2013. július 16., kedd

Kristen Simmons: Article 5

Kristen Simmons gyakorlat nagyon gyorsan berobbant a köztudatba első regényével, az Article 5-val. A Goodreads-en az első résznek 4,09-es átlaga van, amivel igazán élmezőnybeli regénynek lehetne tekinteni. Legtöbben a cselekményt és a romantikát dicsérik értékeléseiben. Személy szerint sokszor nemet mondtam erre a könyvre, ugyanis annyira nem győzött meg a fülszöveg. Végül valamiért mégis megadtam magam, s pár nappal megjelenés után neki is álltam a kötetnek.

Sorozat: Article 5 #1



Egy újabb disztópiás regénnyel állunk szemben, amelyben az Egyesült Államok egy katonai állammá alakult, ahol mindennek az ára az egekben van (de azért forró csoki mindig van) és sokan fizetség nélkül dolgoznak. Az államot különböző cikkelyekkel irányítják, a cím is innen ered, ugyanis ez a cikkely okozza az alapproblémát.

Ember, történetünk főszereplője, anyukájával él együtt, míg egy napon nem jön az MM és viszi el anyukáját az 5-ös cikkely (Article 5) értelmében. A problémát még csak betetőzi, hogy a katona, aki érte jön, Chase, Ember gyerekkori barátja, s későbbi szerelme. Embert is magukkal viszik viszont, akit onnantól csak az foglalkoztat, hogy miként szabadulhatna ki a "lányneveldéből", találhatná meg édesanyját, s bújhatnának el ezt követően.

Innentől kissé spoiler! (bár szerintem elég nyilvánvaló, hogy ez történik - szerintem)
Természesen mindannyian tudjuk, hogy Ember kijut a "lányneveldéből", hiszen akkor mi értelme lenne a maradék 300 oldalnak? Sajnos én így is ezt kérdeztem. Miután főhősünk kiszabadul - na, kitaláljátok kinek a segítségével? Igen! A szerelme, Chase segítségével! Most örülhetnénk, hogy Chase mennyire szereti Embert, hogy mindent feláldozott érte... de nem tehetjük. Miért is nem? Mert Chase NYILVÁNVALÓAN csak unalmában jött Emberért. 

Ami ezután történik a könyvben, egy-egy szóval a következőképpen lehetne összefoglalni: mennek-mendegélnek, veszekednek, Ember menekül, Ember valami egetverő idiótaságot csinál, bűntudat, flashback, mennek-mendegélnek... És ezek után még hátravan a rész hatalmas csattanója, minden kiderül, újabb veszekedés, Ember veri az eddigi idiótaságait... és ezek után tényleg spoiler lenne.

Elgondolkodtam, miért lehetne szeretni ezt a könyvet. Mármint, miért szeretik annyian ezt a könyvet? Válaszlehetőségek: disztópia (YA-s!) - szuper-hype regény - romantika - szereplők - történet.
Kezdjük is akkor a disztópiával.
Már írtam, hogy egy katonai diktatúrát vezetnek be gyakorlatilag. Azt nem tudni szokás szerint, hogy más országokban is így zajlanak-e a történések, az egykori USA-ban igen. (Amúgy ezen mindig elgondolkodom. Eddig a disztópiás regényt írók nem törték magukat nagyon, hogy kifejtsék, mindenhol így van-e, vagy csak itt. Próbálom azt a hitet vallani, hogy szeretnék, hogy mi is gondolkozzunk kicsit.) Visszatérve az Article 5-ra: ami disztópiának tekinthető, hogy az emberek elnyomásban élnek. Igazából viszont, ha az egész világfelépítést (USA-felépítést), azt gondolom, ez inkább beillene egy 18-19. századi oroszországi autokratikus államberendezkedésnek. Az pedig nem volt disztópia. Szerintem persze.

Szuper-hype regény. Az.

Romantika. Lány szereti a fiút. A fiú szereti a lányt. A lány miatt a fiú beáll katonának. Fiú jön megmenteni a lányt. Lány még mindig szereti a fiút, de tagadja. Fiú szereti a lányt, de nem ismeri be. Hatalmas veszekedések. Fiú kockáztatja az életét a lányért. Egy cseppnyi boldogság. Kiderül egy borzasztó igazság. Lány sír. Lány utálja fiút. Fiúnan bűntudata van. Lány bajba kerül...
Azt hiszem, nem kell folytatnom, mindannyiunknak ismerős ez a koncepció. Láthattuk / olvashattuk x+10000-szer. Nekem a romantika semmi újat nem mutatott. Nem volt benne semmi, amivel megfogott volna magának - nem éreztem, hogy a szereplők tényleg vonzódnának egymáshoz. Persze az írónő bevetette a flashbackeket, amik csöpögtek a nyáltól, és alig lehetett látni a betűket a rózsaszín felhőtől, de ezek a flashbackek sem javítottak a dolgon. Nem hihető Ember és Chase szerelme. Legrövidebben így tudnám összefoglalni.

Szereplők. Nem volt szereplő, akit úgy ténylegesen megkedveltem volna. Mellékszereplők kb. ugródeszkának szolgáltak, pedig bennük több potenciál volt, mint a főszereplőkben. Nevükre pedig már nem is emlékszem. Igen, ennyire voltak maradandó emlékek.
Chase: ő még egy fokkal jobb volt, mint Ember, mert legalább egy darabig normálisan viselkedett. Bár egyik elméletem szerint delíriumos állapotban volt az egész regény folyamán. Különben hogy volt képes elviselni Embert? Személy szerint már a második szökési kísérleténél hagytam volna, hadd menjen! Acélból vannak az idegei, az egyszer biztos.
Ember: Általa találtam egy új karaktert a "legidegesítőbb női szereplők" ligájába. Egyszerűen alig akadt olyan oldal, ahol nem kellett azon bosszankodnom, hogy már megint, miként viselkedik. Persze ő volt non-stop az áldozat - mert mások hibázásában nagyon otthon volt. Nem is tudok róla mit írni, mert egyetlen publikus gondolatom sincs róla.

Történet. Lásd feljebb.

Ami pozitívum - igen, az is volt benne! Egy. Az is egy jelenet volt, aminek igazából nulla köze van a történet főszálához. Szóval, nem tudom, mit lehet ezután mondani. Nagy csalódás volt, az biztos - pedig egyre lejjebb adtam az igényemet, ahogy haladt a regény.

Kinek ajánlom. Van még, aki el akarja ezek után olvasni? Nos - azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus huza-vonákat, a visszaemlékezéseket. Azoknak ajánlom, akik szeretik az alábbi típust: Ketten a világ ellen.



Könyv adatai
Eredeti cím: Article 5 (2012)
Kiadó: Tor Teen
Oldalszám: 384

2 megjegyzés:

  1. Hehe, én ezt a bejegyzésedet még nem is láttam... Eddig se volt nagy kedvem a könyvhöz, de ezután sem lesz. "Van még, aki el akarja ezek után olvasni?" XD

    VálaszTörlés