Kelley Armstrong: The Gathering

Sorozat: Darkness Rising #1

Fülszöveg: A tizenhat éves Maya csak egy átlagos tini egy átlagos kisvárosban. Persze, nem sokat tud a származásáról – az egyetlen, ami a múltjához köti egy különleges mancs-formájú anyajegy a csípőjén. Igazából sosem gondolt különösebben sokat arra, hogy kik is lehettek a szülei, vagy éppen miként is került az örökbefogadó szüleivel a Vancouver szigeten lévő orvostudományi közösségbe.

Mostanáig.

Fura dolgok történnek az aprócska közösségben – kezdve a pumákkal, amik folyton Mayához közelednek, a legjobb barátján keresztül, akinek megérzései vannak emberekről és helyzetekről, egészen a szexis új rosszfiúig, akinek köszönhetően Maya másnak érzi magát. Kössük mindezt össze pár meg nem magyarázott halálesettel és a lány biológiai szülőit övező rejtéllyel és máris gyaníthatjuk, hogy ez a kisváros sokkal több titkot rejt, mint gondolnánk.

Egy év telt el, hogy befejeztem az írónő Darkest Powers sorozatát, amely hatalmas kedvencem lett szinte azonnal. Éppen ezért támasztottam olyan magas elvárásokat a The Gathering elé is. Így utólag egy kérdésem van magamhoz: lehet magasabbra kéne tennem a lécet?

Egy elszigetelt kisváros, pumák és megannyi titok – valljuk be, elég vonzó alapot nyújt ahhoz, hogy olvastassa magát a regény. Főleg, hogy ha el is árult nekünk valami konkrétumot az írónő, azt olyan sejtelmesen tette, hogy vagy nem vettem észre, vagy túl későn realizálódott bennem. Ráadásul Kelley Armstrong kiválóan eltalálta azt a hangulatot, amely egy ilyen teljes izolálódott település ébreszthet az olvasóban, és ezt teljes mértékben ki is használta. Olyan reálisan festette le a teljes környezetet, hogy úgy éreztem olvasás közben, én is ott vagyok a pumák között, az erdőben, a mezőn…stb. Egyébként itt jegyezném meg, hogy eddig nem voltam túl nagy puma-rajongó, de Marv. Imádtam a kis drágát. 

A történetet leginkább egy 360 oldalas prológushoz tudnám hasonlítani. Lehet, hogy emiatt az eseménydús könyvekhez szokott könyvmolyok kissé lassúnak/unalmasnak találhatják majd, ebben biztos vagyok. Viszont ez a bevezető jelleg remekül működött ennél a könyvnél, mivel a rengeteg titok ellenére kiválóan megteremtette azt az alaphelyzetet, amiből a valószínűleg sokkal akciódúsabb második és harmadik rész táplálkozhat. 

Azt már szerintem nem is kell említenem, hogy az írónő könnyedén lekötötte a figyelmemet és a regény gyakorlatilag követelte, hogy olvassam. Egy-egy nagy titokkal / rejtéllyel teljesen elcsavarta fejemet. Épp ezért, habár annyira nem éreztem a függővéget, akartam a folytatást. 

A Gathering-et a karakterek is nagy mértékben feldobták. A legnagyobb meglepetést a főhősnő jelentette, akit már az első oldalakon megkedveltem. Ő az a típus, aki valóban képes önmagáért kiállni, küzdeni önmagáért és a szeretteiért, valamint nem adja fel az első nehézségek láttán. Maya az a lány, aki elismeri, ha téved, nem nyafog, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretni, aki képes viszonylag racionálisan szemlélni a világot. Igazán kivételes hősnő, aki jogosan főszereplő.

Bár Mayat is imádom, az egyáltalán nem titkos favoritom Daniel, Maya legjobb barátja. Azon kívül, hogy szerintem szívdöglesztően nézhet ki, még a lelke is igazán szeretnivaló. Imádtam, hogy milyen védelmező Mayaval szemben, de nem igazságtalan, még ha az adott helyzetben nyugodtan lehetne az. Igazi álompasi a YA irodalomban. Kinek kellenek angyalok, démonok, szellemek, vámpírok vagy vérfarkasok? Egy ember is lehet majdnem-tökéletes (bár ez az ember témakör még kérdéses…).

És még itt van Rafe, az új srác, aki mindenkire ráhajt, igazi rosszfiú… tudom, szeretnem kéne őt, mert ahogy az írónő ábrázolja, egyszerűen el kellene olvadnom. De egyszerűen ez a rész nem volt nekem ahhoz, hogy 1. megértsem, miért ez a nagy szeretetroham az irányába 2. elsajátítsam ezt az életérzést. Mármint Rafe igazán különleges fiú, és látszik, mennyire felnőtt a maga módján, mennyi mindenen ment keresztül, úgyhogy nem érdemtelen ez a nagy rajongás az irányába. 

Na és a romantika? Te jóságos, ezt nagyszerűen oldotta meg az írónő: adott is meg nem is. Amit legjobban értékeltem, hogy Maya nem rózsaszín szemüvegen keresztül látja Rafe-t, és már ezért sem érződik erőltetettnek a köztük lévő „kedvelés”. Határozottan bejött az is, hogy az insta-love-nak még nyomát sem fedezhetjük fel. 

Összességében egy remek olvasmány, sokat ígérő cselekményszállal, élethű karakterekkel és részletekbe menően kidolgozott háttérvilággal. Nyugodtan mondhatom, hogy Kelley Armstrong ismételten példaértékű regényt tett le az asztalra. És most végre rávethetem magam a folytatásra!

Könyv adatai

Eredeti cím: The Gathering (2011)

Kiadó: HarperCollins

Oldalszám: 360