A drágaságom. Az Éghajó Akadémia sorozat már egy éve a várólistámon időzött, mindig csak halogattam az olvasását. Aztán egyik nap megtudtam, hogy a sorozat megjelenik magyarul a Főnix Könyvműhely kiadásában. Képzelhetitek az örömömet!
A könyvet köszönöm szépen a Főnix Könyvműhelynek!
Sorozat: Éghajó Akadémia #1
A történet főszereplői Jesse és Cassius nem is lehetnének különbözőbbek elméletben. Ellentétes oldalon állnak, ráadásul első találkozásukkor úgy tűnik, Cassius tehetségben igencsak felülmúlja a kissé esetlen Jesset. S ez kis híján az életébe kerül.
Ehelyett különös változások mennek végbe mind Cassiusban, mint Jesseben, amely gyakorlatilag katalizátorként működik a sok-sok titok feltárásához, amely mindkét fiú életében jelen van.
Miközben egyre többet tudnak meg saját magukról, még egy veszélyes utazáson is részt vesznek, ahol Jesse menekültként, Cassius pedig üldözőként vesz részt. A végállomás pedig Seattle, ahová az összes szál vezetett.
Bevallom, mikor először találkoztam a könyvvel, nem ilyen történetre számítottam. Sokkal inkább gondoltam, hogy háborúzni fognak a teljes kötetet keresztül, miközben kiképzésen vesznek részt a főszereplők. Utána pedig hajtóvadászat indul utánuk. Ennek ellenére felettébb pozitív élmény volt A gyöngyháború, és úgy gondolom, mindenképp megérte olvasni.
Sajnos, nem állíthatom, hogy teljesen tökéletes volt, viszont határozott többségben vannak a pozitívumok. És különben is – a negatívumok is a saját kis ördögeim a könyvvel szemben. Úgyhogy le is tudom őket hamar.
Az első kicsi negatívumom, ami csak úgy az ötödik történés után kezdett zavarni kissé, az a túlzott csavarintása a történetnek. Mármint, bármibe kezdtek a főszereplők, az a cél előtt nem sokkal csődöt mondott. És higgyétek el, ez egy idő után elveszi a történetformáló élét az egésznek. Gyakorlatilag már úgy álltam hozzá az akcióknál, hogy „úgysem fog sikerülni”. Azt már nem részletezem, milyen százalékban jött be ez a kijelentésem.
A másik negatívum nem is az, inkább úgy fogalmazok, hogy a regény azon része, amely teljesen fölösleges volt. Ez pedig a romantika volt. Minden egyes romantikus jelenet gyakorlatilag csak oldalfeltöltésre volt jó – a történethez nem adott hozzá, a karaktereket nem tette szimpatikusabbá és nem tette drámaivá a kialakult helyzetet. Személy szerint úgy gondolom, annak sokkal nagyobb hatása lett volna minden egyes helyzetben, ha Avery a legjobb barát szerepében tündökölt volna (például a Kés a Zajban sokkal jobban át tudtam érezni a főszereplők helyzetét, mint itt). Igen, egyáltalán semmilyen kémiát nem éreztem a két szereplő között. Nekem mondhatta Jesse, hogy három éve szereti Averyt, de egyszerűen nem éreztem, hogy ez valóban így lenne. Ezért is mondom, hogy inkább töltelék funkciót látott el.
Igen, most hogy túl vagyok, térjünk át arra, miket is értékeltem a regényben. Ebben a részben pedig majdnem hogy ellentétbe kerülök magammal, mivel a negatívumaim „DE” oldalai is itt fognak szerepelni.
A legnagyobb pozitívuma a könyvnek, hogy kiválóan kivitelezte a világfelépítést. Sok disztópiás regénynél problémám akad abból kifolyólag, hogy nincs megfelelően, vagy csak az adott közösségre / országra / társadalomra vonatkoztatóan találunk információkat. A gyöngyháborúban viszont megismerhettük az egész világ helyzetét. Nagyon imádtam azokat a részeket, mikor ezzel foglalkozott a könyv.
A gyöngyháború strukturális felépítése is pozitívum, jót tett neki a váltott szemszög. A könyvben ugyanis Jesse első személyben, Cassius pedig harmadik személyben írja le a történéseket. Legelőször kissé furcsálltam, hogy Cassius fejezetei miért vannak harmadik személyben, viszont rájöttem, hogy így hitelesebben ki lehet dolgozni a világot. Számomra nagyon furcsa lett volna, ha Jesse vagy Cassius első személyben a világ alakulásán gondolkodott volna. Így sokkal jobb lett.
Történet szempontjából már kifejtettem a gondomat, viszont mindennek ellenére igazán kellemes eseményláncolatot alakított az író. Bár azt meg kell hagyni, nem volt annyira jelentős a főszál, sokkal inkább a szereplők vitték a könyvet. Igen, itt meg kell említenem, hogy nem a legakciódúsabb a regény az elején, az író inkább a háttérre fókuszált, hogy bevezessen minket ebbe a világba. Úgyhogy a kezdőszál kialakulásán kívül annyi minden nem történt – tervezgetések, érzelmek, gondolatok uralták A gyöngyháború elejét.
De ami elérte, hogy még jobban élvezzem a történetet, azok a nagyobb csavarok voltak. Mikor minden titok kiderült. Az egyszerre volt megrendítő és sokkoló.
A karakterekről mindig nehezen írok, viszont engedjetek meg egy gyors kitörést: Imádom Cassiust! Annyira, de annyira a szívemhez nőtt, hogy minden egyes fejezetét alig győztem kivárni. Szóval ilyen tekintetben igencsak találó volt a könyv. Általánosságban viszont a főszereplők kidolgozottak lettek, egyszerűen kiváltanak az olvasóból reakciót. Ezzel ellentétben a többi szereplő annyira nem lett összetett. Róluk az író inkább csak a legfontosabbakat, a történet szempontjából lényeges információkat osztja meg velünk.
Akit még kiemelnék innen, az a főgonosz karaktere. Annyira gyűlöltem őt, igazi gonosz volt. Vagy őrült. Vagy ennek a kettőnek a keveréke. Igazán élveztem a pillanatokat, mikor utálhattam.
Már említettem a romantikát az előző szekcióban, de úgy gondolom, megérdemli, hogy az érem másik oldaláról is írjak. Szóval, ha a romantikus részek pozitív oldalát nézem, azt kell mondjam, nem insta-love-val próbálja az író kiszúrni a szemünket. Jesse már három éve szereti Averyt, s ez a kapcsolat alakulgat a könyv során.
És végül a magyar kiadás. Őszinte leszek; mikor először megláttam a magyar borítót, kicsit elszomorodtam, mert annyira szerettem volna az eredetit (cover-whore, az vagyok). Viszont élőben sokkal jobban néz ki, mint azon a kicsi képen, amin először láttam.
A fordítás felettébb jól sikerült, az egész könyvben egy elütést és egy mondategyeztetési hibát vettem észre, ami körülbelül a tökéletes kategória nálam. :) Viszont a lényeg az, hogy remek fordítás készült a Pearl Wars-hoz, gördülékenyen lehetett olvasni.
Összesítve a könyvet: Olvassátok el, nagyon-nagyon jó olvasmány - még ha nem is teljesen ez jött le az előző bejegyzésből. Gyorsan lehet vele haladni, ha van rá egy kis időd. Nem tudom másik könyvhöz hasonlítani, ami már magában is igazán előnyös.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a disztópiás regényéket egy kis steampunk csavarral. :)
Könyv adatai
Eredeti cím: The Pearl Wars (2011)
Kiadó: Főnix Könyvműhely (2012)
Oldalszám: 260
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése