2013. augusztus 9., péntek

Mira Grant: Feed - Etetés

"Legyek bár élő vagy halott,
az igazság nem nyugszik.
A nevem Georgia Mason, és könyörgöm:
cselekedjetek, amíg lehet!"

Sorozat: Newsflesh trilógia #1

Georgia és Shaun Mason bloggerek, akik lehetőséget kaptak arra, hogy kitörhessenek jelenlegi állapotukból: ők vehetnek részt Ryman szenátor választási turnéján. Azonban ennél sokkal többet kapnak: egy olyan sztorit kaphatnak, ha rájönnek a megoldásra, ami örökre emlékezetessé teheti őket... ám ezért hatalmas árat kell fizetniük.

Nem tudom, hol kezdjem a véleményemet. Jó volt, félbehagytam… Rendben, vissza az elejére. Mikor először találkoztam a regénnyel, azt gondoltam egy zombis, akciódús regénnyel lesz dolgom. Legnagyobb örömömre a teljes trilógiát egyben kaptam meg, úgyhogy felkészültem, ha nagyon függővége lesz a Feednek, biztosan azonnal folytatom.

Tavaly decemberben kezdtem el olvasni a Feedet – nem hittem a szememnek. Zombi támadások? Talán egy. Minden a politikáról szól! Becsapva éreztem magam, mert egyáltalán nem ezt vártam. Félbehagytam, mert tudtam, hogy ha így fejezem be a regényt, annak nem lesz jó vége. És még mindig ott lesz két rész, amit nem akarok majd olvasni.

Eltelt két hónap, mikor újra kézbevettem, ezúttal már megváltozott igényekkel és hozzáállással. És nagyszerű volt! Tele érzelmekkel, izgalmakkal (bár más típusúakkal, mint elsőre gondoltam), úgyhogy teljes mértékben elégedett lehettem.

Igazából azonban mégsem voltam teljesen az, ez pedig annak köszönhető, hogy a regény vége nem nyújtott olyan élményt, hogy azonnal folytatni akarjam (fogalmam sincs, mikor olvasom a második részt) – ennek oka az átívelő szál irányába érzett teljes közömbösségem.

De mi volt olyan jó benne, hogy ennyi csillagot érdemelt mindennek ellenére?

Legkiemelkedőbbnek az írásmódot mondanám. Mira Grant egy kivételes írónő, fantasztikusan bánik a szavakkal, az érzelmekkel. Tényleg rendkívüli, és emiatt fogom olvasni az idén megjelenő új sorozatát is (Parasitology).

Az érzelmek reprezentálása a regényben. Ez szintén összefügg az írásmóddal, illetve megfogalmazással, de ki kellett külön emelnem, mennyire szívbemarkolóan élethűen vannak az érzelmek ábrázolva.

És végül a karakterek. Mindenekelőtt mindegyikük remekül ki volt dolgozva. Külön értékeltem, hogy a szereplők nem voltak tökéletesek, mégis mindannyian igazi badass karakterek voltak. Mert ha nem tudod megmenteni magad abban a világban, arra ne számíts, hogy majd más fog.
Ide tartozik a karakterek közti viszony is: az írónő gyönyörűen ábrázolta Georgia és Shaun viszonyát, amely néha közelebbinek tűnt a szimpla testvéri kapcsolatnál – amit többször is említettek a könyvben is. Igazából pont az ő különleges kapcsolatuk volt, amely elérte, hogy megszeressem a regényt.

Rendben, plusz egy pont a világkidolgozásra. Tökéletes. És szintén felettébb hitelesnek tűnő világot kreált az írónő.

Ami viszont levont ebből az öt csillagból:

Mivel a politika az egyik kulcspontja, ezért akkora nagy eseményekre nem lehet számítani. És bizony a közel 600 oldal alatt igenis unatkoztam néha, mert nem történt semmi. Nem mondom, hogy mindig, mert az írónő a semmit is remekül el tudta adni a legtöbbször a fent említett dolgok miatt.

Úgy érzem, a regény nincs jól ütemezve – vagy a vége nincs jól ütemezve? Több kiszámíthatatlan csavar is szerepel a könyvben, sőt a végéhez közeledve az egyik legnagyobb csavart kapjuk meg. Viszont ezek után még történnek események, amelyek gyakorlatilag már nem kötöttek le. Miért? A legnagyobb csavar megtörtént, ezek után nem tudott olyat nyújtani a regény, hogy úgy érezzem, ütős vége van. Inkább tényleg eléggé egyhangú… ami érthető, de jobb lett volna felcserélni a két eseményt. Akkor majd megvesztem volna a folytatásért, hiába nem vonzott a fülszövege.

A végső negatívumom szintén ehhez kapcsolódik – olyan tekintetben, hogy a főszál megoldása annyira egyértelmű volt. Persze, értem én, hogy karakterközpontú regényről van szó, de ha minden ennyire jó, akkor legalább egy kis rejtélyt belecsempészhetett volna még az írónő. Nem lehet kifogás a gyengébb történetre, hogy karakterközpontú a regény.

Összességében ajánlom a regényt – hiába sikerült ilyen negatív bejegyzést írnom róla -, mert egyedi, nem tömeg YA (bár YA egyáltalán? New Adult inkább). Különösen a karakterközpontú regények szerelmeseinek javasolnám, mert ők biztosan értékelni fogják a könyvet. De ne várj zombiháborút, ez nem az a regény.


Könyv adatai
Eredeti cím: Feed (2010)
Kiadó: Lazi (2012)
Oldalszám: 432

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése