2015. július 28., kedd

Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában

"Szülei kiskorától kezdve arra tanították, hogy a gonoszság nem a sötétben lapul, hanem a fénytől elfordult emberek szívében, akik napvilágnál is képesek mindenféle kegyetlenségre."

Sorozat: Nostradamus levelei #1

2025-ben egy rejtélyes vihar hatására örökre megváltozik a világ.
Miután kilenc éves, különleges képességekkel megáldott Noszter Ádám szüleit elragadja egy megmagyarázhatatlan fényjelenség, a fiút csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni őket mindenáron. Ám sorsa látszólag másra szánja őt: két évvel szerettei elvesztése után tagja lesz egy tíz-tizenkét éves gyerekekből álló csapatnak, akik az időben utazva egy középkori látnok, Nostradamus útmutatásait követik, és az emberiség jövőjének megvédéséért harcolnak egy nagyhatalmú titkos társaság ellen.
Első küldetésként Ádám vállalja, hogy visszamegy 1844-be, és segít megóvni a híres író-költő, Edgar Allan Poe ellopott levelét a Holló Szövetségétől. Hamarosan azonban kiderül, ellenségei már tudnak érkezéséről…

Örülök magamnak, hogy adtam még egy esélyt ennek a regénynek. Mikor először próbálkoztam vele, nagyon hamar feladtam, és azt hittem, ha próbálkozom is vele újra, az hasonló eredménnyel jár. Aztán egy sorsfordító esemény (amit egyesek dedikálás néven ismerhetnek) következtében úgy döntöttem, előbbre veszem a listámon, hátha…

És bizony, sokkal pozitívabb élmény volt most, mint elsőre gondoltam.

De nézzük az elejétől, vagyis a világot: futurisztikus és történelmi elemek keveréke alkotja ezt a könyvet, úgyhogy elszórakozhattam rajta. A jövőbeli, poszt-apokaliptikus Föld érdekesnek tűnt, bár olyan sok mindent nem tudtam meg róla (mondjuk a főhős nem is töltött olyan hosszú időt ebben az időzónában). Mindenesetre kíváncsi vagyok, mert egyelőre nem érzem úgy, hogy kielégítő lenne az a világkép. De majd később, van itt még pár rész. A múltbeli résszel kapcsolatban megígértem az írónak, hogy nem nézem szigorúan, és nem is tettem – ez persze nem az ígéretem miatt történt így, hanem mert itt gyorsultak fel az események, és nem igazán a korabeli történelemmel foglalkoztam (pláne, hogy simán nevezhetnénk alternatív történelemnek is).

Mikor először hallottam erről a könyvről, főként Poe neve volt az, ami kitűnt nekem. Kíváncsi voltam, hogy miként jelenik meg a regényben, mekkora szerepe lesz, stb. Ezen a területen kissé alulmaradt a könyv az elképzeléseimhez képest. De nem tehetek róla, Poe az egyik kedvenc amerikai íróm/költőm, még tanulmányt is írtam két verséhez, úgyhogy képzelhetitek a helyzetemet. Mindenesetre keveselltem Poe-t, úgy örültem volna, ha nem csak egyszer szerepel a könyvben.

A történet abszolút pörgős volt, folyamatosan zajlottak az események, és egy perc nyugalom sem volt. És akkor még nem is említettem, mekkora csavarok voltak benne, amikre egyáltalán nem számítottam. Komolyan, alig várom, hogy kiderüljön, miért, miért, miért? Annyi kérdés van bennem a történettel kapcsolatban, és az ilyesmit imádom, mert motivál a folytatás mielőbbi olvasására. Viszont nem feledkezhettem meg a negatívumokról sem, amelyek végül nagyban hozzájárultak, hogy négy csillagot kapott tőlem a regény. Az egyik a „pont akkor” helyzetek sokasága volt. Ti is ismeritek, amikor a főszereplő szorult helyzetbe kerül, és pont akkor történik valami külső esemény, ami ezen változtat. Néha nem lehet az ilyesmit elkerülni, de ebben a regényben többször jelent meg a kelleténél ez a féle megoldás.

A másodikhoz kitenném a spoiler jelzést, mert egy konkrét történetelemről van szó. Szóval, van egy jelenet, mikor Ádámot megszúrják a karján egy kígyómérget tartalmazó injekcióval. Ezt követően kitisztítják a sebét, és elküldik a végső harcra, míg a ellenméreg elkészül. Engem ez a jelenet megakasztott, mert annyira hihetetlen volt. Rövid kérdezgetés után kiderítettem, hogy jól sejtettem, ez nem lehetséges – a méreg terjedése és az idegekre kifejtett hatása miatt. Mondjuk utána utánaolvastam én is, hogy a legtöbb kígyóméreg idegbénító hatással bír (mármint a leírásból arra jutottam, hogy olyanféle kígyóméregről van szó, ami az idegekre hat). A saját hozzáolvasásom nélkül is biztosra tudtam, hogy nem történhet így. Igazából a lényeg az, hogy ez a jelenet megakasztott és kidobott a könyvből (képzelhetitek, ha utána negyed órát ezzel szórakoztam, hogy utánakérdezzek). Spoileres rész vége!

A harmadik elem fájt a leginkább, mert ez a regény érzelmi aspektusához tartozik. Vagyis inkább a hiányához. Ugyanis a sok-sok akció mellett elmaradt a megfelelő érzelmi reakció kidolgozása, ami nekem nagyon hiányzott. Nem azt mondom, hogy Ádámnak valami depressziós fiúnak kellett volna lennie, aki összeomlik a regény közepén (fú, de gyorsan átalakítottam ezt a könyvet), de például az egyik csavar után „örültem” volna, ha kicsit hosszabban foglalkozik Ádám azzal, hogy mindez milyen hatással van rá nézve. Ehelyett már haladt is tovább a cselekményszál. Mondjuk tény, hogy időhöz volt kötve Ádám küldetése, de ugyanakkor ilyen jellegű eseményeknél nehéz elhinni, hogy egy kisfiú nem reagálna semmit. Egyébként pont azért tetszett a könyv utolsó oldala annyira, mert ott megkaptam mindezt, amit hiányoltam a regény egésze folyamán.

Eléggé kiveséztem a történetet, nézzük az írásmódot. Itt meg kell említenem, hogy egy dolog zavart – az pedig a monológok. Természetesen mindegyik a történethez járult hozzá, viszont annyira erőltetettek voltak. Tudjátok, ez a „főellenség még mond egy utolsó nagy beszédet, amiben az egész tervét elmeséli” típusú monológra gondolok itt. Azok is annyira valószínűtlenek. Ezt leszámítva Zsolt csodálatosan ír! Annyira tetszett a fogalmazásmódja.

„Zsigereiben ott motoszkáltak a cseppfolyósan megnyúló percek, amelyek apránként a csigalassúsággal csordogáló órák darabos kötőanyagává szilárdultak.”

Ugye, ugye, ugye? Ez az egyik kedvenc mondatom, pedig csak egy „egyszerű” helyzetjelentés. De mégis annyira különleges.

A karakterek egyelőre a kidolgozás fázisában vannak – Ádámon kívül mindenkinek egy személyiségjegye van, az alapján igyekszik boldogulni a világban. De még egyik mellékkaraktert sem ismerhettem meg igazán. Ádámban sok potenciál van, mind az eddigi sorsa alapján, mint a jelenlegi óriási változás miatt. Kíváncsi vagyok, miként fog mindez hatni a személyiségére. Azt mondta az író, hogy a következő könyvben nagyobb karakterfejlődésen megy végig.

Ezt a könyvet a célközönségnek mindenképp ajánlom, mert egy akciódús, pörgős és izgalmas regényt olvashatnak, amelyben még irodalmi utalásokat is találhatnak, sőt még egy icipici történelmmel is megismerkedhetnek. Nekem összességében tetszett a könyv, bár sikerült benne kivetnivalót találnom. Kíváncsi vagyok a folytatásra, mivel az a magyar történelmet veszi kicsit górcső alá egy-két konteóval megspékelve. Izgalmasan hangzik!



Könyv adatai
Eredeti cím: A Holló hatalmában (2014)
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 198

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen, mindenképpen tanulságos elemzés, a dramaturgiai baklövésekért elnézést kérek, és igyekszem javítani a jegyemen a jövőben :) Már ha a Kézbesítők vagy a Hollók nem kavarnak be :)

    VálaszTörlés