"Csak igazat mondhatott, mert Ronan is mindig igazat mondott. Azonban úgy érezte, hogy ez volt a legigazságtalanabb szabály, mert Ronan bármikor álmodhatott magának egy új igazságot, míg neki meg kellett maradnia annál az egynél, amiben élt."
Egy elbűvölő történet Maggie Stiefvaterből Opal, Ronan és Adam szereplésével.
Figyelem. Ez a bejegyzés spoilereket tartalmaz a teljes Hollófiúk sorozatra! Aki nem olvasta még, de szeretné, az először olvassa el azt a gyönyörűséget, s utána térjen vissza. Kivéve, ha nem zavarnak a spoilerek.
2015-ben ismerkedtem meg Maggie Stiefvater Hollófiúk sorozatával, ami szerelem volt első olvasásra. Még abban az évben elolvastam az első három részt, és izgatottan vártam az utolsó kötetet. A Hollókirály pedig nem okozott csalódást – főleg a kedvenceim szempontjából. Ez 2016-ban volt, azóta pedig egy örökkévalóság telt el (jó, csak úgy érződik) a csodálatos bónusznovella, az Opal megjelenéséig.
Ez a 38 oldalas történet a Hollókirály utáni pár hónap eseményeit dolgozza fel Opal, Ronan álomlánya, szemszögéből. Ugyan ez csupán egy novella, azonban bőven van mit beszélnünk róla. Kezdjük először is a történettel, mert még az lesz a legrövidebb rész.
Ugyebár Opal kalandjait követhetjük – megtudhatjuk, miként látja ő Ronant, Adamet, a Cabeswatert, valamint a való világot, amibe került. Mivel a lány nem tud különbséget tenni egyes dolgok fontossága miatt, így jó pár jelentős esemény úgy került bele a novellába, mint „egy átlagos nap”. Itt a „jelentős esemény” alatt azokat a történéseket értem, amelyek a Ronan-trilógiára vetítenek elő. Például a „hölgy” megjelenése, illetve hogy Ronan miként próbálja megálmodni az új Cabeswatert.
Opal narrátorként számomra pozitív meglepetés volt. A Hollófiúk sorozatban nem igazán ismertem meg őt, így semleges szereplő volt számomra. Itt azonban az ő szemszögéből láthattam mindent, megismerhettem a gondolatait, és ezáltal őt is, így már sokkal közelebb áll hozzám. Ahogy igyekszik elsajátítani a világunk szabályait, az mérhetetlenül édes. Viszont megtudhattuk az ő szemszögéből azt is, hogy ő miként élte meg Ronan látogatásait az álomvilágban. Elsősorban emiatt igazi hősként tekintek a kislányra.
Ugyan Opal kalandjait követtük nyomon, nekem három fő okom volt, amiért annyira vártam, hogy olvashassam: Adam, Ronan és a kettejük kapcsolatának alakulása. És ezen a fronton megkaptam mindent, amire csak vágytam – sőt, még többet is!
Végre bátran kijelenthetem, hogy egy egészséges kapcsolatról olvashattam. Imádom, hogy egyedül is gyógyulnak, de mindig ott vannak egymásnak, mikor valamelyiküknek szüksége van a másikra. Annyira gyönyörűséges, ahogy bánnak egymással!
És innentől spoileres lesz minden a novellára nézve – hiszen Adam és Ronan kapcsolatának elemzéséhez nem lehet nem példákat hozni.
Számomra az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy miként bírja a kapcsolatuk Adam álmait (azaz, hogy elmehessen Henriettából főiskolába). Ennek a pontnak a kezelése kritikus szempont volt, mert sokat elárul a kapcsolatuk dinamikájáról. A fandom többsége – velem együtt – úgy gondolta, hogy Ronan támogatni fogja Adamet a céljai elérésében, még ha ez abban is nyilvánul meg, hogy nem tartja őt vissza. És így is történt.
Két nagyon fontos jelenetet kaptunk ezzel a témával kapcsolatban. Az egyik abból állt, hogy Adamet (valószínűleg) nem vették fel az első választott helyére, és ezért már a legrosszabbra készült, és teljesen feldúltan érkezett meg Ronanhez, aki próbálja őt nyugtatni.
Ennek a jelenetnek a befejezése ráadásul nem csak ebből a szempontból volt jelentős, hanem megmutatta, hogy Adam karaktere mekkora fejlődésen ment keresztül, mióta együtt vannak Ronannel. Mikor ugyanis kirontott a házból, odavetette Ronannek, hogy „Nem várom el tőled, hogy törődj ezzel”, majd abban a pillanatban rájött, hogy ez mennyire igazságtalan, és bocsánatot kért. Mármint az Adam, akivel a Hollófiúkban találkoztunk sokkal dacosabb volt, és nem szokott visszakozni. Ráadásul a tény, hogy ez az a kijelentés, ami kijózanította?! Ez mutatja, hogy Adam tisztában van azzal, hogy Ronan igen is törődik mindennel, ami vele kapcsolatos, és ezt már el is fogadja. Persze tudjuk, hogy Ronan volt, akitől valaha is önként elfogadott bármit, de a mögötte lévő törődést nem vette fel ennyire Adam.
Visszatérve a főiskolára. A másik jelenet már a novella végén található, mikor Ronanről kiderül, hogy valami gond van. Nem sokkal előtte elhangzott Adamtől már egy olyan vallomás, hogy „Nem akarok elmenni, de ugyanakkor akarok is”, itt azonban kijelentette, hogy „nem megyek, ha ez nem múlik el.” Már ez a kijelentés is jelentős, hiszen négy köteten keresztül Adam számára ez volt a nagy álom, és most Ronan épsége kedvéért feladná ezt (még ha ideiglenesen is).
De nem emiatt emeltem ki ezt a pillanatot, hanem Ronan válasza miatt: „… de mész.” Ebből a mondatból tökéletes kiderült, hogy a fiú nem akarja, hogy Adam bármiért is lemondjon az álmairól – még ha csak ideiglenesen is. Ez nálam hatalmas plusz pont a kapcsolatuknak.
Már az első négy részben is kaphattunk betekintést Ronan törékeny oldalába, azonban azokat egyfelől csak Gansey láthatta, másfelől pedig nagyon elszórtan, és inkább csak utalgatás szintjén kerültek elő. Itt a novellában viszont több alkalommal is tanúi lehettünk annak, hogy mekkora hatással voltak Ronanre az elmúlt időszak történései.
Ez az ő karakterének árnyalásában is fontos volt, de az Adammel való kapcsolata szempontjából is. Kezdjük azzal, hogy nekem darabokra törte a szívem mindez, amit Maggie beleírt a novellába.
Beszélhetnénk erről a pillanatról? Eddig a pillanatig elsősorban azt mutatta be Maggie, hogy mennyire szenvedélyes néha a fiúk kapcsolata, ez azonban egy sokkal mélyebb köteléket mutatott be köztük. Először is, itt megmutatkozott, hogy Ronan igenis érzékeny, és mélységesen megviselték a történtek. Másfelől viszont már olyan közeli kapcsolatba került Adammel, hogy eléggé megbízik benne, hogy neki is megmutassa a sebezhetőségét.
Spoileres rész vége.
Összességében nagyon örültem, ahogy Maggie Ronan és Adam szerelmét ábrázolta, mert minden benne volt, ami egy működőképes és egészséges kapcsolathoz szükségeltetik. Egyedül is megállják a helyüket, azonban együtt tökéletesen kiegészítik egymást. Emellett mindketten szeretnék a másikat boldoggá tenni, és tiszteletben tartják egymás kívánságát. Mérhetetlenül boldog vagyok, és reménnyel tölt el a jövőre nézve.
Amit még ki szerettem volna emelni az Opal és Adam kapcsolata. Azt már tudtuk a Hollókirályból is, hogy Ronan és Opal közt különös kötelék van, hiszen a fiú álmodta meg őt, és folyton ott voltak egymásnak az álomvilágban. Adam viszont mondhatni új szereplő az életében. Azt kell mondanom, ez volt a novella legaranyosabb aspektusa. Opal ugyanis rajongva szereti Adamet – főleg, mikor a fiú különösen intenzív érzelmeket él át. Sokat gondolkodtam viszont arról, hogy Opal a saját benyomásai alapján szereti ennyire Adamet, vagy Ronan az érzelmeit is átörökítette a lányba, mikor megteremtette őt. Mert, ha ez utóbbi a helyzet, akkor Ronan piszkosul szerelmes Adambe. Mármint egyértelmű, hogy szerelmes belé, de ennek intenzitására nem nagyon láttunk még példát – és nem is fogunk, mivel Ronan nem épp a nagy romantikus gesztusokról híres; inkább álmodik egy kézkrémet… jó, nem megyek ebbe újból bele.
Mindent összevetve az Opal igazi megváltás volt számomra. Már nagyon hiányzott a Hollófiúk világa – főleg Adam és Ronan, így örülök, hogy betekintést nyerhettem abba, hogy miként telt számukra a sorozatzárót követő pár hónap. A fiúk kapcsolatának bemutatásán túl ez a novella remek felvezetőként is szolgál a következő trilógiára – a történetben ugyanis több előreutalás is található. A novellát minden Hollófiúk rajongónak ajánlom, mert egy kicsit sikerül betöltenie az űrt, amit a sorozat hagyott maga után. Most egy kicsit könnyebben bírom ki a következő trilógia érkezéséig.
2015-ben ismerkedtem meg Maggie Stiefvater Hollófiúk sorozatával, ami szerelem volt első olvasásra. Még abban az évben elolvastam az első három részt, és izgatottan vártam az utolsó kötetet. A Hollókirály pedig nem okozott csalódást – főleg a kedvenceim szempontjából. Ez 2016-ban volt, azóta pedig egy örökkévalóság telt el (jó, csak úgy érződik) a csodálatos bónusznovella, az Opal megjelenéséig.
Ez a 38 oldalas történet a Hollókirály utáni pár hónap eseményeit dolgozza fel Opal, Ronan álomlánya, szemszögéből. Ugyan ez csupán egy novella, azonban bőven van mit beszélnünk róla. Kezdjük először is a történettel, mert még az lesz a legrövidebb rész.
Ugyebár Opal kalandjait követhetjük – megtudhatjuk, miként látja ő Ronant, Adamet, a Cabeswatert, valamint a való világot, amibe került. Mivel a lány nem tud különbséget tenni egyes dolgok fontossága miatt, így jó pár jelentős esemény úgy került bele a novellába, mint „egy átlagos nap”. Itt a „jelentős esemény” alatt azokat a történéseket értem, amelyek a Ronan-trilógiára vetítenek elő. Például a „hölgy” megjelenése, illetve hogy Ronan miként próbálja megálmodni az új Cabeswatert.
Opal narrátorként számomra pozitív meglepetés volt. A Hollófiúk sorozatban nem igazán ismertem meg őt, így semleges szereplő volt számomra. Itt azonban az ő szemszögéből láthattam mindent, megismerhettem a gondolatait, és ezáltal őt is, így már sokkal közelebb áll hozzám. Ahogy igyekszik elsajátítani a világunk szabályait, az mérhetetlenül édes. Viszont megtudhattuk az ő szemszögéből azt is, hogy ő miként élte meg Ronan látogatásait az álomvilágban. Elsősorban emiatt igazi hősként tekintek a kislányra.
Ugyan Opal kalandjait követtük nyomon, nekem három fő okom volt, amiért annyira vártam, hogy olvashassam: Adam, Ronan és a kettejük kapcsolatának alakulása. És ezen a fronton megkaptam mindent, amire csak vágytam – sőt, még többet is!
Végre bátran kijelenthetem, hogy egy egészséges kapcsolatról olvashattam. Imádom, hogy egyedül is gyógyulnak, de mindig ott vannak egymásnak, mikor valamelyiküknek szüksége van a másikra. Annyira gyönyörűséges, ahogy bánnak egymással!
És innentől spoileres lesz minden a novellára nézve – hiszen Adam és Ronan kapcsolatának elemzéséhez nem lehet nem példákat hozni.
Számomra az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy miként bírja a kapcsolatuk Adam álmait (azaz, hogy elmehessen Henriettából főiskolába). Ennek a pontnak a kezelése kritikus szempont volt, mert sokat elárul a kapcsolatuk dinamikájáról. A fandom többsége – velem együtt – úgy gondolta, hogy Ronan támogatni fogja Adamet a céljai elérésében, még ha ez abban is nyilvánul meg, hogy nem tartja őt vissza. És így is történt.
Két nagyon fontos jelenetet kaptunk ezzel a témával kapcsolatban. Az egyik abból állt, hogy Adamet (valószínűleg) nem vették fel az első választott helyére, és ezért már a legrosszabbra készült, és teljesen feldúltan érkezett meg Ronanhez, aki próbálja őt nyugtatni.
Ennek a jelenetnek a befejezése ráadásul nem csak ebből a szempontból volt jelentős, hanem megmutatta, hogy Adam karaktere mekkora fejlődésen ment keresztül, mióta együtt vannak Ronannel. Mikor ugyanis kirontott a házból, odavetette Ronannek, hogy „Nem várom el tőled, hogy törődj ezzel”, majd abban a pillanatban rájött, hogy ez mennyire igazságtalan, és bocsánatot kért. Mármint az Adam, akivel a Hollófiúkban találkoztunk sokkal dacosabb volt, és nem szokott visszakozni. Ráadásul a tény, hogy ez az a kijelentés, ami kijózanította?! Ez mutatja, hogy Adam tisztában van azzal, hogy Ronan igen is törődik mindennel, ami vele kapcsolatos, és ezt már el is fogadja. Persze tudjuk, hogy Ronan volt, akitől valaha is önként elfogadott bármit, de a mögötte lévő törődést nem vette fel ennyire Adam.
Visszatérve a főiskolára. A másik jelenet már a novella végén található, mikor Ronanről kiderül, hogy valami gond van. Nem sokkal előtte elhangzott Adamtől már egy olyan vallomás, hogy „Nem akarok elmenni, de ugyanakkor akarok is”, itt azonban kijelentette, hogy „nem megyek, ha ez nem múlik el.” Már ez a kijelentés is jelentős, hiszen négy köteten keresztül Adam számára ez volt a nagy álom, és most Ronan épsége kedvéért feladná ezt (még ha ideiglenesen is).
De nem emiatt emeltem ki ezt a pillanatot, hanem Ronan válasza miatt: „… de mész.” Ebből a mondatból tökéletes kiderült, hogy a fiú nem akarja, hogy Adam bármiért is lemondjon az álmairól – még ha csak ideiglenesen is. Ez nálam hatalmas plusz pont a kapcsolatuknak.
Már az első négy részben is kaphattunk betekintést Ronan törékeny oldalába, azonban azokat egyfelől csak Gansey láthatta, másfelől pedig nagyon elszórtan, és inkább csak utalgatás szintjén kerültek elő. Itt a novellában viszont több alkalommal is tanúi lehettünk annak, hogy mekkora hatással voltak Ronanre az elmúlt időszak történései.
Ez az ő karakterének árnyalásában is fontos volt, de az Adammel való kapcsolata szempontjából is. Kezdjük azzal, hogy nekem darabokra törte a szívem mindez, amit Maggie beleírt a novellába.
„Ronan szülei régi hálószobája előtt állt, egyik kezében egy kazettát tartott, másikat pedig ökölbe szorította. Már néhány perce ott állt, mire Adam felmászott a lépcsőn. Adam kivette a kazettát Ronan kezéből, összefűzte ujjait a fiúéval. A rejtőzködő Opal egy pillanatra azt hitte, csókolózni fognak, azonban Ronan Adam nyakába fúrta az arcát, Adam pedig a fiú fejére hajtotta fejét, és sokáig nem mozdultak.”
Spoileres rész vége.
Összességében nagyon örültem, ahogy Maggie Ronan és Adam szerelmét ábrázolta, mert minden benne volt, ami egy működőképes és egészséges kapcsolathoz szükségeltetik. Egyedül is megállják a helyüket, azonban együtt tökéletesen kiegészítik egymást. Emellett mindketten szeretnék a másikat boldoggá tenni, és tiszteletben tartják egymás kívánságát. Mérhetetlenül boldog vagyok, és reménnyel tölt el a jövőre nézve.
Amit még ki szerettem volna emelni az Opal és Adam kapcsolata. Azt már tudtuk a Hollókirályból is, hogy Ronan és Opal közt különös kötelék van, hiszen a fiú álmodta meg őt, és folyton ott voltak egymásnak az álomvilágban. Adam viszont mondhatni új szereplő az életében. Azt kell mondanom, ez volt a novella legaranyosabb aspektusa. Opal ugyanis rajongva szereti Adamet – főleg, mikor a fiú különösen intenzív érzelmeket él át. Sokat gondolkodtam viszont arról, hogy Opal a saját benyomásai alapján szereti ennyire Adamet, vagy Ronan az érzelmeit is átörökítette a lányba, mikor megteremtette őt. Mert, ha ez utóbbi a helyzet, akkor Ronan piszkosul szerelmes Adambe. Mármint egyértelmű, hogy szerelmes belé, de ennek intenzitására nem nagyon láttunk még példát – és nem is fogunk, mivel Ronan nem épp a nagy romantikus gesztusokról híres; inkább álmodik egy kézkrémet… jó, nem megyek ebbe újból bele.
Mindent összevetve az Opal igazi megváltás volt számomra. Már nagyon hiányzott a Hollófiúk világa – főleg Adam és Ronan, így örülök, hogy betekintést nyerhettem abba, hogy miként telt számukra a sorozatzárót követő pár hónap. A fiúk kapcsolatának bemutatásán túl ez a novella remek felvezetőként is szolgál a következő trilógiára – a történetben ugyanis több előreutalás is található. A novellát minden Hollófiúk rajongónak ajánlom, mert egy kicsit sikerül betöltenie az űrt, amit a sorozat hagyott maga után. Most egy kicsit könnyebben bírom ki a következő trilógia érkezéséig.
Könyv adatai
Eredeti cím: Opal (2018)
Kiadó: Scholastic
Oldalszám: 38
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése