"Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy. A tündérek körében, legyenek alacsonyabb rangúak vagy főtündérek, erős kézre van szükség. Túl erősek vagyunk és a halhatatlanságunk miatt túl unottak ahhoz, hogy bármi más féken tartson bennünket."
Sorozat: Tüskék és rózsák udvara #1
Amikor a tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, nyomban egy másik szörnyeteg bukkan fel, hogy jóvátételt követeljen tőle. Magával hurcolja a lányt egy baljós és mágikus vidékre, amit ő csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden hazugságot és figyelmeztetést, amit korábban a tündérek veszedelmes világáról hallott. Azonban a birodalom felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és a lánynak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Sarah J. Maasról már az Üvegtrón sorozatánál kiderült, hogy hatalmas mesemondó, aki szereti a megszokott történeteket újraírni. Az ACoTar külföldön már meghódította az írónő rajongóit, így most itt az idő, hogy nálunk is megismerjétek Feyre, Tamlin, Rhys, Lucien és a többiek történetét, a Szépség és a Szörnyeteg egy új feldolgozásában.
Tartsatok velünk, mert az értékelések mellett érdekességeket tudhattok meg a regényről, illetve egy kilenc állomásos “próbán” bizonyíthatjátok a rátermettségeteket, a három legügyesebb és legszerencsésebb pedig a könyv egy-egy példányával lehet gazdagabb!
Sarah J. Maas az egyik legnépszerűbb YA (és NA) fantasy írónő, minden könyvét nagyon komoly hype veszi körbe. Már én is próbálkoztam az Üvegtrón sorozatával korábban, de az eléggé a várakozások alatt maradt, így nem folytattam. Viszont muszáj volt bepróbálnom a Tüskék és rózsák udvarát, mivel egyrészt Szépség és a szörnyeteg az alapja, másrészt NA fantasy.
Alapvetően sokkal jobban tetszett ez a regény az Üvegtrónnál, viszont ismét a túl magas hype miatt nem ért fel teljesen az elvárásaimhoz, így nem vált olyan hatalmas szerelemmé, mint válhatott volna (persze, azért volt más ok is erre, de az elvárásokhoz vezetném vissza az eredeti problémát). Ettől függetlenül látom, hogy ez a sorozat nagyon erős, összetett és alaposan átgondolt, aminek be fog érni a gyümölcse. De nézzük is meg közelebbről.
Az Üvegtrónhoz hasonlóan a Tüskék és rózsák (továbbiakban ACOTAR) is egy klasszikus tündérmesén, A Szépség és a szörnyeteg történetén alapszik. Habár ennél a regénynél jobban észrevehető a hasonlóság, mint a másik sorozatnál, itt is elég lazán kezeli az írónő ezt a kapcsolatot. Néhány elem átkerült, de teljesen más irányt vett ez a történet, mint az eredetije. Tetszett, hogy nem ragaszkodott szorosan az alaptörténethez, hogy mert kísérletezni, mert így egy sokkal komplexebb történetet alkotott.
Az egyik kedvenc elemem, hogy az ACOTAR sokkal sötétebb lett az eredetinél – a könyvben ugyanis többször is gyilkolnak a szereplők, ráadásul folyamatosan Feyre veszélynek van kitéve, hiszen ő nem tündér. Ha már tündérek! Imádtam, hogy ilyen sok fajtájukat bemutatta az írónő, így változatosabbá és részletgazdagabbá tette a világát. Mondjuk, én még szeretnék róluk többet tudni, jobban megismerni az egyes fajtákat, stb. De talán erre lehetőségem lesz a folytatásokban. Szintén tetszett, hogy az évszakoknak és némelyik napszaknak külön udvara van saját főúrral. Ahogy az írónő körbeírta, legszívesebben végigjárnám az összest! Ha már itt tartunk, egy dolog zavart. Sarah J. Maas rengeteg leírást készített, hogy bemutassa a tündérek világát, de túl sokszor élt azzal, hogy emberi szavakkal kifejezhetetlen, milyen is pontosan egy adott tárgy / kép / élmény. Ez pedig nekem egy kicsit túl egyszerű megoldás – ha már ennyit dolgozott azon, hogy ilyen nagy világot elénk tárjon, akkor ne tompítsa el az eredményeit ilyennel, hogy ott hagyja a leírás kellős közepén.
Magával a történettel is egész furcsa kapcsolatom volt. Tetszett a cselekményszál – különösen a regény utolsó harmadában, mikor a próbák előkerültek (az az egyik kedvenc cselekményelemem). Viszont a könyv feléig nem volt meg a sorozat történetszála, ami egy idő után elkezdett zavarni. Persze, voltak kisebb történések, de elképzelni sem tudtam, hogy hogyan lesz ebből sorozat, és egyáltalán hogyan vezeti fel ez a kötet az egészet. Erre csak a legvégén kaptam választ, mivel az írónő ott vetett fel két szálat, amire alapozhatja a folytatást. Majd meglátjuk. Alapvetően azért elégedett vagyok a cselekményszállal, mert az írónő tartogatott izgalmakat, akadtak csavarok is, és még csak függővéget sem kaptam, így szenvednem sem kell a folytatásig.
A következő problémám oka szintén a túl sok ismeretből fakad. Külföldön már megjelent a második rész, és jelenleg mindenki Rhysandot imádja. Nos, én nem bírom ezt a főurat, ez pedig az írónő hibája. Rhys a könyv második felében vált fontosabb szereplővé, viszont mindezt az eredeti főszereplő, Tamlin kárára. Ezzel az Üvegtrónnál is gondom volt, itt azonban sokkal jobban frusztrált, mivel a regény első fele Tamlin és Feyre kapcsolatának alakulását mutatta be. Megismerhettük őket jobban, megszerethettük a párost (shippelhettük őket, ahogy én is teszem… vagy tettem, nem tudom), ráadásul Tamlin egy álompasiként jelent meg előttünk. Mi történt a második felében? Tamlin kb egy senkivé vált, az írónő kioltotta minden vonzerejét, és behozta helyette Rhyst, aki sötét, izgalmas, szexi és akard őt, mert Ő az Álompasi. Személy szerint lehet, hogy belezúgtam volna Rhysbe, ha nem Tamlin kárára történt volna az ő felemelkedése. Így inkább csak a frusztráltság maradt, hogy „már megint”. Általánosságba véve a szereplők kidolgozása nagyon tetszett, mindenkinek valamilyen szinten megismerhettem a személyiségét.
A romantika is szép lehetne, ha a regény vége nem tette volna tönkre. Nem kedvelem a szerelmi háromszögeket, ez a történet pedig pont afelé tart szépen lassan. Nagyon félek, miként alakul ez a szál a folytatásban. Azért a könyv első felében nagyon sok forró pillanat akadt, amiket vigyorogva olvastam. Tamlin és Feyre remekül összeillettek, jól kiegészítették egymást.
Nehéz elhinni, hogy az előbb felsorolt gondjaim ellenére mégis szerettem ezt a regényt? Pedig így történt. Olvasás közben teljesen belefeledkeztem a világba, a cselekmény alakulását végigizgultam, a karaktereket pedig alapvetően kedveltem. Úgy érzem, hogy összességében a csomag rendben van – kiváló minőség, ami gazdag olvasási élményt nyújt, de az egyes részeiben akadnak kisebb-nagyobb gondok, amelyek közrejátszottak abban, hogy nem varázsolt el teljesen. Kíváncsi vagyok viszont, hogy mi fog történni a folytatásban történet szempontjából, mert úgy érzem, ott már komolyabban beindulhatnak az események.
Sarah J. Maas az egyik legnépszerűbb YA (és NA) fantasy írónő, minden könyvét nagyon komoly hype veszi körbe. Már én is próbálkoztam az Üvegtrón sorozatával korábban, de az eléggé a várakozások alatt maradt, így nem folytattam. Viszont muszáj volt bepróbálnom a Tüskék és rózsák udvarát, mivel egyrészt Szépség és a szörnyeteg az alapja, másrészt NA fantasy.
Alapvetően sokkal jobban tetszett ez a regény az Üvegtrónnál, viszont ismét a túl magas hype miatt nem ért fel teljesen az elvárásaimhoz, így nem vált olyan hatalmas szerelemmé, mint válhatott volna (persze, azért volt más ok is erre, de az elvárásokhoz vezetném vissza az eredeti problémát). Ettől függetlenül látom, hogy ez a sorozat nagyon erős, összetett és alaposan átgondolt, aminek be fog érni a gyümölcse. De nézzük is meg közelebbről.
Az Üvegtrónhoz hasonlóan a Tüskék és rózsák (továbbiakban ACOTAR) is egy klasszikus tündérmesén, A Szépség és a szörnyeteg történetén alapszik. Habár ennél a regénynél jobban észrevehető a hasonlóság, mint a másik sorozatnál, itt is elég lazán kezeli az írónő ezt a kapcsolatot. Néhány elem átkerült, de teljesen más irányt vett ez a történet, mint az eredetije. Tetszett, hogy nem ragaszkodott szorosan az alaptörténethez, hogy mert kísérletezni, mert így egy sokkal komplexebb történetet alkotott.
Az egyik kedvenc elemem, hogy az ACOTAR sokkal sötétebb lett az eredetinél – a könyvben ugyanis többször is gyilkolnak a szereplők, ráadásul folyamatosan Feyre veszélynek van kitéve, hiszen ő nem tündér. Ha már tündérek! Imádtam, hogy ilyen sok fajtájukat bemutatta az írónő, így változatosabbá és részletgazdagabbá tette a világát. Mondjuk, én még szeretnék róluk többet tudni, jobban megismerni az egyes fajtákat, stb. De talán erre lehetőségem lesz a folytatásokban. Szintén tetszett, hogy az évszakoknak és némelyik napszaknak külön udvara van saját főúrral. Ahogy az írónő körbeírta, legszívesebben végigjárnám az összest! Ha már itt tartunk, egy dolog zavart. Sarah J. Maas rengeteg leírást készített, hogy bemutassa a tündérek világát, de túl sokszor élt azzal, hogy emberi szavakkal kifejezhetetlen, milyen is pontosan egy adott tárgy / kép / élmény. Ez pedig nekem egy kicsit túl egyszerű megoldás – ha már ennyit dolgozott azon, hogy ilyen nagy világot elénk tárjon, akkor ne tompítsa el az eredményeit ilyennel, hogy ott hagyja a leírás kellős közepén.
Magával a történettel is egész furcsa kapcsolatom volt. Tetszett a cselekményszál – különösen a regény utolsó harmadában, mikor a próbák előkerültek (az az egyik kedvenc cselekményelemem). Viszont a könyv feléig nem volt meg a sorozat történetszála, ami egy idő után elkezdett zavarni. Persze, voltak kisebb történések, de elképzelni sem tudtam, hogy hogyan lesz ebből sorozat, és egyáltalán hogyan vezeti fel ez a kötet az egészet. Erre csak a legvégén kaptam választ, mivel az írónő ott vetett fel két szálat, amire alapozhatja a folytatást. Majd meglátjuk. Alapvetően azért elégedett vagyok a cselekményszállal, mert az írónő tartogatott izgalmakat, akadtak csavarok is, és még csak függővéget sem kaptam, így szenvednem sem kell a folytatásig.
A következő problémám oka szintén a túl sok ismeretből fakad. Külföldön már megjelent a második rész, és jelenleg mindenki Rhysandot imádja. Nos, én nem bírom ezt a főurat, ez pedig az írónő hibája. Rhys a könyv második felében vált fontosabb szereplővé, viszont mindezt az eredeti főszereplő, Tamlin kárára. Ezzel az Üvegtrónnál is gondom volt, itt azonban sokkal jobban frusztrált, mivel a regény első fele Tamlin és Feyre kapcsolatának alakulását mutatta be. Megismerhettük őket jobban, megszerethettük a párost (shippelhettük őket, ahogy én is teszem… vagy tettem, nem tudom), ráadásul Tamlin egy álompasiként jelent meg előttünk. Mi történt a második felében? Tamlin kb egy senkivé vált, az írónő kioltotta minden vonzerejét, és behozta helyette Rhyst, aki sötét, izgalmas, szexi és akard őt, mert Ő az Álompasi. Személy szerint lehet, hogy belezúgtam volna Rhysbe, ha nem Tamlin kárára történt volna az ő felemelkedése. Így inkább csak a frusztráltság maradt, hogy „már megint”. Általánosságba véve a szereplők kidolgozása nagyon tetszett, mindenkinek valamilyen szinten megismerhettem a személyiségét.
A romantika is szép lehetne, ha a regény vége nem tette volna tönkre. Nem kedvelem a szerelmi háromszögeket, ez a történet pedig pont afelé tart szépen lassan. Nagyon félek, miként alakul ez a szál a folytatásban. Azért a könyv első felében nagyon sok forró pillanat akadt, amiket vigyorogva olvastam. Tamlin és Feyre remekül összeillettek, jól kiegészítették egymást.
Nehéz elhinni, hogy az előbb felsorolt gondjaim ellenére mégis szerettem ezt a regényt? Pedig így történt. Olvasás közben teljesen belefeledkeztem a világba, a cselekmény alakulását végigizgultam, a karaktereket pedig alapvetően kedveltem. Úgy érzem, hogy összességében a csomag rendben van – kiváló minőség, ami gazdag olvasási élményt nyújt, de az egyes részeiben akadnak kisebb-nagyobb gondok, amelyek közrejátszottak abban, hogy nem varázsolt el teljesen. Kíváncsi vagyok viszont, hogy mi fog történni a folytatásban történet szempontjából, mert úgy érzem, ott már komolyabban beindulhatnak az események.
Könyv adatai
Eredeti cím: A Court of Thorns and Roses (2015)
Kiadó: Könyvmolyképző (2016)
Oldalszám: 512
Nyereményjáték
Feyrének a regényben különböző próbákat kell kiállnia, ezért úgy gondoltuk, hogy Nektek is ez lesz a dolgotok. Minden egyes blogon egy-egy feladatot/fejtörőt kaptok és a helyes válasz(oka)t kell beírnotok a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Most mindenképpen érdemes tüzetesen végigolvasni az értékeléseket, mert jó pár kérdésre ott kaphattok válaszokat. És mi lesz a jutalmatok? Három ügyes játékos 1-1 könyvvel lesz gazdagabb!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk!
Jól nézzétek meg a két képet, keressétek meg köztük a különbségeket és azt a számot írjátok bele a rafflecopter megfelelő mezőjébe, ahány eltérést találtatok.
a Rafflecopter giveaway
További állomások
11.21 - Függővég
11.22 - Sorok között
11.23 - Insane Life
11.24 - MFKata gondolatai
11.25 - Deszy könyvajánlója
11.26 - Always Love a Wild Book
11.27 - CBooks
11.28 - Könyvvilág
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése