"– Te vagy a lány az álmaimból – mondta Eli, és az arckifejezése megenyhült. – Mindenben téged látlak. Minden éjszaka."
Sorozat: Akkordél Akadémia #3
Porka Evergím harmadikos az Akkordél Akadémián, és nincs más vágya, mint egyedül maradni a barátjával, Eli Bookerrel, de a sors szó szerint távol tartja őket egymástól. Porka ugyanis Rémálom, aki be tud lépni Eli álmaiba, hogy figyelmeztető jeleket találjon a jövő értelmezéséhez, de egy ősi átok szerint, ha igaz szerelem bontakozik ki közöttük, az tragédiához vezet. Porka és Eli vállalná a kockázatot, ám a hatalom másképp gondolja: kísérőt jelölnek ki melléjük, aki vigyáz, hogy a kapcsolatuk szigorúan plátói maradjon.
Ha ez nem lenne elég, a Mágusfajták Rendkívüli Hírszerzési Alosztálya (az M.R.H.A.) megbízza őket, hogy az álomlátó kötelékükre támaszkodva segítsenek megtalálni a fekete mágiának a mágusfajták által ismert legnagyobb hatalmú tárgyát. Az Animus Mortem feltámasztja a holtakat, de az élők lelkének kiszívása útján… így hollétének kinyomozása valóban élet-halál kérdése.
Hogy még rosszabb legyen a helyzet, Porka egyik barátját gyilkossággal vádolják, és az illető számít rá, hogy Porka tisztázza.
Porkának túl sok álma, túl sok feladata van, túl sokan ellenőrzik, mit csinál, ám egy Rémálom ritkán engedelmeskedik a játékszabályoknak. Átok és kísérő ide vagy oda, neki mélyre kell hatolnia Eli álmaiban, ha ki akarja deríteni az igazságot, és meg akarja találni a módját, hogyan legyenek végre igazán együtt!
A rémálmok élete sosem volt épp leányálom. Az Akkordél Akadémia sorozat utolsó részében azonban minden eddiginél komolyabb problémákkal kell Porkának szembe néznie. A Blogturné Klub 2016. november 29-e és december 4-e között egy blogturné keretében búcsúzik a sorozattól, amelyet, ha ti is követtek, megnyerhetitek Mindee Arnett: The Nightmare Charade - A Rémálom-rejtvény könyvét a Könyvmolyképző kiadó felajánlásával.
Tavaly ismerkedtem meg Mindee Arnettel, mikor is bepróbálkoztam az Akkordél Akadémia sorozat első kötetével. A kapcsolatunk nem volt felhőtlen (khm, kliséhadak és a tény, hogy úgy éreztem, a Hex Hallt olvasom újra), de azért kellemes kikapcsolódást nyújtott. A második rész volt az idei évem első olvasmánya, és nagyon bejött, mert egy érdekes irányt vett a sorozat, és már nem hasonlítgattam a Hex Hallhoz. Most pedig elérkezett az utolsó rész is, így ideje búcsút inteni egy újabb sorozatnak.
Elég vegyes érzelmeim vannak ezzel a résszel kapcsolatban. Az eleje szerintem borzalmas volt, unalmas, vontatott, úgyhogy elég idegőrlő volt olvasni, hiszen mégiscsak egy zárókötetről beszélünk. Aztán szerencsére 30-40%-nál elkezdtek pörögni az események, és teljesen belefeledkeztem. Ennek köszönhetően adtam végül neki négy csillagot.
De nézzük, mi is történt ebben a kötetben? Az írónő továbbra is igen komoly témákat boncolgat paranormális köntösbe bújtatva: ismét előkerült a rasszizmus és az előítélet kérdése, emellett viszont a szabadságról is szó esett. Persze ezek túl komoly szerepet nem kapnak, de értékelem, hogy az írónő igyekszik mélyebb gondolatokat is átadni a regényével.
A történettel kapcsolatban már említettem, hogy gondjaim akadtam. Itt is előkerült az, ami miatt leszoktam a tini-nyomozós regényekről: miszerint csak ők képesek megoldani egy rejtélyt, senki más nem elég kompetens erre a feladatra. Illetve, hogy a felnőttek minden ok nélkül olyan információkat osztanak meg a főszereplőkkel, amikhez semmi közük. Nem szeretem ezt a történetelemet, mert teljesen irreális. Ezt leszámítva azonban akadtak nagyon kemény fordulatok is, amelyek teljesen megleptek. Ezeknek köszönhetően tudok pozitívan nyilatkozni erről a zárókötetről.
A szereplők ebben a részben már nem igazán változtak, sokkal inkább a köztük lévő kapcsolatok alakultak. Porka és Eli párosa nekem picit elvesztette a varázsát az előző kötetben, itt azonban több aranyos jelenetük is akadt. A Rémálom-rejtvény leginkább arra szolgált, hogy megmutassa, milyen erős a két szereplő közti kötelék, és ezt, ha nagyon romantikus akarok lenni, meg is valósította. Jó, nekem személy szerint elég felelőtlennek tűnt néhány döntésük és lépésük. De hát tudjátok, az én kedvencem Paul volt már a Rémálom-dilemmában is. Az írónő az ő karakterét tette legemberibbé, és tudom, hogy problémás fiú, ám mégis több lélek akadt benne, mint a többiekben. Örültem volna, ha Porka valamilyen furcsa okból kifolyólag őt választotta volna, még ha az is elég irreális lett volna. A shipper szívem azonban nem nyugszik.
A főgonoszról nem igazából beszéltem az előző részek értékelésénél, pedig ő az egyetlen összekötője a sorozatnak. Nem tudom, ti miként vagytok/lesztek vele, de nekem annyira olyan érzésem volt, mintha Voldemortról olvastam volna (csak más köntösben, és leszámítva a szeretni tudás képességét). Ez egyfelől bók, mert valóban egy veszélyes, igazán gonosz karaktert sikerült az írónőnek kitalálni, másfelől azonban nem túl eredeti.
Mindent összevetve az Akkordél Akadémia sorozat egy könnyed és pörgős történet, amelynek a legnagyobb előnyei a morális leckék paranormális világba való ültetése és a karakterei. Nem mondhatnám, hogy a legeredetibb történet, olvashattunk már jó pár hasonló struktúrájú és kivitelezésű sztorit, mégis nem érzem úgy, hogy ne lenne helye. Az olvasásélmény, amit kaptam tőle számomra elég ahhoz, hogy a jövőben újraolvasós legyen, ami a legnagyobb dicséret, amit ennek a sorozatnak adhatok.
Elég vegyes érzelmeim vannak ezzel a résszel kapcsolatban. Az eleje szerintem borzalmas volt, unalmas, vontatott, úgyhogy elég idegőrlő volt olvasni, hiszen mégiscsak egy zárókötetről beszélünk. Aztán szerencsére 30-40%-nál elkezdtek pörögni az események, és teljesen belefeledkeztem. Ennek köszönhetően adtam végül neki négy csillagot.
De nézzük, mi is történt ebben a kötetben? Az írónő továbbra is igen komoly témákat boncolgat paranormális köntösbe bújtatva: ismét előkerült a rasszizmus és az előítélet kérdése, emellett viszont a szabadságról is szó esett. Persze ezek túl komoly szerepet nem kapnak, de értékelem, hogy az írónő igyekszik mélyebb gondolatokat is átadni a regényével.
A történettel kapcsolatban már említettem, hogy gondjaim akadtam. Itt is előkerült az, ami miatt leszoktam a tini-nyomozós regényekről: miszerint csak ők képesek megoldani egy rejtélyt, senki más nem elég kompetens erre a feladatra. Illetve, hogy a felnőttek minden ok nélkül olyan információkat osztanak meg a főszereplőkkel, amikhez semmi közük. Nem szeretem ezt a történetelemet, mert teljesen irreális. Ezt leszámítva azonban akadtak nagyon kemény fordulatok is, amelyek teljesen megleptek. Ezeknek köszönhetően tudok pozitívan nyilatkozni erről a zárókötetről.
A szereplők ebben a részben már nem igazán változtak, sokkal inkább a köztük lévő kapcsolatok alakultak. Porka és Eli párosa nekem picit elvesztette a varázsát az előző kötetben, itt azonban több aranyos jelenetük is akadt. A Rémálom-rejtvény leginkább arra szolgált, hogy megmutassa, milyen erős a két szereplő közti kötelék, és ezt, ha nagyon romantikus akarok lenni, meg is valósította. Jó, nekem személy szerint elég felelőtlennek tűnt néhány döntésük és lépésük. De hát tudjátok, az én kedvencem Paul volt már a Rémálom-dilemmában is. Az írónő az ő karakterét tette legemberibbé, és tudom, hogy problémás fiú, ám mégis több lélek akadt benne, mint a többiekben. Örültem volna, ha Porka valamilyen furcsa okból kifolyólag őt választotta volna, még ha az is elég irreális lett volna. A shipper szívem azonban nem nyugszik.
A főgonoszról nem igazából beszéltem az előző részek értékelésénél, pedig ő az egyetlen összekötője a sorozatnak. Nem tudom, ti miként vagytok/lesztek vele, de nekem annyira olyan érzésem volt, mintha Voldemortról olvastam volna (csak más köntösben, és leszámítva a szeretni tudás képességét). Ez egyfelől bók, mert valóban egy veszélyes, igazán gonosz karaktert sikerült az írónőnek kitalálni, másfelől azonban nem túl eredeti.
Mindent összevetve az Akkordél Akadémia sorozat egy könnyed és pörgős történet, amelynek a legnagyobb előnyei a morális leckék paranormális világba való ültetése és a karakterei. Nem mondhatnám, hogy a legeredetibb történet, olvashattunk már jó pár hasonló struktúrájú és kivitelezésű sztorit, mégis nem érzem úgy, hogy ne lenne helye. Az olvasásélmény, amit kaptam tőle számomra elég ahhoz, hogy a jövőben újraolvasós legyen, ami a legnagyobb dicséret, amit ennek a sorozatnak adhatok.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Nightmare Charade (2015)
Kiadó: Könyvmolyképző (2016)
Oldalszám: 412
Az alternatív befejezésről (Spoilerek, spoilerek mindenhol!)
Mindee Arnett írt egy alternatív befejezést is (ezt IDE kattintva elolvashatjátok), amely onnan indul, hogy Porka leszúrta Elit.
Ebben a befejezésben Paul döntése okozza az eltérést, ugyanis míg az eredeti történetben a drágám kiállt Porkáék mellett, és hősi halált halt (ezt nem fogom tudni feldolgozni, hogy pont a kedvenc szereplőmet kellett megölnie az írónőnek - még ha így vissza is adta a szabadságát), itt csatlakozik Velőhöz, és közösen elhagyják a barlangot még mielőtt megérkeznének Szelénáék.
Eli ebben az esetben is túléli szúrást, Porka azonban olyan komoly bűntudattal küzd, hogy képtelen szembenézni vele. Ehelyett Corvusszal elhagyja az iskolát, hogy Velő nyomára akadjon. Ennek a befejezésnek a szépsége abban rejlik, hogy elég nyitott, ráadásul az utolsó mondatok annyira megrázóak.
"És most, hogy elhagytam az irodát, és visszaindultam a szobámba, hogy összepakoljak, tudtam, hogy biztonságban leszek. A távolság talán megnöveli a szerelmet, de az is biztos, hogy életben tartja őt (Eli-t). Eléggé szerettem ahhoz, hogy távol maradjak tőle.
Ha megtehetem... örökké."
Előfordult már veled, hogy olvasás közben elgondolkodtál, kik lennének a tökéletes színészek, hogy megformálják a kedvenc szereplőidet? Az Akkordél Akadémia sorozat kapcsán az írónő is eljátszadozott a lehetőséggel, és ki is választotta a saját színészgárdáját. A ti feladatotok az lesz, hogy a kép alapján kitaláljátok, melyik karaktert testesíti meg az adott színész/színésznő, és a helyes választ beírjátok a rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtők között kisorsolunk egy példányt Mindee Arnett The Nightmare Charade - A Rémálom-rejtvény könyvéből.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
11.28. Always Love a Wild Book
11.30. Deszy könyvajánlója
12.02. Sorok között
12.04. Dreamworld
Az alternatív befejezésről (Spoilerek, spoilerek mindenhol!)
Mindee Arnett írt egy alternatív befejezést is (ezt IDE kattintva elolvashatjátok), amely onnan indul, hogy Porka leszúrta Elit.
Ebben a befejezésben Paul döntése okozza az eltérést, ugyanis míg az eredeti történetben a drágám kiállt Porkáék mellett, és hősi halált halt (ezt nem fogom tudni feldolgozni, hogy pont a kedvenc szereplőmet kellett megölnie az írónőnek - még ha így vissza is adta a szabadságát), itt csatlakozik Velőhöz, és közösen elhagyják a barlangot még mielőtt megérkeznének Szelénáék.
Eli ebben az esetben is túléli szúrást, Porka azonban olyan komoly bűntudattal küzd, hogy képtelen szembenézni vele. Ehelyett Corvusszal elhagyja az iskolát, hogy Velő nyomára akadjon. Ennek a befejezésnek a szépsége abban rejlik, hogy elég nyitott, ráadásul az utolsó mondatok annyira megrázóak.
"És most, hogy elhagytam az irodát, és visszaindultam a szobámba, hogy összepakoljak, tudtam, hogy biztonságban leszek. A távolság talán megnöveli a szerelmet, de az is biztos, hogy életben tartja őt (Eli-t). Eléggé szerettem ahhoz, hogy távol maradjak tőle.
Ha megtehetem... örökké."
Nyereményjáték
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
További állomások
11.28. Always Love a Wild Book
11.30. Deszy könyvajánlója
12.02. Sorok között
12.04. Dreamworld
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése