodorja a főszereplőket. Innen üzenem, hogy a kihívás teljesítve!.

A történetre visszatérve kijelenthetem, hogy ebben a részben nincs egy percnyi pihenőidő sem. Mikor már azt hihetnénk, hogy egy pár oldal erejéig nyugalom lesz, a következő bekezdésben már ismét zajlik tovább a cselekményszál. Értékeltem azt is, hogy Nick James nem írt mindenféle mellékszálat a történetbe, hanem a fő cselekményt vitte előre végig. De még hogy! Hogy csak jelzőkkel dobálózzak: izgalmas, lebilincselő, szívszorító és letehetetlen regény Az invázió (és a teljes Éghajó Akadémia).

Amit a történet mellett nagyra értékeltem, az a főszereplők belső küzdelmei, hiszen mindkettejüknél előtérbe kerül a valódi családjuk és a földi családjuk közi választás. Épp ezért sajnáltam annyira Cassiust és Jesset, mert olyan döntéseket kellett hozniuk, amelyekkel 100%-ban úgysem érthettek egyet. Illetve mindkettejüknek megélni, hogy a helyzetük véglegesen megváltozott, és bármit tesznek már nem változtathatnak semmin.

És a szereplők... nekem leginkább ők vitték előre a történetet. Egyikük sem "nyálcsorgatós álompasi", hanem úgymond "egyszerű" fiúszereplők, de egyszerűen imádtam őket. Különösen Cassiust!
Rendben, kezdjük Jesse-szel. Az a fiú a mintapéldánya a veszélyes életmódnak. Többször fogtam a fejem, hogy "neked elment az a maradék józan eszed?". De mondok két példát.
A Példa: Lemenni zárt helyre "körülnézni" az "ellenség" területén. Mindenféle háttérinfo nélkül.
B Példa: Ismeretlen kütyü random gombjainak nyomogatása, hátha azzal beindítunk valami biztonsági rendszert.
Egyszerűen hihetetlen volt. Emellett teljes mértékben együtt tudtam érezni vele, megértettem a helyzetét, de azért kissé drasztikus megoldásai voltak néha. Legalább is felettébb meggondolatlanok néha. Azért szeretem őt is.

De Cassius. És most szívem szerint egy végtelenített rajongóbejegyzést írnék, mennyire erős, bátor és kivételes karakter is ez a fiú. Ő egyszerűen nem tudott rosszat tenni - még ha néha úgy is tűnt. Főleg Jesse-szel összehasonlítva. Komolyan, teljesen egymás ellentétei. Cassius felettébb taktikusan gondolkodik, képzett, és felelősségteljes. Szellemi érettség alapján nyugodtan elmehetne 18 évesnek is.

A kedvenc mellékszereplőim Eva és Skandar lettek. Habár Evat az első részben nem igazán kedveltem, mostanra igazán megszerettem őt is. És Skandart is. Nagyra értékeltem, hogy mindennek ellenére Jesse mellett voltak, szerintem ők adtak neki egyedül esélyt bármire is.

Nem gyakran említek szót a magyar kiadásokról, de most nem tudom megállni. A borító, ami Sánta Kíra műve, szerintem gyönyörű lett - sokkal szebb, mint az eredeti. A fordítás pedig ismét kiválóan sikerült. Nagyon szeretem Brigi munkáit, és csak értékelni tudom, hogy az Éghajó Akadémia eredeti szövegét ilyen hitelesen vissza tudja adni. Nem véletlenül vártam meg a második rész magyar megjelenését.

Összesítve a rajongásig imádtam mind ezt a részt, mind a teljes sorozatot. Nem tudok negatívat kiemelni, nem tűnt fel semmi. Leginkább azt sajnálom, hogy az Éghajó Akadémia méltánytalanul elhanyagolt sorozat, amely megérdemelné az olvasók szeretetét. 


Könyv adatai
Eredeti cím: Crimson Rising (2012)
Kiadó: Főnix Könyvműhely (2013)
Oldalszám: 260

Extra - Az Éghajó Akadémia sorozat inspirációja

Az írót az Éghajó Akadémia sorozat megírásában filmek, zenék, könyvek, de még képregények inspirálták. Lássuk, mik ezek:

Könyvek
Mikor írni kezdte az ÉA sorozatot, azt szerette volna, ha két műfaj - az akció- és coming-of-age (felnőtté válásról szóló) regények - kedvenc elemeit tartalmazná.
Akcióregényeknél a Maximum Ride, az Artemis Fowl és az Alex Rider sorozat hatottak rá.

Filmek
Terminátor 2. - Az ítélet napja: Az ütős történetszál.
Star Wars - kisgyermek korom. óta.
Jurassic Park - A nagysága.
Állj mellém! - A csendes pillanatok.
Donnie Darko - A furcsasága
Super 8 - Új, igen, de teljesen én vagyok.
Akira - Ismét csak a nagysága és furcsasága.

TV
A nagy Szentháromsággal kell kezdenem: Buffy, Angel és Firefly. Ezek a sokat formáltak tinédzserkoromban. Szerintem a dialógusok a tudatomba szívódtak.
Valamint a 90-es évek képregény adaptációi: Trigun, Különcök és stréberek, Misfits, Roswell, Már megint Malcolm, Jack és Bobby, Batman (1960as évekbeli)

Képregények
Képregényeken nőttem fel, különösen a Marvel féléken. Hatalmas Pókember és X-Men rajongó voltam gyerekként. Mikor kicsit nagyobb lettem, Brian K. Vaughn Runaways sorozata volt ÓRIÁSI hatással rám, akárcsak az Y: The Last Man sorozat.

Zene
HATALMAS zene rajongó vagyok. Blogot is írok róla! Néhány kedvenc sci-fi/futurista zenekaraim, amelyek illenek az írásmódomhoz: Superfamily, Sound Of Arrows, Pnau, Muse, BWO, The Galvatrons, Surferosa

Nyereményjáték

Az invázió blogturnéja során megnyerhetitek a 3 db ÉA2 - Az invázió könyvet a kiadó felajánlásából. :)




További állomások

12/07 Kelly & Lupi Olvas
12/08 Roni Olvas
12/09 Always Love a Wild Book

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése