A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Sutba vágtam a TBR listámat és a drasztikus TBR csökkentős kihívásomat.
Oké, ez egy kicsit drámai kijelentés volt, és nem is teljesen fedi a valóságot. Viszont a héten eljutottam oda, hogy akárhányszor ránéztem a havi TBR listámra (az aktuális olvasmányaimat az éjjeli szekrényen, az aktuális havi várólistát az íróasztalon tartom), elment a kedvem az olvasástól.
Folyamatosan arra gondoltam, hogy miként fogom én ezeket befejezni a hónap vége előtt? És hogy fogom elolvasni az októberi könyveimet?
Besokalltam, ez történt. Ehhez persze hozzájárult, hogy a tanítás rengeteg energiámat kiveszi, és még ha akarnék, se tudnék annyit olvasni, mint nyáron. De még csak olvasni sem akartam... vagyis akartam, mert kellett.
Nem, nem akartam, de kellett volna.
És, mikor eljutottam erre a pontra, úgy döntöttem, ennyi elég ebből. Egy kihívás meg a végtelen TBR-om miatt nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam.
Oké, a szeptemberi TBR listám így is 23 könyvből áll, de ezek már olyanok, hogy nem baj, ha átcsúszik októberre. Nem érzem úgy, hogy nekem most azonnal el kell olvasnom őket.
Nem hittem volna, hogy abban a hónapban ér el ez a túlterheltség, mikor a TBR csökkentésre csak 2 könyvet kellene elolvasnom. De egyrészt, mindkettő 500+ oldalas, másrészt a munka sokkal jobban leterhel, mint számítottam rá. Egyik nap például, mikor hazaestem, annyira futotta, hogy egyek egy kicsit, majd kidőltem.
De, hogy válaszoljak a poszt címére. Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy jó dolog megtervezni, hogy mit is olvasunk legközelebb - egészen addig, amíg nem ragaszkodunk foggal-körömmel hozzá. Én is imádom összeállítani, hogy pontosan mit is akarok olvasni.
Úgyhogy nem fogok ezen a szokásomon változtatni - csupán azt veszem figyelembe, hogy ne essek túlzásokba.
Ezen túllépve ez a hét az olvasáson kívül mindenről szólt. Amikor volt időm, sokat játszottam a Darkest Dungeonnal. Imádom ezt a játékot, bár tegnap este sikerült elvesztenem a csapatom 3 tagját is, mikor megtámadták Luthadelt... vagyis Hamelet-et.
Ezen túllépve ez a hét az olvasáson kívül mindenről szólt. Amikor volt időm, sokat játszottam a Darkest Dungeonnal. Imádom ezt a játékot, bár tegnap este sikerült elvesztenem a csapatom 3 tagját is, mikor megtámadták Luthadelt... vagyis Hamelet-et.
Nem is akarok erről beszélni. Majd ma! Este biztos folytatom a küldetéseket.
A másik nagy elfoglaltságom a színezés lett. Ismét nekiálltam ezzel szórakozni, mert remekül kikapcsol.
Most a Pusheen színezőt vettem elő, valahogy ahhoz volt kedvem. Ez a kép tegnap éjszaka készült el - nem a legjobb, de azért jobban sikerült, mint elsőre vártam.
Az egyetlen bánatom, hogy a fekete filc a túloldalt is megfestette.
Mondjuk így abból lett a sötét oldal... szegény Pushenokkal mit fogok ott csinálni. :D Csak annyit mondok, hogy a fekete és a vörös lesznek a fő színek. Remélem, jövő héten meg tudom csinálni.
Lila, mindenhol lila! A héten eléggé egyensúlyba kerültek az olvasásaim. Befejeztem egy sorozatkezdő és egy sorozatzáró kötetet. Így kell azt csinálni. :)
Marko Kloos: Frontvonalak tetszett, az egyetlen szívfájdalmam abból fakadt, hogy a regény közepe kissé ellaposodott. A vége viszont megérte ezt az 50-80 oldalnyi "szenvedést". Alig várom, hogy hosszabban írjak róla, mert van mit! Azóta már belelestem a folytatásba, úgyhogy egy picit nyugodtabb vagyok, ugyanakkor akarom tovább is olvasni. Majd, ha letudom a BTK-s ebookjaimat (2 van még mindig... ccc), nekiesek.
Kiera Cass: The Crown - A Korona jobb volt, mint hittem volna a sok negatív kritikát olvasva. Ugyanakkor egyáltalán nem tartom minőségi befejezésnek, rengeteg kívánnivalót hagyott maga után. Mármint komolyan? Teljesen ellaposodott a sorozat a végére, semmi izgalmat nem tartalmazott. Még a lényegi része, a romantika, is unalmas lett.
És hogy mennyire volt maradandó élmény a könyv? 1-2 órával befejezés után ismét a kezembe vettem, hogy megnézzem, hol tartok... azt hittem, nem végeztem még vele. Na, ennyire volt maradandó élmény.
Lilából áttértünk a kékbe.
Rene Denfeld: The Child Finder
Haladás: 137. oldal
Mindösszesen 288 oldalas ez a regény, de képtelenség csak úgy keresztülrohanni rajta. Engem ez az olvasmány teljesen kikészít érzelmileg. Gyönyörű, ugyanakkor sokkal megrázóbb, mint Az elvarázsoltak voltak.
Csak, hogy szemléltessem - kedvencnek fogom jelölni a könyvet, sőt, esélyes, hogy az idei no1. olvasmányommá válik, de úgy érzem, képtelen leszek ezt újraolvasni. Akárhányszor nekiállok ennek a regénynek, fel kell készülnöm rá lelkileg, illetve nem bírom este olvasni, mert nem akarom, hogy hasonlóról álmodjak valaha is.
Kim Stanley Robinson: New York 2140
Haladás: 33. oldal
Ez a regény rántott ki a kezdődő reading slumpomból. Nem haladtam sokat vele, de annyira élvezem az olvasását! Egyelőre még kicsit mindenbe bepillantást nyerhetünk, és így nem látom, hova tart ez a történet (fülszöveget ugyebár nem olvasunk - az túl van értékelve), de minden narrátor érdekesnek tűnt idáig. Eddig Frankliné tetszett a legjobban, ugyanis ez volt az első, amelyben a globális helyzet is bemutatásra került.
Nagyon várom, hogy mi lesz ebből.
Jövő héten egy új read-a-thon kezdődik, ami felkeltette az érdeklődésem. Ez pedig az #ISATRAT - I Such at Read-a-Thons read-a-thon. Ez egy könnyed kis read-a-thon, amely pont ideális számomra most.
A kihívások:
1. Olvasd el a legrövidebb könyvedet (módosítás: az aktuális tbr-od legrövidebb könyvét)
2. Olvass 10 oldalt/nap.
3. Olvass el egy képregényt/graphic novelt. (módosítás: egy random könyvet.)
4. Fejezz be 1 regényt.
5. Olvass 20 percet/nap.
Most a Pusheen színezőt vettem elő, valahogy ahhoz volt kedvem. Ez a kép tegnap éjszaka készült el - nem a legjobb, de azért jobban sikerült, mint elsőre vártam.
Az egyetlen bánatom, hogy a fekete filc a túloldalt is megfestette.
Mondjuk így abból lett a sötét oldal... szegény Pushenokkal mit fogok ott csinálni. :D Csak annyit mondok, hogy a fekete és a vörös lesznek a fő színek. Remélem, jövő héten meg tudom csinálni.
A héten olvastam
Lila, mindenhol lila! A héten eléggé egyensúlyba kerültek az olvasásaim. Befejeztem egy sorozatkezdő és egy sorozatzáró kötetet. Így kell azt csinálni. :)
Marko Kloos: Frontvonalak tetszett, az egyetlen szívfájdalmam abból fakadt, hogy a regény közepe kissé ellaposodott. A vége viszont megérte ezt az 50-80 oldalnyi "szenvedést". Alig várom, hogy hosszabban írjak róla, mert van mit! Azóta már belelestem a folytatásba, úgyhogy egy picit nyugodtabb vagyok, ugyanakkor akarom tovább is olvasni. Majd, ha letudom a BTK-s ebookjaimat (2 van még mindig... ccc), nekiesek.
Kiera Cass: The Crown - A Korona jobb volt, mint hittem volna a sok negatív kritikát olvasva. Ugyanakkor egyáltalán nem tartom minőségi befejezésnek, rengeteg kívánnivalót hagyott maga után. Mármint komolyan? Teljesen ellaposodott a sorozat a végére, semmi izgalmat nem tartalmazott. Még a lényegi része, a romantika, is unalmas lett.
És hogy mennyire volt maradandó élmény a könyv? 1-2 órával befejezés után ismét a kezembe vettem, hogy megnézzem, hol tartok... azt hittem, nem végeztem még vele. Na, ennyire volt maradandó élmény.
Aktuális olvasmányok
Lilából áttértünk a kékbe.
Rene Denfeld: The Child Finder
Haladás: 137. oldal
Mindösszesen 288 oldalas ez a regény, de képtelenség csak úgy keresztülrohanni rajta. Engem ez az olvasmány teljesen kikészít érzelmileg. Gyönyörű, ugyanakkor sokkal megrázóbb, mint Az elvarázsoltak voltak.
Csak, hogy szemléltessem - kedvencnek fogom jelölni a könyvet, sőt, esélyes, hogy az idei no1. olvasmányommá válik, de úgy érzem, képtelen leszek ezt újraolvasni. Akárhányszor nekiállok ennek a regénynek, fel kell készülnöm rá lelkileg, illetve nem bírom este olvasni, mert nem akarom, hogy hasonlóról álmodjak valaha is.
Kim Stanley Robinson: New York 2140
Haladás: 33. oldal
Ez a regény rántott ki a kezdődő reading slumpomból. Nem haladtam sokat vele, de annyira élvezem az olvasását! Egyelőre még kicsit mindenbe bepillantást nyerhetünk, és így nem látom, hova tart ez a történet (fülszöveget ugyebár nem olvasunk - az túl van értékelve), de minden narrátor érdekesnek tűnt idáig. Eddig Frankliné tetszett a legjobban, ugyanis ez volt az első, amelyben a globális helyzet is bemutatásra került.
Nagyon várom, hogy mi lesz ebből.
Tervek
Jövő héten egy új read-a-thon kezdődik, ami felkeltette az érdeklődésem. Ez pedig az #ISATRAT - I Such at Read-a-Thons read-a-thon. Ez egy könnyed kis read-a-thon, amely pont ideális számomra most.
A kihívások:
1. Olvasd el a legrövidebb könyvedet (módosítás: az aktuális tbr-od legrövidebb könyvét)
2. Olvass 10 oldalt/nap.
3. Olvass el egy képregényt/graphic novelt. (módosítás: egy random könyvet.)
4. Fejezz be 1 regényt.
5. Olvass 20 percet/nap.
A jelöltek:
1. A legrövidebb könyv kategóriában mindkét jelöltem picit csalás, ugyanis a legrövidebb regényem a Marsbéli krónikák, ahhoz ezen a héten nincs hangulatom.
Nem tudom, hogy melyik regényt szeretném olvasni, mindkettő vonz.
2, 5. Olvass X mennyiséget és időt. Munkába jövet-menet sikerülni fog ez a kihívás. Ugyanakkor, jó lenne, ha a New York 2140-nel haladnék mindennap egy picit. Olyan kíváncsi vagyok rá, no. :)
3. Random könyvem igazából az egyik legfontosabb könyv, amit olvasnom kell a héten. Bár lehet, ennek már most hétvégén nekiállok, hogy haladjak vele. Az előző rész függővége után tudnom kell, mi történik!
4. Rene Denfeld: The Child Findert szeretném befejezni.
Ne is stresszeld túl magad! Nem éri meg, akkor pont a lényege veszik el a dolognak :) Olvass, amihez kedved van! Drukkolok a kihíváshoz, bár szerintem túl is fogjuk szárnyalni :D
VálaszTörlés