2018. március 31., szombat

Soman Chainani: Jótett helyébe

"Nem tervezhetjük meg a mesénket, ahogy azt sem tervezhetjük meg, hogy kibe szeretünk bele."

Sorozat: Jók és Rosszak Iskolája #3

Sophie ​és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen.
Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt.
Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak.


A Jók és Rosszak Iskolája története lassan a végéhez közeledik, ám előtte még vár ránk egy izgalmas történet Soman Chainani tollából. Agatha és Sophie visszatérnek, hiszen a meséjük még korántsem ért véget. Tartsatok a Bllogturné Klub három tagjával március 31. és április 4. között. Ha részt vesztek a nyereményjátékunkban, akkor megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Már régóta vártam, hogy olvashassam Soman Chainani Jók és rosszak iskolája első trilógiájának befejező kötetét, mivel kíváncsi voltam, miként záródik Agatha és Sophie meséje. Az eddigi részek után bizakodtam egy hasonló sorozatzáróban, mint az első rész volt. A befejezés azonban számomra nem lett akkora happy end, mint szerettem volna.

Ezért pedig a karakterek okolhatók. Azokra a szereplőkre, akiknek régen annyira drukkoltam, néha rá sem ismertem. Ebben a részben érződtek a karakterek madzagai, amikkel a szerző mozgatta őket. Ugyanis most is a történet (és főleg a plusz oldalszámok) érdekében olyan döntéseket hoztak a főhősök, amik az addigi személyiségükkel szembement. Ez főleg Sophiet érintette, aki ebben a kötetben olyan volt, mintha disszociatív zavarai lettek volna. A lányt egyébként tényleg nehéz hova tenni. Egy darabig megértettem, hogy küszködik a társadalmi elvárásokkal szemben, és próbál megfelelni a „jó” ideáljának. Egy ponton azonban átfordult irracionálisba a viselkedése – ez történik, mikor az író még egy lapáttal rátesz valamire, amire nem kéne, és ezzel a karakter által bemutatott üzenetet teszi semmissé. Mert mire figyelsz? Arra, hogy Sophie a derült égből változtatja meg a viselkedését. Mire kéne figyelni? Hogy a társadalmi elvárások milyen hatással vannak az egyénre.

Vele ellentétben Agathat imádtam végig! Ő mindig is a kedvenc szereplőm volt, akinek a karakterfejlődését a második rész árnyékolta be anno. Most azonban ismét tündökölhetett, még ha háttérbe is szorították kissé a többiek. Ő egy erős karakter, aki komoly áldozatokat hozott már a sorozat egésze során. Nagyon átérezhető volt az önértékelési gondja, majd a szívem szakadt meg érte.
A másik nagy bánatom az egészségtelen kapcsolatok ábrázolásához kötődik. Az Iskolamester és Sophie kapcsolata érzelmileg bántalmazó volt, és soha, egyetlen szóval sem kiemelve, hogy ez káros; teljesen természetesen lett kezelve, pedig nem volt az. Agatha és Tendros is valamilyen szinten csalódást okoztak, de ők idővel jobbak lettek, így lassan visszatért az irántuk érzett rajongásom is.

A másik egészségtelen kapcsolat Sophie-é és Agatha-é volt, ami mostanra a toxikus barátság kategóriájába beleesett. Egyébként ez a legnagyobb csalódásom oka: az a két lány barátsága mára már a múlté lett. Nézzük csak – kihasználás, elárulás, hazugság, kommunikáció hiánya… soroljam? Borzalmas volt olvasni az egészet, azonban volt egy jelenet, ami a legnagyobb vörös zászló volt mind közül.

Spoileres bekezdés jön.

Felvázolom a helyzetet, és gondoljátok végig, hogy a valóságban ti mit tettetek volna. Sophienak ugyebár Tendros az „igaz szerelme”, és ugyebár féltékeny Agathara, amiért ő lenyúlta előle. Nos, ebben a részben azt ajánlja fel, hogy segít a jónak, ha cserébe Agatha megengedi, hogy megpróbálkozzon Tendrosnál. Agatha, aki a nagyobb jó érdekében (és a saját önbizalomhiányának köszönhetően) belemegy ebbe, utána kénytelen végignézni, hogy Sophie úgy akaszkodik Tendrosra, mintha az élete múlna rajta. Illetve többször is beszélget a két lány egymással, ahol is Sophie többször is rájátszik a másik lány gyengeségére, és kihangsúlyozza, hogy ő mennyivel jobb lenne Agathanál, hogy a lány nem is való királynőnek, csak ártana, stb.
Spoiler vége.


Őszinte leszek, én nagyon felhúztam magam ezen a részen, mert ezt hogy gondolhatta komolyan Soman Chainani? Eddig is már rezgett a léc, de az, hogy érzelmileg bántalmazza a legjobb barátját?! Ó, és természetesen fel sem merül senkiben, hogy ezt megbeszéljék valaha, simán elfogadják, hogy „ilyen a természete”. Még most is felbosszant, hogy ilyet bennhagyott az író a könyvben – és persze mindez csak a konfliktusért meg a drámáért volt benne, de ismételten eltúlozta ezt, és átlépett egy olyan határt, ahonnan maximum nagyon alapos megbeszéléssel és hosszas bizonyítással lehetne visszatérni. Nem pedig úgy, hogy semmi beszélgetéssel el van felejtve minden, és kész. Ez nem racionális, és rossz üzenetet hordoz.

Ennek ellenére még mindig megvoltak azok az elemek, amik elérték anno, hogy rajongjak a sorozatért – a tündérmesék megjelenése, a varázslatosság, a mellékszereplők egy része. Maga a történet is elég izgalmasnak bizonyult: fordulatos volt, és nagyon olvastatta magát. A szerző igyekezett néha sokkolni is az olvasókat, ami nem feltétlenül sült el úgy, ahogy számította. Mármint volt meglepetés abban, amit tett, de legtöbbször nem a régi mesehősök foglalkoztattak, hanem azok, akikhez itt kötődni kezdtem.

Mindent összevetve a Jótett helyébe egy izgalmakban gazdag sorozatzáró volt, ami mégis kissé keserű szájízt hagyott maga után. A szereplők és a köztük lévő kapcsolat olyan irányba ment, ami előtt értetlenül állok. A történet volt, ami végül megmentette ezt a zárórészt, bár ezért jó pár olyan elemet fel kellett áldozni, amit korábban szerettem a sorozatban. Ettől függetlenül adok egy esélyt a következő trilógiának is, hátha ismét visszatér abba a kerékvágásba, ami anno azt eredményezte, hogy rajongója legyek.



Könyv adatai
Eredeti cím: The Last Ever After (2015)
Kiadó: Twister Media (2017)
Oldalszám: 766

Nyereményjáték


Mivel a sorozat a mesék világába kalauzol el minket, ezért a mostani játékunkban is mesefeldolgozásokkal fogtok találkozni. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, és a ti dolgotok lesz kitalálni, melyik regényről is van szó. Írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába a könyv címét (az író nevét nem kell megadni, de aki szeretné, nyugodtan megteheti). A helyesen válaszolók között a Jótett helyében egy példányát fogjuk kisorsolni. Sok sikert!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk

a Rafflecopter giveaway

További állomások


03.31 Always Love a Wild Book
04.02 CBooks
04.04 Dreamworld

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése