Először is szeretném megköszönni a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvet!
Sorozat: Vastündérek #1
Meghan Chase huszonnégy óra múlva lesz tizenhat éves, s ahogy minden tizenhat éves lány, ő is úgy érzi, ez különleges nap lesz számára: megszerzi az álompasit s a hétköznapi lányból igazi hercegnő válik. Nagyobbat nem is tévedhetett volna. A romantikus egymásra találás helyett hatalmasat ég az iskola előtt.
És ha minden rossz nem lenne elég, Meghan öccsét a tündérek kicserélték egy tündérre, oh, és kiderült, hogy ő Odin, a Nyártündék királyának lánya és Robbie, a legjobb barátja, valójában a szentivánéji álom Robin barátja, vagyis Puck.
Meghan most elhatározza, hogy elmegy Sohasohaföldre, s visszaszerzi Ethant, az elcserélt kisöccsét. Viszont arra még ő sem számított, ami odaát vár rá.
Julie Kagawa számomra nagyon szimpatikus írónő, akinek második sorozatát, az Immortal Rules-t nemrég kezdtem olvasni, s jelenleg nagyon nagy kedvencemnek tekinthető. Ezért is érthető, hogy egy hasonló színvonalú regényben reménykedtem a Vaskirállyal kapcsolatban is. Sajnos nem kaptam meg azt, amire vágytam, inkább nevezném csalódásnak, amit ebben a részben olvastam. Nem szeretném már az első kötet alapján lehúzni a teljes sorozatot, ugyanis meggyőződésem, hogy az írónő rengeteget fejlődött a Vaskirály és az Immortal Rules között, s ezt a fejlődést az Iron Fey sorozat kötetein keresztül is láthatom majd.
Az írónő által megteremtett világ nagyon érdekes, igazán figyelemreméltó, hogy a technika fejlődésének mekkora hatása van Sohasohaföldre. Számomra úgy tűnt, hogy Julie Kagawa ezzel igyekszik hangsúlyozni, hogy a technológiának mekkora hatása van a gyerekekre, és a mesékre, amikben hisznek. Igazából ez olyan hátteret adott a történetnek, amely valóságosnak hat – igen, annak ellenére, hogy tündérekkel van teletömve a könyv, Julie Kagawa elérte azt a hatást, hogy elhiggyem, tényleg itt mászkálhatnak köztünk. Egyébként ezt szeretem legjobban az írónőben, hogy a világleírásai ilyen szempontból fantasztikusak.
Más szempontból viszont engem nagyon zavart, hogy karakterekhez két ismert történetet is (Shakespeare – Szentivánéji álom és Lewis Carroll – Alíz Csodaországban) felhasznált. Habár nagyon kedveltem Kacorkirályt (Chesire Cat *-*), jobban örültem volna, ha teljesen eredeti karaktereket használ, ahelyett, hogy más művekből vesz át. Bár elméletem szerint (mivel tényleg kedvelem amúgy az írónőt) ezzel is csak közelebb akarta hozni a tündérvilágot. Mármint két ilyen ismert karakter használata, mint Robin barát és Kacorkirály, még könnyebbé teszi, hogy elhiggyük azt az alaphipotézist, hogy Sohasohaföld létezik. Szóval ez inkább semleges zónaként lett jelölve.
A történet alakulását nagymértékben befolyásolták a karakterek, pontosabban Meghan, viselkedése. S nem a pozitív irányban. Igazából nagyon olvasmányos a könyv, mert csak úgy fogytak az oldalak, s habár nem igazán csavaros, azért élvezhető – lenne… Egyszerűen nem tudom túltenni magam a főszereplő viselkedésén / gondolatain / hozzáállásán / megszólalásain.
Julie Kagawa nem is tudom, miként képzelte el a főszereplőjét, de nekem ez a jóságos, mindent feláldozok karakter nem úgy sült el, hogy kellett volna. Nagyon erőltetettnek hatott, ahogy egy-egy jelenetben random bedobta ezt az írónő, s csak bosszantó hatással bírt, ahelyett, hogy közelebb hozta volna a főszereplőt hozzám. Ráadásul nagyon naiv lett, mert többször (ötig számoltam) előfordult, hogy valaki hezitált egy másodpercig a megtámadásával, s ő már elkezdte: „Engedj el! Add vissza az öcsémet, s el is tűnünk!”
Jajj, ehhez tartozik az a pillanat, mikor egyszerűen őrjöngeni tudtam volna, ha nem lettem volna teljesen kifáradva. X és Y harcolnak egymással, s Meghan megszólal: - Azonnal hagyjátok abba, s szégyelld magad, Y!
A romantika szintén rossz irányba sült el, bár ez most nagyon szubjektív, személyes véleményem. Szerelmi háromszög: főszereplő – legjobb barát – hirtelen felbukkanó jóképű/elérhetetlen rosszfiú. Lenne egy olyan kérdésem hozzátok: Ti tudtok olyan könyvet, ahol a főhős szerelmi háromszög esetén a legjobb barátot választja, s kortárs YA? Válaszaitokat nagyon-nagy örömmel várom lent a komment részlegben! :) Igazából tényleg ez zavart, hogy nagyon klisésen sikerült a romantikus szál, s nem tudtam Asht kedvelni emiatt.
Bevallom, több olyan pillanat is volt, mikor úgy éreztem, hogy én nem bírom folytatni ezt a könyvet. Hosszabb jelenetek, amelyek ezekből az összetevőkből álltak össze. Ennek ellenére a világfelépítés és a leírások egyszerűen fantasztikusak – tanítani lehetne, ahogy Julie Kagawa leírást alkalmaz.
Kinek ajánlanám ezt a könyvet? Akik szeretik a jóféle leírásokat, a szerelmi háromszögeket, s a kedvelhető karaktereket (mert Meghanen kívül tényleg kedvelhetőek). És egy jó tanács… NE olvassátok el a fülszöveget! Semmiképpen sem, mert a könyv nagy részére spoileres, s sokat levon az élvezhetőségből.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Iron King (2010)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (2012)
Oldalszám: 372
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése