A Forgottennel még régebben találkoztam először, a Goodreads ajánlotta az éppen aktuális olvasmányaim alapján. Megtetszett, várólistára került, és szegényről kissé elfeledkeztem. Aztán a Könyvmolyképző oldalán láttam, hogy megjelenik magyarul, ez pedig egyenlő volt a várólistán való előrehozásnak.
London mindennap 4:33-kor elveszíti emlékeit az előző napról, s csak a jövőre emlékszik. Ezért a lánynak mindig listát kell írnia arról, hogy mi történt vele, mit kell csinálnia…stb. a nap végén. A történet elején London megismerkedik Luke-kal az új fiúval, aki nagyon kedves, nagyon helyes és akire sem a múltjából, sem a jövőből nem emlékszik. Emellett pedig álmában megjelenik egy borzasztó kép egy temetésről…
A könyv olvasásánál igazából két tanácsot fogadtam meg: ne gondolj bele a mechanikájába a dolgoknak, és emlékezz, a főszereplő 16 éves, és máshogy gondolkodik, mint te a 22 éves fejeddel. Ez a két tény azért segített – bár nem tudta nem befolyásolni valamilyen mértékben a véleményemet.
Nem, nem lehúzni tervezem a Forgottent, szerintem nagyon jó könyv volt, remek kikapcsolódást nyújtott, és egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.
Ami a legpozitívabb volt az egész regényben, az az alapja. Igazából ez is keltette fel a figyelmemet anno – egy lány, aki mindennap elveszti az emlékezetét, és a jövőről vannak emlékképei? Figyelemfelkeltő. S szerintem Cat Patrick egész jól kidolgozta – úgy, hogy egyáltalán nem ment bele magyarázatba a miértekről. Bevallom, ezt picit bántam, és rengeteg kérdést felvetett bennem olvasás közben (pl. hogy emlékszik arra, amit megtanult?), de egyértelműen nem ezen volt a hangsúly. Csak azért mégis, ha valaki jobban figyel a háttérre, annak feltűnik ez a hiányosság.
A Forgotten alaptémája már magában elgondolkodtató, már csak a jövőbe látó része is. A kérdés, hogy "te szeretnéd tudni, mit tartogat a jövőd?" illetve a "Ha tudnád, megváltoztatnád a jövőd?" többször is előkerülnek a regény során. Itt értékeltem, hogy az írónő nem csak egy álláspontot erőltet, hanem különböző véleményeket is megismerhetünk ezekről a kérdésekről.
Történet szempontjából meg voltam elégedve, már csak azért is, mert volt története. A végéig izgalomban tartott, hogy kinek a temetésén volt ott London, hogy miért nincs benne Luke a múltjában / jövőjében, illetve, hogy „meggyógyul-e” London, ha megoldódik az összes rejtély. Az már csak hab volt a tortán, hogy többször is meglepett a regény egy-egy csavarral.
Szereplők tekintetében vegyes érzéseim vannak, mert egyrészt szimpatikus volt, nagyon kedvesnek tűnt. Másrészt viszont annyira könnyen fel tudott bosszantani azzal, hogy gondolkodás nélkül rohant bele különböző helyzetekbe, és hogy valahogy mindig annyira drámaian reagált le nem annyira tragikus dolgokat is. Ilyen szempontból egyébként csodálom Luket, mert rengeteg türelme volt Londonhoz. Bár azért a fülrajzolási mániájától kissé kirázott a hideg. Emiatt a regény 70%-ig azt gondoltam, hogy Luke sorozatgyilkos.
Ami igazán szomorú volt ebben a könyvben, az London és anyukája kapcsolata. Személy szerint nem tetszett ez a szegmense a regénynek, mert annyira sajnáltam mindig London anyukáját.
A regényben a hangsúly a romantikán van; éppen ezért figyeltem a szerelmi szálat kritikusabban. Röviden összefoglalva „fluff” volt ez a könyv, csak úgy áradtak az érzelmek olvasás közben. Cat Patrick nagyon sok romantikus helyzetet teremtett, amitől a célközönség csak úgy olvadozni fog – végül is, milyen ellenállhatatlan, hogy álmaid pasija elvisz csillagot nézni? Hogy mindenféle aranyos dolgokat tesz érted?
Összességében én fiatalabbaknak ajánlanám, a 13-6 éves korosztálynak, valamint a reménytelenül romantikus lelkűeknek, mert itt aztán lehet sóhajtozni. Érdekes regény, izgalmas alaptémával, korrekt kidolgozással, kedvelhető szereplőkkel, valódi problémákkal.
Könyv adatai
Eredeti cím: Forgotten (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző (2012)
Oldalszám: 276
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése