Mindenekelőtt szeretném megköszönni a Geopen Kiadónak, hogy megjelenés előtt elolvashattam a művet!
Sorozat: Anna #1
Theseus Cassio Lowood, Cas mindennapi fiú. Leszámítva, hogy egy kósza szellem meggyilkolása mindennapjainak része. Pontosabban fogalmazva nem meggyilkolása, hiszen már halottak. Likvidálása. Eltüntetése.
Azonban most egy sokkal nagyobb kihívással találja szemben magát.
Az 1950-es végén brutálisan meggyilkolt Vérbe öltözött Annát kell megsemmisítenie.
A feladat nem egyszerű, hiszen Anna sok tekintetben különbözik Cas eddigi munkáitól, ugyanis a lány olyan hatalommal rendelkezik, amellyel csak egyetlen lény korábban… édesapja gyilkosa. Éppen ezért, Anna újbóli meggyilkolása jelenti a lépcsőt, amely után már szembeszállhat a lénnyel.
Hogyha nagyon röviden kéne összefoglalnom a véleményemet, Benedict Cumberbatchet idézném: „Wow, wow, wow, wow!”
Egyszerűen fantasztikus élmény volt a Vérbe öltözött Anna olvasása, egy olyan élmény, amelyet még sokszor szeretnék megismételni. De, hogy miért? A most következő rövid listában ezt tervezem összefoglalni.
Valljuk be, mi olvasók igencsak sokfélék vagyunk, sokféle igénnyel. Vannak közülünk, akik a történetet részesítik előnyben, vannak, akiknek a leírások a gyengéi. Néhányunk igencsak karakterorientált, vagyis ha egy karakter idegesíti / kedvencévé válik, az az annak megfelelő irányba befolyásolja az értékelést. A Vérbe öltözött Anna egyik területen sem okozott csalódást nekem.
De nézzük egyesével; először a történet. Kategorizálva a Vérbe öltözött Anna paranormális történet, amelynek mitológiai alapjait a szellemek és a voodoo szertartások adják. A cselekmény egy főszálon fut, amelyhez több másik szál is kapcsolódik. Ez a főszál Anna, akinek meggyilkolása egyfajta próbatételként szolgál Cas számára. Ezért az írónő igen sok időt szán arra, hogy felkészítse Cast a küldetése végrehajtására. Igazából a könyv első száz oldalán gyakorlatilag nem is szerepel Anna.
A többi szál szintén Cashez kapcsolódik, ezek viszont mind a főszál körül forognak, ugyanis összekapcsolódva az összes szál egy nagy egészhez vezet, amelynek centrumában Anna és Cas állnak.
Hogy csavaros-e a történet? Számomra volt meglepő fordulat, olyan amire nem számítottam, míg hallottam olyat is, akinek nem volt olyan fordulatos a történet, mint nekem. Azt hiszem, ehhez a könyvhöz az kell, hogy teljesen elvessz benne, s ne gondolkodj túl sokat (csak viccelek).
Viszont ez az egyik pozitívuma a történetnek. Könnyedén eléri, hogy belevessz a történetbe, s egyszer csak azt vedd észre, hogy eltelt két óra, s már majdnem a könyv felénél tartasz. Nagyon olvastatja magát, s nem hagyja, hogy elkalandozzon a figyelmed. Ez különösen a pince-jelenet után érződik (ha ezt kifejteném, spoileres lenne, de körülbelül 35-40% környékén), amely személyes kedvenc jelenetem. Ott ütött át igazán, hogy ennek a könyvnek az egyik legnagyobb erőssége a leírásokban rejlik.
Leírások. Hihetetlennek tűnik, s olyan kis semmiségnek, de a leírások igenis befolyásolják a véleményünket (engem ez meglepett, holott tudat alatt mindig is tudtam). Kétféle leírás van, amely elronthat egy történetet – a túl hosszú, részletező, mikor a szomszéd kiskutya szempillájának hosszát is megismerhetjük, milliméterre pontosan; valamint a leírások szinte teljes hiányát, mikor körülbelül ennyi a leírás: „ez egy fa”. Személy szerint úgy gondolom, Kendare Blake megtalálta a megfelelő hangsúlyt, sőt, leírásaival egy történethez illő hangulatot is teremtett, amellett, hogy olyan környezetet fest le az olvasó előtt, hogy az könnyedén el tudja az adott jelenetet / helyszínt képzelni.
Karakterek és kapcsolatok. Imádtam azt a halvány, teljesen ártatlan romantikus szálat, amely átívelt a könyvön! Mindenekelőtt ezt szeretném leszögezni. Manapság egyre ritkább, hogy nincs szerelmi háromszög egy YA könyvben, úgyhogy különösen boldoggá tett, hogy ebben a történetben nincsen egy harmadik fél is. Természetesen a rajongók könnyedén beleláthatnak szerelmi háromszöget a történetbe, de alapesetben nincsen. És tudjátok, mi még ennél is jobb? Hogy a romantika nem megy a történet rovására. Nincsen semmi ellenérzést keltő a romantikus szálban – tudjátok, nem kerülget az az érzés, hogy „inkább mindenki végezze egyedül, de ne kelljen még egyszer azt olvasnom, hogy mennyire szeretik / hiányolják egymást”.
Rátérve most már ténylegesen a karakterekre. Kendare Blake a megszólaltatott karaktereinek külön személyiségeket kreált, amelyet megfelelően ki is dolgozott. Még Carmel barátnőiről is tudok információkat, pedig ők igazából egyszer, ha megszólaltak. A főszereplők, Cas, Thomas és Carmel pedig mindannyian szimpatikusak lettek a történet végére. Bevallom, Carmelt az elején nem kedveltem, de a végére ő is szeretnivaló karakterré vált. A kedvencem viszont egyértelműen Thomas.
De hogy ne csak dicsérjem a könyvet, két apró megjegyeznivalóm lenne. Az egyik, hogy az időérzékem teljesen odalett az olvasás során. Arra tippelnék, hogy a történet egy hónap alatt játszódik, de amúgy nem tudom. Néha voltak napok megemlítve, de kissé elvesztem időben.
A másik pedig, hogy emiatt az időérzék elvesztés miatt nem tudom teljes mértékben értékelni Cas – Thomas – Carmel kapcsolatának alakulását. Mennyi idő kellett, míg elérték a könyv végi állapotukat? Igen, igazából ezt a másfél apróságot tudom a semlegesség oldalára tenni.
Végül pedig a magyar kiadásról, pontosabban a fordításról. Bíró Júlia csodálatos munkát végzett! A magyar szöveg pörgős és könnyedén lehet olvasni. A szóhasználat pedig nagyon illik Cashez. Az egyik kifejezésnél pedig fel is kaptam a fejem, hogy „jé, én is ezt használom” („nem filózok tovább”). Úgyhogy nagyon örülök, amiért igen igényes fordítás készült a könyvhöz.
Oh, az ajánlás! Azon túl, hogy mindenkinek ajánlanám, az Odaát (Supernatural) rajongóknak kötelező – a hangulat teljesen megvan. Már csak a Carry on My Wayward Son és egy fekete Impala hiányzott Casnek.
Könyv adatai
Eredeti cím: Anna Dressed in Blood (2011)
Kiadó: Geopen Kiadó (2012)
Oldalszám: 288
Fordító: Bíró Júlia
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése