2018. március 9., péntek

Hétvégi Olvasónapló (138) Könyvtárazás, új szerzemények és a világ legjobb papája

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.





Szerdán könyvtárban jártam. Nem, nem tévesztettem el a rovatot, csak nem akartam most külön posztban írni erről a jeles eseményről, mivel nem igazán töltöttem ott időt.
Ugyanis a papámmal jártunk bent. Eredetileg közös program keretén belül mentünk be a városba, és ha már ott voltunk, akkor be kellett ugrani a könyvtárba. Mivel már csak két könyvtári könyvem maradt, ezért szükségem volt utánpótlásra!
Legelőször Neil Gaiman: Kilátás az erkélyrőlt választottam ki, azonban ezt tényleg csak a Gaiman-életműolvasásom miatt.
Aztán az SFF részlegen mászkálva lecsaptam Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I-II. kötetére, ami igazi meglepetés volt. Nem számítottam rá, hogy bent találom őket, de most olvashatok megint pár novellát. Végül pedig Jeff VanderMeer: Déli Végek-trilógia 2-3. részét hoztam ki. Szeretném lemaratonozni a sorozatot, mert ha elhalasztom, tuti elfelejtek valamit a világból, vagy esetleg elveszítem az érdeklődésem. 

A képen láthattok egy csodaszép rózsát is, ezt papámtól kaptam nőnapra. Én úgy meghatódtam, nem számítottam rá, hogy meglep egy virággal. Ő a legédesebb nagypapa a világon, az biztos! 

Szerdán még extra eseményként megérkezett az Awesomebooksos rendelésem. Bár kissé csalódott voltam, mikor kinyitottam a csomagot, ugyanis az egyik könyv keménykötés helyett puhakötésben érkezett. Az Awesomebooksosok viszont rendesek voltak, mikor panaszt nyújtottam be emiatt, visszafizették a könyv árát, és mondták, hogy tartsam csak meg. 
De melyik könyveket is szereztem be? 
* Orson Scott Card: Ender's Game
* Leslye Walton: The Strange and Beautiful Sorrows of Ava Lavender
* Anne Applebaum: Gulag - A History
* Ken Liu: The Grace of Kings

Amúgy a hangulatom kissé megszívatott. Ez fura mondat volt, de nem tudom jobban megfogalmazni. Kijött a tavasz, és egyre jobb idő van - ami azt jelenti, hogy nekem is egyre jobb kedvem van, és egyre több mindenhez van kedvem. Például visszatért a blogolás iránti hangulatom, de a kertészkedés is előkerült és persze a ház körüli tavaszi nagytakarításhoz is kedvet kaptam.
De ez miért baj? Mert a nap csak 24 órából áll, és ezek mellett ugye van egy munkahelyem is. Úgyhogy most igyekszem beosztani az időmet, hogy mindennel haladjak valamennyit.

Végezetül pedig ajánlanék ismét pár dalt - oké, kettőt. A héten megjelent a Shinedown új dala, a DEVIL, amit azóta rengetegszer meghallgattam. Május 4-én pedig megjelenik az új albumuk, amit annyira, de annyira várok!
A másik új felfedezésem Godsmack: Bulletproof című dala, aminek imádom a dallamát és a dalszövegét is. Kicsit lightosabb, de eddig ez a kedvenc dalom a bandától.
Illetve ma megjelent a Three Days Grace: Outsider albuma, amit most hallgatok Spotin. Vagyis hallgatnék, ha nem ragadtam volna már le az első dalnál, amibe most totál belezúgtam (Right Left Wrong). Pedig, mikor feltöltötték a dalt YouTubera, szkeptikus voltam, de úgy tűnik, csak még egyszer meg kellett hallgatnom.

A héten olvastam


Az új időbeosztásomnak köszönhetően mostanában többet olvasok. Minden este korábban lefekszem, és elalvás előtt x ideig olvasok. Tudom, ősrégi taktika, és nyaraláson általában ezt is csinálom, de itthon valahogy sosem sikerült rákapnom. A mostani rovatban a leltár kikerülése (március 2.) óta befejezett könyvekről írok csak.

      

 Bizony, három könyvet sikerült elolvasnom az elmúlt napokban!

Először is elolvastam Jeff VanderMeer: Expedíció könyvét, amire már feljebb is utaltam. A hétvégén, ha lesz időm, írok róla a blogra is egy értékelést. Addig viszont annyit elmondanék, hogy ez biztos lenyűgöző lesz filmverzióban, mert olvasva is végig hajtott előre. Nem mondom, hogy tökéletes, a vége kicsit csalódás volt, de alapvetően tetszett, és NAGYON kíváncsi vagyok a folytatásokra (azért is kölcsönöztem ki a folytatásait).

A négy féltéglám számát sikerült a héten háromra redukálnom, ugyanis befejeztem Soman Chainani: Jótett helyébe könyvét. Ezzel együtt meg is van az idei első sorozatzáró kötetem! Nem tudtam erre sem 5*-ot adni, mert őszintén szólva akadt benne pár problematikus elem, amire nem hívta fel a figyelmet, illetve Sophie karakterét annyira nem tudom már hova tenni. Emlékszem, eleinte imádtam Agatha és Sophie barátságát, mostanra viszont már nem érzem jogosnak, hogy ők még barátok egyáltalán. 

Az utolsó befejezett kötetem szintén a kissé elvont kategóriából került ki (mostanában úgy tűnik, ilyen könyvekre vágyom). Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk kisregénye egy "majdnem szerelem volt" élménynek bizonyult. Remek volt az alapkoncepció, azonban elment egy olyan irányba, ami kevésbé tetszett. Bárcsak megmaradt volna a realizmus talaján, úgy biztos instant szerelem lett volna. Sőt, még konkrét történet se kellett volna, bőven beértem volna a szereplők személyes tragédiájuk feldolgozásával.

Aktuális olvasmányok


   

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák
Haladás: 62. oldal (+62 oldal)

Múltkori könyvtárazásom alkalmával kölcsönöztem ki a Marsbéli krónikákat, és ezúttal neki is álltam az olvasásnak. Attól tartottam, hogy az Októberi vidék tökéletessége után nem fog annyira tetszeni ez a műve, de szerencsére nem lett igazam. Imádom! Voltak nagyon megrendítő történetek, de humorosak is. Nagyon tetszik ez a változatosság, de még inkább Ray Bradbury stílusa, akit már most felraktam a kedvenc szerzőim listájára. 

Robin Hobb: Az orgyilkos küldetése
Haladás: 439. oldal (+110 oldal)

336 oldal kellett, hogy visszatérjen a kedvenc szereplőm, és azóta úgy érzem, hogy a fellegekben járok. Ez a regény nagyon komoly érzelmeket vált ki belőlem, sőt elérte azt is, hogy Mollyt támogassam valamiben (pedig nem pont a kedvenc szereplőm). Már csak 230 oldal van hátra (mintha az nem lenne sok), de annyira kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni! Pláne, hogy még igen sok mindennek kellene történnie. Az az érdekes, hogy valahol látom, hogy a fő történetszál most kezd beindulni - most kezd igazán tétje lenni a dolgoknak, de eddig sem éreztem volna, hogy csak a vakvilágban lettünk volna. Fitz karakterfejlődéséhez elengedhetetlen volt ez a köztes idő. Közben lélekben búcsúzkodom a szereplőktől (bár tudom, hogy idővel néhányan visszatérnek).

Tervek


      

Úgy tűnhet, mintha hatalmas terveim lennének jövő hétre, de ez nem így van - mert ezek a könyvek feltételes módon szerepelnek itt.
A fő tervem ugyanis az, hogy a két aktuális olvasmányomat - a Marsbéli krónikákat és Az orgyilkos küldetését elolvassam. Az előbbi az nem nagy kihívás, mert viszonylag rövidke könyvről van szó, a nagyobb falat mindenképp Robin Hobb könyve lesz, de most eléggé belemerültem a történetbe.

Ha sikerül végeznek Robin Hobb könyvével, szeretném a "nagy négyes" (igen, így hívom azt a négy féltéglát, amit január-február óta olvasok - olvastam) következő tagját is olvasni, azaz folytatnám Dan Brown: Eredet könyvét. Ez a rövidebb a maradék kettőből, ezért hiszem, hogy előbb be is tudnám fejezni.

Emellett szeretném elkezdeni Cinda Williams Chima: Flamecaster regényét is, hogy elkezdhessem a felzárkózást ehhez a sorozathoz is.

Ha elolvastam a Marsbéli krónikákákat, Brandon Hackett: Xeno könyvének szeretnék nekiállni, ami a következő könyvtári könyvem. Mivel van pár itthon, nem szeretném elhanyagolni ezek olvasását sem. 

Nos, ennyi lett volna a hétvégi olvasónapló! Legyen szépséges hétvégéd! :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése